Külpraktika

Külpraktika

Jó reggelt, Vietnam, jó estét, Afganisztán!

2012. május 22. - Marton Péter

Marton Péter

A következőkben egy analógiát fejtek ki, melyet többé-kevésbé érvényesnek, illetve kifejezetten a jelen pillanatban stratégiailag relevánsnak érzek. A vietnami és az afganisztáni háború alakulása között vonok párhuzamot. Afganisztánt és Vietnamot párba állítani persze egyébként is népszerű dolog - ahogyan ezt a rengeteg, az interneten fellelhető, az itt bemutatotthoz hasonló karikatúra is mutatja -, ám jellemzően nem az itt felsorolt tényezők kapcsán nyilvánítják analógnak a párosítás két tagját. Nézzük, mire jutunk az alábbiakban.

Kérdés: legelőször miért küldött szárazföldi harcoló erőket az Egyesült Államok Vietnamba? Túl azon persze, hogy voltak ambíciói a kommunizmus feltartóztatására akkoriban, és hogy ez éppen elég volt a dél-vietnamiak intenzív támogatásához az MACV (Military Assistance Command, Vietnam) telepítésével és légi erő bevetésével már ezt megelőzően is.

Lyndon Johnson elnök 1964 során Vietnammal kapcsolatban a de-eszkaláció felé látszott hajlani, ellentétben a vele szemben abban az évben republikánus elnökjelöltként versenybe szálló Barry Goldwaterrel, akit a demokraták oldalán sokan veszélyes őrültként kezeltek, közben azonban eszkalációpárti álláspontjával mégiscsak effektív nyomást gyakorolt Johnsonra is. Utóbbinak azon kampányígérete, miszerint szárazföldi harcoló erőket nem küldene Vietnamba, nem volt problémamentes a kampányküzdelem szempontjából.

1965. február 7-én, már túl az előző évi választáson, Johnson második - ha úgy vesszük, első igazi - terminusának a legelején azután az történt, hogy a Pleiku/Camp Holloway légibázist, ahonnét az Amerikai Hadsereg helikoptereket repült akkoriban, egy rövid, de ügyesen megszervezett és hatásos támadás érte. A Viet Kong egy egysége a bázis körüli védelmi gyűrűn is áthatolt, és aknavető- és gépkarabélytűz alá vette az ott parkoló helikoptereket, illetve a barakkokat, ahol a személyzet el volt szállásolva. Megöltek kilenc amerikai katonát, nagyon sokat megsebesítettek, illetve megsemmisítettek tíz helikoptert és további tizenötben kárt tettek.

Az incidensnek nagyon komoly stratégiai következményei voltak, és ezek ismertetése érdekes lenne, én azonban egyetlen motívumot emelnék ki, a már említett analógia teljessé tétele érdekében. Az MACV, vagyis a dél-vietnami katonai tanácsadó misszió operatív parancsnoka, Westmoreland tábornok harcoló alakulatok bevetését kérte Johnson elnöktől, nem tartván elégségesnek az amerikai bázisok számára a dél-vietnamiak által biztosított védelmet (a Vietnami Köztársaság Hadseregének tagjai ezrével dezertáltak akkoriban havonta).

Nem a pleikui volt az egyetlen incidens, amelyre Westmoreland példaként hivatkozhatott. A Bien Hoa-i légitámaszpontot 1964. november 1-jén érte komolyabb támadás, amelyben öt B-57-es Canberra bombázó semmisült meg, míg tizenötben károk keletkeztek. A pleikui támadás után három nappal, 1965. február 10-én pedig egy szálloda elleni bombamerénylet áldozata lett huszonhárom amerikai katona.

Johnson elnök és a Nemzetbiztonsági Tanács döntése alapján még február 9-én egy légvédelmi egység települt a jelentős Da Nang-i támaszpontra, március 8-án pedig a Tengerészgyalogság két Zászlóalj szintű Partraszálló Egysége (Battalion Landing Team, BLT) érkezett a bázis védelmét megerősíteni.

A vietnami eszkalációs folyamatnak ez a kritikus pontja tehát azért érkezett el, mert a már bent lévő amerikai erők helyi szövetségesek védelmére szorultak, és ez nem bizonyult megnyugtató megoldásnak.

