HTML

Utolsó kommentek

Amiről itt szó van.

A téma: külpolitikai praktikák, praktikus külpolitikák. És ezek létrejöttének minden politikatudományi, gazdasági, társadalmi és emberi vonatkozása. Egyszóval a külpolitika-elemzés. A bejegyzések szerzői tartalmára vonatkozóan minden jog fenntartva. --------------------------------------- A blog gazdája, de nem az egyetlen szerzője, dr. Marton Péter a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, korábban pedig dolgozott a Magyar Külügyi Intézetnél is.

Háttér

Kulturálódjunk stratégiaian

2016.09.27. 19:14 :: Marton Péter

Hosszú idő után (akár azt is írhatnám: hosszú idő után írok újra a Külpraktika blogra, mert mostanában kezd visszatérni a kedvem, hogy így is megnyilvánuljak)... szóval hosszú idő után újra jelentkezett nálam olyan diák, aki a "stratégiai kultúra" valaha kifejezetten divatosnak számított témájában írna szakdolgozatot.

A stratégiai kultúra fogalmáról röviden annyit, hogy elég sok mindent szokás ideérteni (ennél fogva igazából stratégiai homály övezi). Én valahogy úgy foglalnám össze: az itt az érdekes, hogy egy politikai közösségben, vagy akár egy intézményben (pl. haderő) vannak bizonyos uralkodó hiedelmek, értelmezési keretek, történelmi narratívák, értékpreferenciák, szokások stb., és hogy ezeknek lehet valamiféle hatása a dolgok menetére. Ezek megjelenését keressük abban, ahogyan a döntéshozók döntenek a katonai erő használatáról + abban, ahogyan a haderő fellép, pl. megvív egy háborút.

Ennek a témának van vagy ezer buktatója, tekintettel arra, hogy a kultúra mibenlétének meghatározása, vagy éppen a hatásának a kimutatása igazán objektíven nem nagyon lehetséges.

Az ezzel kapcsolatos levelezésben hirtelen eszembe ötlött egy potenciálisan hasznos példa, úgyhogy ezt idézem itt, mert segíthet elgondolkodni azokon a bizonyos buktatókon.

"Mondok egy távolabbi példát. A fociban előfordul, hogy egy játékos feldobja magát, és fájdalmat színlel, hogy a játékvezető szabadrúgást adjon. Ismerjük ezt. Az ausztrál futballban ellenben a szabályok szerint valóan kemény a játék, és megengedett a támadó földre vitele. Ennek van szabálytalan módja ott is, de alapvetően elég tág mozgástér adott hozzá. Ausztráliában ezért népszerű az a nézet, hogy míg a focisták puhányak, az ausztrál futballt játszók kemények - talán összekapcsolódik ez a "vad Ausztrália" identitással is. Érdekes lehet ezek után megnézni a nem-ausztrál focit játszó ausztrál válogatott játékát. Ha a vélelmezetten eltérő játékkultúra megmutatkozik a játékukban, az történhetne pl. oly módon, hogy kevésbé dobálják fel magukat a pályán. De hogy ez így van-e, azt hirtelenjében nem tudom. Meg kell nézni. Ha esetleg ki tudom mutatni, hogy ők kevésbé dobálják fel magukat, akkor is lesznek egyéni különbségek. Lesznek olyan játékosok, akik mégis eldobják majd magukat. Valószínűleg lesz közöttük, aki úgy gondolkodik (sajnos a fejekbe persze nem látunk bele), hogy "lehet, hogy ciki, de hátha jól járunk a szabadrúgással" - az ő esetében jelen van a kultúra hatása, ő mégis eltér tőle. De lesz olyan is, aki anélkül dobja fel magát, hogy mindez az eszébe jutna... A kultúra hatása egyáltalán nem adott automatikusan. És hogy végképp komplexen lássuk a kérdést: valószínű, hogy a csatárok fogják inkább feldobálni magukat - esetükben ez a szerepükkel lesz összefüggésben, hiszen támadó játékosként az ő javukra ítélt szabadrúgásból lehet a leginkább gól."

