A Washington Postnak ez a cikke hatásos felütéssel kezd, az iraki háború eredményeire utalva:

"Az amerikaiak nyerték a háborút, az irániak nyerték meg a békét, a törökök pedig a szerződéseket."

A cikk azt próbálja bemutatni, hogy a 2003-at követően megnyíló lehetőségekkel ügyesen és - üzleti értelemben - agresszíven élő Törökország mára óriásit kaszál a legalapvetőbb termékek piacán is Irakban, például még a pelenkaeladások területén is.

Hatásos fordulat ez a fent idézett összegzés, de az is látszik ugyanakkor, hogy a török üzleti körök úthengere elsősorban iraki Kurdisztánban tarol. Ez a hídfőállás nem jön rosszul Irak más részein, ám az iraki kormánnyal a kapcsolatok összességében éppen hogy borúsnak látszanak jelenleg, többek között Törökország kurdisztáni érdekeltségei és törekvései miatt. A török vezetésnek ezzel összefüggésben folyamatosan mérlegelnie kell, mi nekik a fontosabb: előretörni az olajügyletek terén Kurdisztánban, vagy akár ezekről lemondva megőrizni a meglévő pozíciókat az iraki fogyasztói piacon általában, mindenféle török vállalat érdekeit szem előtt tartva.

***

Ha már a béke, illetve a gazdasági lehetőségekkel kapcsolatos harc "megnyerése" így szóba került, ez egyszersmind arra is jó alkalom, hogy az Irakkal kapcsolatban kitartóan és naivan konteózókat emlékeztesse az ember, az Egyesült Államok minden rosszhiszemű várakozásuk dacára nem az iraki olajat mindenki más rovására zsebre tenni ment Irakba annak idején (az olajnak ettől még volt jelentősége, csak éppen nem úgy, ahogyan az ilyen kommentátorok mondogatni szokták).

Az ebben az al-Jazeera-cikkben látható szép, nagy ábrán végig lehet nézni, kinek, merre vannak érdekeltségei az iraki olajszektorban. A China National Petroleum Corporation, a Statoil, a Korea Gas, a Missan, a Lukoil, a Petronas, a BP, a Total stb. (és persze a MOL is) bent vannak mind. Az ExxonMobil jelentős szereplő, de messze nincsen egyedül, mint látható. Persze ehhez ráadásul hozzátehető, hogy még ha egy alternatív valóságban az lenne, az olaj értékesítése akkor is egy világpiacra történik, és nem valakinek a zsebébe.