Afganisztánban jelenleg úgy alakulnak a dolgok, hogy a még bent lévő erők esetében áll elő egyre inkább hasonló helyzet. Nem lesz új ez a felállás, sok támaszpont őrzéséről jelenleg is afgánok gondoskodnak. Azonban nem mindegy, milyenek a kilátások adott pillanatban, és mennyi az annyi - számít a bent lévő erők létszáma és eloszlása.

Az erők "vékony" elosztása (force thinning), a helyi szövetségesek nem teljesen megbízható teljesítménye és/vagy lojalitása és az ellenfél elszántsága együtt veszélyes kombinációt jelenthetnek, amint azt 2008-ból világosan mutatják például a wanati bázisnál történtek - itt kilenc amerikai katona vesztette életét a Viet Konghoz hasonlóan igen ügyes és taktikailag jól felkészült gerillák akciójában. Erős légi támogatás nélkül ennél jóval többen is - akár mindannyian - ott maradhattak volna.

Logikusnak tűnik a következtetés, kis sarkítással persze: Afganisztánban jelen állás szerint úgy végződhetnek a dolgok, ahogyan Vietnamban kezdődtek. És ebből a leginkább az látszik, hogy akkor pedig aligha ez lesz a vég, inkább valami új kezdetével van dolgunk.

A hivatalos diplomácia ilyen komplikációkkal egyelőre nem számol. A chicagói csúcson Afganisztánnal kapcsolatban elfogadott nyilatkozat azt mondja, kiemelés tőlem: "A visszafordíthatatlan átadás-átvételi folyamat halad előre, és 2014-re megvalósul". A kigondolt menetrend szerint 2013-ra át kívánják adni a vezető szerepet az afgán biztonsági erőknek Afganisztán egész területén, 2014-ben pedig véget érnek az ISAF harci műveletei is. Az Afganisztánban maradó amerikai, brit és más katonák számára azonban ezzel a kihívások biztosan nem érnek véget. Ezt érzékeltetheti a fenti karikatúra apró, de radikális átalakítása is, íme:

A bejegyzés trackback címe:

https://kprax.blog.hu/api/trackback/id/tr284531063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2012.06.02. 16:44:16

Látom, nem nagyon pörögnek a kommentek, pedig az ilyen párhuzamok rendszerint megmozgatják az emberek fantáziáját.

A vietnami háború egy másik értelmezése:

isteve.blogspot.hu/2007/08/whats-opposite-of-sunk-cost-fallacy.html

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2012.06.02. 21:13:54

@Rammjaeger83: hát igen, a beindulás itt elmaradt.

Viszont ez az iSteve igen jó blog. Mondjuk én az elsüllyedt költségek inverze helyett egyszerűen arról beszélnék, hogy "darn if you do, darn if you don't," vagyis itt az eredeti és az inverze egyszerre gond. Afganisztán ma az a hely, ahol tudományosan lehetetlen helyesen cselekedni. Költsünk rá még sokat, és kidobott pénz lesz, költsünk rá gazdaságosan, és a fejünkre borulhat ott, helyben, ne költsünk rá egyáltalán, és várjuk a következményeket - egyik sem igazán praktikus megoldás.

stoppos76 2012.06.05. 16:50:51

@Marton Péter: Végül is ész nélkül, épkézláb elképzelés nélkül mentek oda. Nem is tudom mit vártak. A törzsi berendezkedésű Afganisztán hirtelen sztrádákat fog építeni, meg nehézipart, mert beköszöntött a demokrácia?

Vietnámban is elcsúsztak az összes lehetséges banánhéjon, itt is el fognak.
Az ötlet, hogy majd jól megbombáznak mindent, amit lehet, meg kinyírják az ellenséget, látható ellenség és bombázható célpontok hiányában nem működik.

Annyit talán tanultak Vietnámból, hogy a kivonulást talán el tudják adni "győzelemként".

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2012.06.05. 21:40:49

@stoppos76: nem ész nélkül mentek be, hanem szeptember 11. után.

A Cole elleni támadás után, vagy éppen a kelet-afrikai követségek elleni támadás után nem mentek be.