Nekem ez a példa az Ozzy Man Reviews idelinkelt videója nyomán merült fel. Aki megnézi, az először is röhögni fog, rögtön utána pedig azt is érteni fogja, mitől releváns ez itt.

A levél elküldése óta utánanéztem kicsit (értsd: gugliztam egyet), és bár a műesési hajlandósággal kapcsolatos fentebb körvonalazott mérést (és a kapcsolódó hipotézis ellenőrzését) nem végeztem el, annyi már látszik, hogy az ausztrál futballban is van, aki ellene valójában el nem követett szabálytalanság következményeit színleli (ez akkor ellen-bizonyíték ugye), miközben az ausztrál közönség egy része hajlamos durva sérelemként felfogni, ha az ausztrál válogatott ellen másik csapat ilyen módon jut előnyhöz - ez a feltételezett kulturális tényező létét megerősítő, ám a műesési hajlandósággal kapcsolatos hipotézist (tehát a kultúrának a magatartást formáló hatására vonatkozó feltételezést) nem érintő lelet.

Valahogy azért is jutott az eszembe mindez, mert a kultúra, a mi kultúránk, az ő kultúrájuk stb. kifejezések gyakran előkerülnek mostanában a közbeszédben, és azoknak, akik részt vesznek ezek intenzív használatában, érdemes lehet elgondolkodniuk azon, mit is jelentenek ezek egészen pontosan - ha pedig a jelentésüket sikerült megfogalmazni, a kritikus gondolkodás jegyében már csak meg kell vizsgálni az azonosított jelentéstartalmak érvényességét a gyakorlatban. Csomó érdekes dolog jöhet ki ebből, bármilyen kontextusban.

Szólj hozzá!

Címkék: sport kultúra ausztrália stratégiai kultúra

Corvinus Journal of International Affairs

2016.03.11. 07:25 :: Marton Péter

Ez úton harangoznám be, hogy a Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézeténél új, angol nyelvű folyóiratot indítottunk - ez a Corvinus Journal of International Affairs (COJOURN).

Az első szám a nemzetközi migrációval foglalkozik, de hangsúlyoznám, hogy ez egy akadémiai folyóirat, nem pedig magazin vagy tanulmánykötet. Az itt szereplő önálló tanulmányok tehát különböző kérdéseket és aspektusokat vizsgálnak a témával összefüggésben. Ezzel együtt is igaz lehet talán, hogy az egész több, mint a részek összege.

Innét tölthető le a teljes szám, illetve letölthetők az egyes cikkek is, külön-külön.

***

Bemásolom ide a tartalmat, hogy innét is közvetlenül elérhető legyen minden.

 

Contents

Download the full issue (Vol. 1., No. 1.) here, in PDF

 

1          The Editors’ foreword

PDF

3          Foreword to the special issue on migration by Attila Melegh

PDF

 

8

Disaggregated planetary governance: Implications for the nexus of climate change and international migration

Viktor Friedmann

PDF

31

Links between migration and the presence of foreign combatants in armed conflict

Péter Marton

PDF

51

The principle of non-refoulement under international law: Its inception and evolution in a nutshell

Tamás Molnár

PDF

62

The Visegrad Group and the EU agenda on migration: A coalition of the unwilling?

Péter Stepper

PDF

83

The Syrian refugee crisis reconsidered: The role of the EU-Turkey Agreement

László Csicsmann

PDF

 

99        Call for submissions

PDF

 

Szólj hozzá!

Trollerdők II.

2015.06.03. 15:35 :: Marton Péter

Egy évvel ez előtt egy azonos című bejegyzésben azt vetettem fel, az Oroszországban alkalmazotti státusban trollkodók helyzetébe belegondolva:

"Ha valaki az ilyen munkát teljes állásban csinálja, akár úgy, hogy blogot ír, akár úgy, hogy cikkekhez, blogbejegyzésekhez szól hozzá, az vajon milyen személyes tapasztalaton megy keresztül? Utána kell néznie dolgoknak, ha igazán hatásos akar lenni - gyakorlatilag kutatómunkára kényszerül. Persze előre megírt következtetésekkel - de konkrétumokat nem nélkülöző módon, azokat pedig fel kell tárni. Ez a folyamat garantáltan feldob "kényelmetlen tényeket".

