E szerint a friss hír szerint történt áttörés az öt éve elrabolt, Gázában fogva tartott izraeli katona ügyében, ami érdekes, figyelembe véve, hogy Gilad Shalit szabadon engedésének a kérdése lényegében a közel-keleti problémák mindegyikének szinte minden lehetséges aspektusával kapcsolatba került (fizikailag és metafizikailag egyaránt) az erősen cikcakkos, az utóbbi időben német és egyiptomi mediációs segédlettel menedzselt tárgyalási folyamat során. Utóbbinak, a tárgyalási folyamatnak külpolitikai szempontból érdekessége volt, hogy a Shalit ügyében aktív izraeli civil szervezetek a kormányénál puhább álláspontot sürgettek az alkudozással kapcsolatban, vagyis egy sajátos, inverz ratifikációs kihívás is működött az ügyben. Azok az aktivisták, akiket idén januárban szólítottam meg, Netanyahu otthona közelében tüntettek már nagyon hosszú ideje, és konkrétan az volt az álláspontjuk, hogy az izraeli kormánynak akármit meg kell adnia Shalit megváltása érdekében. Persze ellentábor is volt, olyanok, akik pl. az autójuk visszapillantó tükrére a Shalittal való szimpátia jeleként felkötött sárga szalag mellé a Jeruzsálem egészéhez való ragaszkodást jelképező arany szalagot is kitették (vagy éppenséggel csak azt). Az alábbi képet a Shalit különösebb feltételek nélküli megváltásáért tüntetők táborában készítettem, a jelképesen Shalit számára fenntartott székről.