Szeptember 11. után egy ideig azzal próbálkoztak, hogy minimális külföldi katonai jelenlét mellett, helyi szövetségesekre alapozva próbáljanak meg stabilizációt elérni. Nem ment.

Később meg lett kísérelve komolyabb tömeg felépítése mellett, nagyobb külföldi segítséggel, egy központi állam megerősítésével egybekötve is a stabilizáció. Nem ment.

Most jön a kijövetel, és lehet, hogy ez sem vezet optimális eredményre.

De közben az al-Kaida magszervezetének a nagy része meghalt. Ez nem ment volna az afganisztáni jelenlét nélkül. Azaz: az ottani kudarcsorozat = az al-Kaida elleni jelenlegi siker alapja...

stoppos76 2012.06.08. 13:47:09

@Marton Péter: Jogos. :)

Az "ész nélkül"-nél arra gondoltam, hogy amikor az első ötlet nem jött be, rögtön a nagyobb katonai jelenlét mellett döntöttek. Nem mintha nekem lenne jobb ötletem, de hát én nem is vagyok szakértőja a dolognak. Csak arra emlékszem anno, hogy mikor bejelnetették anno, hogy szárazföldi erőket vetnek be, rögtön arra gondoltam, hogy ez marha rossz ötlet.

Ráadásul régebben, mikor egy számukra veszélyes/nekik nem tetsző diktátort megbuktattak, nem feltétlenül kezdtek el azonnal demokráciát építeni. Lehet, itt sem kellett volna.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2012.06.08. 20:23:51

@stoppos76: az az igazság, hogy meg van kötve a kezük. Diktatúrát építeni ma nem lehet legitim és támogatott vállalkozás - ifj. Bush elnök számára is fontos volt pl. a narratíva, hogy Irakban választások következnek, és a dolog megy előre valamilyen reprezentatívabb politikai rendszer irányában. Afganisztánban az a speciális helyzet, hogy a külső "közönség" nagy részét teljesen érthető módon megtévesztette a sok, szokásos idealista szöveg, miközben egy igazi demokrácia megteremtésére a kísérlet valójában nem történt meg, bármennyire naiv is lett volna egy ilyen kísérlet. De, mint látható, még a nem-naiv kísérlet sem lehet sikeres az afganisztáni viszonyok tartós és mély átalakítására, mivel egyszerűen hiteltelen, ha bárki azt állítja nyugatról, hogy a nekünk tetsző intézményeket kitartóan készek vagyunk támogatni a mindenre eltökélt ellenségeikkel szemben. Nincs meg ez a kitartás, Afganisztánban és másutt sem hiszi el senki, aki releváns, hogy megvan... :(

stoppos76 2012.06.11. 10:23:32

@Marton Péter: Két jövőképet tudok elképzelni, miután kivonultak.
1. Öntik a pénzt számolatlanul Karzaiba, aki a sleppjével jól él egy darabig abból, amit elsikkaszt, majd összeomlik az egész.
2. Fokozatosan csökkentik a támogatást és így jóval hamarabb dől össze az egész.

Több ötletem nincs, és nem hiszem, hogy az amerikaiaknak van.

Hacsak valamilyen véletlen folytán ott nem hagynak egy szakértőt, aki tényleg tudja mit kell csinálni és akkor talán rend lesz.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2012.06.12. 18:59:24

@stoppos76: körülbelül így látom, csak Karzait illetően tennék ehhez hozzá annyit, hogy nem olyan, mint amilyennek a nyugati sajtóban gyakran bemutatják. Ő a szakértő. És vele sem sikerül. Könnyebb erről úgy írni, mint ha nem ez lenne a helyzet - máskülönben szétfrusztrálhatna minket a gondolat, hogy az egyik legalkalmasabb afgán vezetővel együtt sem állunk nyerésre. A sleppje amúgy természetesen más kérdés. Karzai nem álmodhat másik országot maga alá.

stoppos76 2012.06.14. 16:25:12

@Marton Péter: No igen, én csak a médiából ismerem Karzait, ott valami teljesen inkompetensként vagy beállítva. Így viszont már egész más a leányzó fekvése.
süti beállítások módosítása