Nyilván lehet ezt a munkát is nemtörődöm módon végezni, papagájkodva, csak egy-egy sztenderd üzenetet bekopizva helyekre, nem kapcsolódva érdemben az adott fórumon zajló beszélgetéshez. A legcinikusabbak pedig akár színvonalasabban is űzhetik ezt az ipart. De az akkor a hatásosság rovására megy. A papagájok felett átszalad a tekintet, a cinikusakat pedig néha sikerül megfogni érvekkel: olyankor aztán vagy süketen kell folytatniuk a beszélgetést, azaz papagájjá kell degradálódniuk, vagy visszavonulót kell fújniuk.

Látom tehát jelét az ilyen tevékenység eredményességének, egy pillanatig sem kételkedem benne (sajnos). De nem gondolom, hogy a tökéletesen cinikus megtévesztés - mint gyakorlat, a személyes tapasztalatok szintjén - lehetséges volna."

Ma ebben a cikkben érkezett erre válasz egy érdekes példa formájában, úgyhogy ezt jegyzem (saját fordításban):

"(Szavcsuk) kezdte kellemetlenül érezni magát, meséli, miután nap mint nap vitriolos pósztokat írt ellenzéki politikusokról, akikről igazából nem is volt véleménye, vagy éppen az ukránokról írkált mindenféle csúnya dolgot, mikor pedig néhány közeli ismerőse, köztük a volt férje maga is ukrán volt."

4 komment

Címkék: média internet diskurzus információs műveletek Oroszország Ukrajna

A "külföldi szerepvállalás" mint olyan magyarországi megközelítéséről

2015.03.20. 10:30 :: Marton Péter

Magyarország valószínűleg katonákat küld Erbilbe, ahol olasz és német parancsnokság alatt folyik kurd erők kiképzése az Iszlám Állam elleni harcra. A magyar katonák feladata elsődlegesen a támaszpontjuk biztosításában lesz. A küldetés nem veszélytelen természetesen, de nem is a lehető legveszélyesebb, ott, a kurdisztáni régió központjában. A legfőbb kockázatot a közúti közlekedés jelentheti (az útszéli robbanószerkezetek miatt), többek között a Bundeswehr szerint is.

Tekintettel arra, hogy a védelmi költségvetésünk a padlón, a szövetségi rendszerünk számára ilyen vállalásokkal, missziókban tudunk hasznosak lenni, és hosszú távon ezért cserébe várhatjuk, hogy a szövetségeseink a biztonságunkat a kalkulációik részeként mértékadó tényezőként vegyék figyelembe.

Nézem a magyar sajtót, milyen belpolitikai köröket fut a téma, lásd például itt és itt, és alapvetően nincsen semmi meglepő - annyira, hogy ebben a pósztban éppen ezért a "külföldi magyar szerepvállalás" mint olyan sajátos anatómiájáról szedek össze néhány pontban most már tartósnak mondható jellegzetességeket.

Azt nem lehet állítani, hogy ne hangzott volna el, miért mennének Erbilbe a magyar katonák - idézet a Népszabadság cikkéből:

"A részvételt a miniszterelnök azzal indokolta, hogy „mi a nyugati katonai koalíció része vagyunk, és az kötelességekkel is jár, nemcsak biztonsági garanciával, és ilyenkor amit lehet, azt vállalni kell". Másrészt meghaladja a 150 főt azoknak a magyaroknak a száma, akik a térségben dolgoznak, „tehát, ha van a világ távoli pontján érdeke Magyarországnak, akkor itt most van, mert magyar embereket és magyar beruházásokat kell védeni"."

A várható költségek is ismertek:

"A misszió földrajzi értelemben korlátozott, előre láthatóan 2017 végéig tart és évi 20 milliárd forintot fog felemészteni. A honvédségnek mintegy hétmilliárd forint értékű amerikai felszerelésre is szüksége lesz."

A 20 milliárd nem jelentéktelen tétel, de nem is elviselhetetlen - a magyar honvédelmi költségvetés tíz százalékához közelít konkrétan. De szokás szerint kapunk amerikai felszereléseket, vagyis a vállalkozás társ-finanszírozott, gyakorlatilag, és a Honvédség fejlődni fog tőle.

Néhány dolog a reakciók közül. Random válogatás, és a forrásokat direkt nem jelölöm meg, mert kb. akárkitől jöhetnének, annyira tipikusak, és éppen ez a lényeg. Aki éppen ellenzékben van, az szokta ezeket a dolgokat mondani - hozzátéve ugyanakkor, hogy a jelen helyzetben az ellenzék egy részének a támogatása a részvétellel kapcsolatban egyébként adott.

  • "Ez nem a mi ügyünk."
  • "A kormány csak jó pontokat akar szerezni."
  • "Biztos, hogy kértek minket? És ha kértek is, tényleg fontos ez a dolog? Nem csak túlzottan seggnyalók vagyunk?" (Ennek másik változata, radikálisabb pusztai ízekkel: "Már megint utasítottak minket, hogy az idegen érdekeket szolgálnunk kell, mi meg becsicskulunk.")
  • Ettől most "nő a terrorfenyegetettségünk" (értsd: 0,228-ról 2,32-re, "hiszen" ez mérhető, mint a kenyér ára).
  • "Biztosítsák a katonák megfelelő védelmét!" (bár arról általában kevés konkrét javaslat hangzik el, hogy ez pontosan mit jelent).

Ezek után már csak annyit tennék hozzá, idézve megint a Népszabadság-cikket: a misszió "egy sokak által emlegetett, de nyilvánosságra nem hozott felmérés szerint nem túl népszerű".

Így zajlanak ezek a viták. Van a külvilág, és vagyunk mi, magányosan. Ott a MOL és egy rakás állampolgár Észak-Irakban, de ami ott történik, nem a mi ügyünk. Az Iszlám Államtól borzongunk, hogy jújdebrutál, de ez nem a mi ügyünk. A szövetségeseink csinálnak ott valamit, de ez nem a mi ügyünk. Utóbbi országokban a nagyobb családból biztosan van egy-két ember tanulni, dolgozni, de nem a mi ügyünk. Ha döntéshozó mégis a részvétel mellett dönt, biztosan nem azért teszi, mert végső soron másként látja ezt a kérdést, hanem vagy azért, mert cinikus, vagy azért, mert csicska. Nehogy már őszintén úgy lássa, hogy nekünk ott lehet valami dolgunk. Legelőször is csakis utasításra képzelhető el, hogy cselekszünk. Ne feltételezze már valaki, hogy anélkül hajlandók vagyunk bármit csinálni a világban. Ha már belekényszerültünk, akkor meg az a lényeg, hogy mindenki ússza meg (hogy mit érnek el azzal, amit csinálnak, az közömbös). Hogy hogyan ússzák meg mindannyian? Hát, ahhoz informálódni kellene mondjuk, hogy konkrétan milyen felszerelések meglétét kérjük számon, de ez időigényes és amúgy is annak a dolga, aki belevitt minket ebbe. Gondoskodjon róla ő - ha azt látjuk, hogy nem sikerült, mert bárkinek baja esett, azt majd jól számon kérjük rajta.

Ezt indokolja a közvélemény is, melyet azonban a közvélemény nem ismerhet meg. A közvéleményt titkosítani kell önmaga előtt. Ha kiderülne, mit gondol a köz, még reagálni kellene rá. Ki kellene állni elé elmagyarázni egy-két dolgot a kormányzás tényleges kihívásairól, kormány- és ellenzéki oldalon egyaránt, hacsak az érintettek nem kívánnak egészen a közvélemény hatása alatt sodródni. Így nem lehetne a közt annyit szédíteni azzal, hogy "ti vagytok a legjobbak, és az önző, érdekelvű világ nem érdemel meg titeket".

És mielőtt valaki naivnak gondolja ezt az okfejtést, én is tudom, hogy a köz elé kiállni tényleg nem egyszerű. Az emberek egy jelentős része hallgat, nincsen véleménye nagyon. Aki megszólal, az pedig sokszor (spontán vagy nem-spontán) troll módjára ezt azonnal személyeskedve, anyázva, vitára kicsit sem nyitottan teszi.

Úgyhogy marad a surranópályás megközelítés opciója, a kormányzás szempontjából. A legjobb az, ha nincsen az ügyben túl nagy vita. Elmondjuk, miért vagyunk ott, de csak akkor, ha muszáj, a kevésnek, aki erre is odafigyel. A többiek úgy sem fogadnák el, hogy bárhol érdemes bármit is csinálnunk. Nemrég ebben a könyvben elemeztük az afganisztáni misszióval kapcsolatos magyarországi stratégiai kommunikációt Wagner Péterrel együtt - ott is alapvetően az óvatos, biztonságos megközelítés dominált, egymást követő, különböző pártállású kormányok sora alatt.

Mindezért valószínűleg az erős politikai polarizáció okolható. Olyan mértékig pártos környezetben, amilyen a miénk, újságírók ritkábban vizsgálnak meg politikákat igazán elemző, pro és kontra érvekre nyitott jelleggel, maguk a politikai pártok pedig, akik tehetnének egy-egy politika támogatásának építése, mozgósítása érdekében, nem kívánják a másik oldalt segíteni - ilyen kontextusban minden politikatámogató mozgósítás automatikusan legitimitásépítő mozgósításnak is tűnik, a másik oldal javára, és az a jelen politikai verseny közegében sokak számára elképzelhetetlen. Még a támogató ellenzék is óvatosságra és kételkedésre int bizonyos vonatkozásokban, és nem vallja magáénak a kérdéses politikát, így a parlamenti szavazatok formájában megjelenő támogatás nem járul hozzá a társadalmi támogatottsághoz igazából.

Címkék: magyarország irak diskurzus ratifikáció tehermegosztás iszlám állam

Az időjárás hatása a külpolitikai kommunikációra - adalékok a republikánusok iráni levelének ügyében

2015.03.15. 16:39 :: Marton Péter

A republikánusok által Iránnak küldött (azaz pontosabban: a Szenátusban helyet foglaló 54 republikánus szenátor közül 47 által aláírt) nyílt levelet illetően egyesek már azt feszegetik, megsértették-e ez által az érintettek a már két évszázadnál is régebbi Logan-törvényt.

Utóbbi valaha, még a 18. század végén egy, az amerikai-francia viszonyokat saját szakállára rendezni igyekvő pacifista úriember, George Logan esetére tekintettel született meg, és előírta, hogy arra az Egyesült Államok által fel nem jogosított személyek nem folytathatnak "levelezést" (correspondence) vagy egyéb "közlekedést" (intercourse) idegen hatalmakkal az Egyesült Államokat érintő kérdésekben. A republikánus tábor egy része ennek kapcsán azzal védekezik, hogy a szenátoraik végül is lehetnek feljogosított személyek, csakhogy a United States v. Curtiss-Wright Export Promotion ügyben az amerikai Legfelsőbb Bíróság kimondta, az Elnök a nemzetközi kapcsolatok területén az Egyesült Államok egyetlen hatáskörrel felruházott szerve (sole organ). A Kongresszustól elvileg csak tanácsra és utólagos jóváhagyásra kell igényt tartania vonatkozó döntéseit illetően (no meg némi költségvetési támogatásra, teszem azért hozzá).

Erre próbálnak reagálni egyesek most azzal, hogy végül is a republikánus képviselők csak egy "nyílt" levelet írtak, és ez így akkor nem is kifejezetten Irán megszólítása - még ha konkrétan Irán vezetőinek címezték is a szöveget; illetve mondanak olyat is, hogy nem került sor "levelezésre", hiszen csak egy levél volt.

Az ügy természetesen politikai, nem pedig szemantikai kérdés, így bizonyos értelemben meddő ezeket a vitákat elemezgetni, bár érdekes. Demokrata körökben óriási a felháborodás, és a fejeket követelő megnyilvánulások némelyike a republikánusok szabotáló beállítódásáról beszél, és még a néhai Nixon elnök egykori kampánystábjának Dél-Vietnam ügyében tett megnyilvánulásait is emlegetik precedensként (melyekről a közelmúltban került elő több információ).

Én azért felidézném, hogy mindössze pár hónapot kell visszamenni az időben, hogy az ember demokrata részről is találjon erősen partizán jellegű akciót külpolitikai vonatkozásokkal: ott volt a demokrata Dianne Feinstein szenátor asszony - a hírszerzési bizottság elnöke - által publikált jelentés a CIA kihallgatási gyakorlatáról a Bush-időszak alatt. Míg a republikánusok a levéllel a Szenátusban újonnan megszerzett többségüket éreztették, alapvetően erősen átgondolatlan módon, a Feinstein-féle esetben a még fennálló demokrata fölényt használták fel (egy független szenátor támogatásával) az utolsó pillanatban arra, hogy a Bush-időszak már ismert bűneiről még egyszer jól lerántsák a leplet.

A most persze most van, és az aktuális ügyben annak kell a lépéseit önkritikusan megvizsgálnia, aki éppen most járt el úgy, ahogy. A jelek szerint néhány republikánus képviselő már nem olyan biztos benne, hogy jó ötlet volt a levél az ismert formájában. Talán nem Iránnak kellett volna címezniük, mondják néhányan. Talán jobb lett volna Obama felé kommunikálni a tartalmát elsősorban. John McCain szenátor véleménye pedig mindennek kapcsán az, hogy a levél nem volt eléggé átgondolt, mivel... (hatásszünet) Washington felé hóvihar közeledett a levél szövegezése idején, és a kezdeményezők és aláírók igazából már mind arra koncentráltak, hogyan jutnak ki időben a városból.

Ha valakit hóviharok és egyebek közepette azért az amerikai-iráni tárgyalások tartalma érdemben is foglalkoztat - a fenti veszekedésekre ugyanis végső soron ezek kontextusában került sor, bármennyire könnyű minderről megfeledkezni a pártpolitikai csatározások zajában -, azok számára itt látható egy jó összefoglaló arról, nyugati szemszögből mik a megállapodás és a meg-nem-állapodás vonzatai, illetve ezek domináns értelmezései.

2 komment

Címkék: usa irán kongresszus belpolitika törvények szenátus Nixon dél-vietnam

A tárgyalási-ratifikációs folyamatok szépségei

2015.03.14. 12:50 :: Marton Péter

Hogy pontosan mit értünk a külpolitika ratifikációján, és hogy ez miért különösen izgalmas kérdés a nemzetközi tárgyalási folyamatokkal összefüggésben, azt kifejtettem részletesen ebben a könyvben annak idején. A lényeg végső soron az, hogy a nemzetközi partnerekkel összegründolt megállapodásokat otthon is el kell tudni adni, és egy kicsit megbolondíthatja ezt a folyamatot, amikor egyszerre mindkét országban van ellenállás egy megállapodás tartalmával kapcsolatban. Az ilyen ellenállás tárgya ugyanis jellemzően nagyobb engedmények követelése a másik országtól, és így mindkét országbeli ellenállók nem könnyen elégíthetők ki egyszerre.

negotiation.jpgEz a kép kiválóan mutathatja a helyzet címben emlegetett "szépségét".

A héten az immár republikánus többségű amerikai Szenátus republikánus tagjai által Iránnak küldött együgyű kis levélke gyönyörűen szemléltetheti ezeket a nehézségeket. Ebben a képviselők azt üzenték Teheránnak: ha nem tetszik nekik az Irán nukleáris programja ügyében esetlegesen megszülető nemzetközi megállapodás, a következő amerikai elnök 2017-ben simán felmondhatja azt - ha nekik véletlenül már az előtt nem sikerülne megtorpedózniuk. Értsd: Irán jobban teszi, ha többet enged.

A reakciók is érdekesek, hiszen ezek a dolgok folyamatukban érdekesek igazán.

Obama elnök az iráni keményvonalasok és a hazai héják közötti "szokatlan koalícióról" beszélt, egységes frontként leírva a két országbeli ellenállókat. Eközben Hasszán Rohani iráni kormánya környezetében sokan a jelek szerint "kamu konfliktusnak" írják le az Obama és ellenzéke, illetve az utóbbiak előtt nemrég a Kongresszusban felszólalt, egyben pedig otthon (március 17-én) választásokra készülő Benjamin Netanjáhú izraeli miniszterelnök közötti perpatvart, mely szerintük csak azért "kerül színre", hogy nagyobb engedményeket kényszerítsen ki Irántól.

Ezeket az értékeléseket a tárgyalási folyamat feszültsége produkálja. Valójában ezeket nem a szereplők (a republikánus héják ÉS az iráni keményvonalasok; vagy éppen a republikánusok + Benjamin Netanjáhú ÉS Obama) tényleges egymásba gabalyodása, hanem az említettek csak részben átfedésben lévő érdekeinek sajátos egymásba gabalyodásai, és az egyes szereplők által emiatt érzett bizalmatlanság inspirálják.

Szólj hozzá!

Címkék: tárgyalás diplomácia belpolitika pártpolitika ratifikáció USA Irán

Afgán veszteségadatok

2014.11.29. 12:42 :: Marton Péter

Egy időben - már akkor is úgy, hogy közben a világ nem nagyon foglalkozott ezzel - még vezettem egy bejegyzéssorozatot az afgán (rendőri, katonai) veszteségadatok alakulásáról. Aztán őszintén szólva én is lemondtam ennek a követéséről egy időre.

A lényeg, amit az addigi bejegyzésekkel jelezni igyekeztem, az volt, hogy bár a média nem foglalkozik vele, ettől - megdöbbentő módon - az afganisztáni háború még nem ért véget.

(Jut eszembe, ha már ilyen megrázó összefüggésekről írok: az ebolajárvány sem ért véget csak azért, mert a média egy ideje nem foglalkozik vele.)

Hát most íme, a Reuters friss tudósításából újabb veszteségadatot tudok közölni Afganisztánból:

4600-nál több afgán rendőr és katona halt meg harcokban az év eleje óta.

Szólj hozzá!

Krétatáblás "újságírás" (avagy offline konteóblog) Libériában

2014.11.03. 21:14 :: Marton Péter

ebolaattackscreator_1415045201.jpg_976x651

A Reuters (illetve James Giahyue tudósító) október 16-án készült képének bal alsó szegmensében látható cikk fordítása:

"A vád ellenére, miszerint az Egyesült Államok hozta létre a halálos Ebola-vírust, hogy Afrikából vegye fel a harcot Kína ellen, Afrika erőforrásaiért, a ragály megtámadta az Egyesült Államokat Libériából, megölve egy embert..."

***

Egyéb hírek a nagyvilágból:

?Rőoj3kjfófkmúpc,úp,xdűú,wúőx.ű!!

Szólj hozzá!

Címkék: média usa járvány libéria ebola közegészségügy

Egy belgrádi sírkő

2014.10.17. 09:55 :: Marton Péter

BelgrádSírkő.jpg

Érdekesség: ez a sírkő ennek a BBC-cikknek az olvasása közben került elém (maga a cikk Putyin orosz elnök belgrádi látogatásáról szól). A Szovjet Hadsereg tisztje nyugszik a sírban - a felirat szerint a Budapest környékén folyt harcokban halt meg.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem emlékezet második világháború Magyarország Szerbia Szovjetunió

Ebola-járvány: a nemzetközi fellépés, adatok - frissítés korábbi bejegyzéshez, előrehozva

2014.10.06. 22:04 :: Marton Péter

Frissítés - 2014. október 6-án - ehhez a bejegyzéshez.

Íme, az érintett országokat sújtó gazdasági károkat illetően friss becslés a Világbanktól.

A jelenlegi vészforgatókönyv (idézem): "In Liberia, the hardest hit country, the High Ebola scenario sees output hit 11.7 percentage points in 2015 (reducing growth from 6.8 percent to -4.9 percent)."

Ez azért érdekes, mert ez egyfelől érv a légi közlekedés leállítása ellen - hiszen az érintett gazdaságoknak már csak ez hiányzik jelen állapotukban -, másfelől mellette is, hiszen hasonló léptékű vagy potenciálisan nagyobb károk elkerülése a tét a még nem érintett gazdaságok esetében. Íme, egy kockázatelemzés a légi közlekedéssel kapcsolatban (HT 2 ZigZag).

Hozzáteszem, hogy a lekapcsolandó nóduszok között nem árthat különbséget tenni például az oda irányuló, illetve onnan jövő légi forgalom intenzitása tekintetében egyfelől, illetve az adott területen jelenlévő fertőzöttek számának tekintetében másfelől. Az "adott terület" itt kényszerűen az adott államhatárok közötti területet jelenti, függetlenül a fertőzöttek pontos eloszlásától az adott államon belül - az Európai Unió esetében ez jelentheti a Schengen-övezetet is persze.

Illusztrációként a problémát illetően érdemes a texasi esetre gondolni, amellyel összefüggésben most több, mint száz ember áll megfigyelés alatt. Ezt a kihívást kellhet elkerülni a megfelelő intézkedések révén. Ez a kihívás fejlett egészségügyi rendszer mellett is komoly kihívás.

És közben megvan az első spanyol eset is.

A repülőjáratok leállításának problémájára visszatérve: ez egyáltalán nem egy egyszerű kérdés. A probléma megközelíthető több szemszögből, például a remélt hatások szemszögéből. Ezek nem feltétlenül elérhetők.

Teszem azt, Texas például megtiltja járatok fogadását Libériából, megkésve, az első, náluk észlelt megbetegedést követően. Vagy az Emirates leállítja a járatait Guineába. Ettől még kerülhet fertőzött utas mind Texasba, mind Emirates-járatra, csak más állomásokon keresztül.

Ha pedig minden légi járatot leállítunk az érintett országokból, akkor a potenciális utasok elképzelhető, hogy szárazföldi közlekedéssel közelítik meg a B-opciójuk szerinti alternatív repteret. Szóval ezt a dolgot tiltások révén kezelni nem hoz tökéletes eredményt sajnos. Van hatása az intézkedéseknek, de nem tökéletes, erre kell felkészülni.

A légi társaságok nyilván nem érdekeltek járatok leállításában, csak végszükség esetén. Annak idején Kelet-Ukrajnában is csak akkor reagáltak járatútvonal-módosítás tekintetében, amikor már muszáj volt, miután a Malaysian Airlines MH-17-es járat odaveszett. Közben pedig egy vélt Ebola-fertőzöttekkel felszállt járatról a jelek szerint leszállás után még képesek, és engedik elslisszolni a veri importent peszindzsöröket, mert azok ugye miért is szívnának együtt a nem az első osztályra helyet foglalt népekkel. (Szerencsére a belinkelt esetben valójában nem Ebola-fertőzöttek voltak a gépen.)

Frissítés (október 12.)

Hogy itt is meglegyen: link az amerikai járványügy (CDC) szeptember 26-i elemzéséhez a járvány akkori állás szerint prognosztizálható menetéről. Néhány apróság, amelyek igen figyelemre méltók belőle:

  • 2,5-szörös aluldiagnosztizálással számolnak, vagyis a hivatalosan számon tartottaknál ennyivel több esettel az érintett afrikai országokban. Vagy igazuk van, vagy nem.
  • Kucsfontosságú kalkuláció: azoknak, akik megfertőződnek, hány százaléka adja tovább a vírust bárkinek is (persze az sem mindegy, hány embernek adja tovább). Ez annyiban számít, hogy a zéró-továbbfertőzés nyilván akkor garantálható, ha valaki megfelelő teljes elkülönítésbe kerül. A békésebb lefolyás érdekében legalább a 70%-os arányt kellene elérni. Halkan megjegyzem, hogy amennyiben 2,5-szörös aluljelentés esete forog fenn, akkor ez lehetetlen.

Folyt köv.

6 komment

Címkék: afrika usa spanyolország texas guinea libéria ebola közegészségügy