HTML

Utolsó kommentek

Amiről itt szó van.

A téma: külpolitikai praktikák, praktikus külpolitikák. És ezek létrejöttének minden politikatudományi, gazdasági, társadalmi és emberi vonatkozása. Egyszóval a külpolitika-elemzés. A bejegyzések szerzői tartalmára vonatkozóan minden jog fenntartva. --------------------------------------- A blog gazdája, de nem az egyetlen szerzője, dr. Marton Péter a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, korábban pedig dolgozott a Magyar Külügyi Intézetnél is.

Háttér

A TEA párt, a költségvetés és a külpolitika

2011.01.07. 08:33 :: Marton Péter

Robert Gates védelmi miniszter megállta a helyét tegnap, és - egyébként természetesen teljes összhangban azzal, amit a költségeket lefaragni igyekvő Obama-adminisztráció egésze szeretne - bejelentette, hogy a Hadsereg és a Tengerészgyalogság létszámát csökkenteni kell, akárcsak a védelmi költségvetést (legalább hosszú távon; Gates 2016-os időhorizonttal tűzött ki célokat).

Ami kellemetlenebb hír: az amerikai Kongresszus eközben azt fontolgatja, hogy le kell faragni az afganisztáni segélyezésre elérhető forrásokból is. Irak idején sajnos messze nem voltak ennyire költségtudatosak a képviselők, Afganisztánban a lefaragáshoz pedig az időzítés is a lehető legirracionálisabb. Éppen most kellene az amerikai stratégiai elképzelések szerint a lehető legnagyobb hatást kifejteni a segélyezés révén.

És ez juttatta eszembe a cikket, amelyet nemrég a "teapártról", vagyis a TEA pártról olvastam az American Conservative-ben. Daniel Larson írása arra reflektál, amit sokan szóvá tesznek: hogy különös, hogy egy "Taxed Enough Already" ("meg vagyunk mi már adóztatva éppen eléggé") jeligével szerveződött, elvileg a minimális kormányzat gondolatát kedvelő, konzervatív mozgalomnak annyira kevés a mondanivalója a külpolitikával kapcsolatban, miközben a védelmi költségvetés az egekben szárnyal, és erőforrásokat von el egyéb közcélú kiadásoktól, illetve további közadósságot halmoz fel (ennek jelentősége lehet még bőven a későbbiekben).

Ellentmondás ez. A tavalyi kongresszusi választásokon a teapártosok alulról kifejtett nyomására átformálódott republikánus tábor a Képviselőházban megszerezte a többséget, és közben a Szenátusban is megszorongatta a demokratákat, csökkentve azok fölényét a szenátorok soraiban. A kifejezetten teapárti képviselők egy része pedig tipikusan nem támaszt aggályokat a "nemzetbiztonsági állam"-ként aposztrofált jelenséggel, vagyis a magas, a kockázatokat preventíven kezelni igyekvő védelmi költségvetéssel kapcsolatban. Ez akkor is hatás a külpolitikára, ha a lényege a nem-hatás (tehát, hogy a status quo őrzése irányában hat).

A költségvetés csökkentését most az előző kormányzattól megörökölt védelmi miniszter és a demokrata vezetés viszik keresztül. Közben pedig a kongresszusi képviselők elsősorban a nagyságrendileg (még az afganisztáni katonai műveletek költségeihez hasonlítva is) kisebb tételt jelentő afganisztáni segélyekből igyekeznek lefaragni.

Ileana Ros-Lehtinen republikánus képviselő asszony és társai többek között a Külügyminisztérium rossz iraki eredményeire hivatkoznak, amikor szándékaikat magyarázzák. Maga Ros-Lehtinen a manapság az európai védelmi diskurzusra jellemző formulát is előcibálja, kijelentve, hogy a segélyköltekezésben ők csak a "zsírból" vágnának (tehát a "feleslegből", "nem az izmokból"). A nézeteik érvényesülését pedig segíti, hogy a demokratáknak nincsenek igazán ellenérveik. A Pentagon és Obamáék hiába hisznek a segélyezés jelentőségében, ha a segélyezés rossz hatékonyságát a segélyezés szükségtelenségével keverik össze a közpénzek sorsáról döntő képviselők. Jim McGovern vezetésével pedig a demokrata képviselők egy csoportja kifejezetten az Afganisztánból való távozásért politizál.

Ezzel együtt a segélyek csökkentésének kérdése nem lefutott ügy. Igazából a demokraták és a republikánusok is megosztottak a kérdésben, és még republikánus körökben sem látják egyértelműen, milyen álláspontra jutnak a teapárti támogatású képviselők - wild cardként, tehát "szabadjegyes versenyzőként" utalnak rájuk.

Az ő szabadságuk abban az értelemben nem korlátlan, hogy aktivista támogatóik "figyelik" őket (itt eszembe jut Robert de Niro az Apádra ütökből). Ám az afganisztáni segélyezés kérdésének megítélése a hívek körében is elsősorban a framing (az értelmezési keret megszabásának) függvénye lehet - illetve azé, hogy ki, mi mellett áll majd ki. Az én tippem az, hogy ha mondjuk Petraeus tábornok (az ISAF koalíció parancsnoka) a győzelmet veszélyeztető tényezőnek minősíti a segélyek csökkentését, a teapártosok valószínűleg inkább vele együtt ellenzik majd azt. Mindenesetre érdekes figyelni, hogy ezúttal kifejezetten külpolitikai kérdés kapcsán lehet "swing voter" a teapárti képviselőkből.

4 komment · 2 trackback

Címkék: usa afganisztán nemzetbiztonsági politika védelmi költségvetés

A bejegyzés trackback címe:

https://kprax.blog.hu/api/trackback/id/tr472566737

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Richard Quandt - CÉLKERESZTBEN 2011.01.16. 11:58:38

imdb.comJanuár 8-án Gabrielle Giffordot, az Amerikai Kongresszus tagját egy arizonai áruház előtt fejbe lőtte a 22 éves Jared Lee Loughner. 9 milliméteres Glock pisztolya különlegesen nagy tölténytárába harminc lövedék fér. Összesen 19 embert talált el...

Trackback: Richard Quandt - CÉLKERESZTBEN 2011.01.16. 11:58:31

imdb.comJanuár 8-án Gabrielle Giffordot, az Amerikai Kongresszus tagját egy arizonai áruház előtt fejbe lőtte a 22 éves Jared Lee Loughner. 9 milliméteres Glock pisztolya különlegesen nagy tölténytárába harminc lövedék fér. Összesen 19 embert talált el...

Link Elek 2011.01.08. 07:06:21

a TEA party egy 1000 "barati tarsasag"-bol allo anarhista tarsasag. a foideologusuk Ron Paul kepviselo (ujabban neha a fia Rand Paul szenator). az o mondanivalojukbol szemezgetnek az egyes csoportok, de valojaban fuggetlenek es onalloan tevekenykednek.
Ron Paul kulpolitikai elkepzelese egyertelmu: izolalodas. 0-ra csokkenteni a kulfoldi katonai/segelyezesi rendszert. (igen _pontosan_ 0-ra), es uzletelni mindenkivel. mert a "free market" mindent megold. ez egy megalapozas nelkuli hit, de az amerikai konzervativoknak jopar ilyen van. egesz komoly tamogatottsaga lehet ennek is.

a csoportok kozott vannak amelyikek jelentos mennyisegu politikara hasznalhato penzt kepesek felhajtani (pl: Tea Party Express, Tea party Nation,...), de a csoportok nagy resze politikai kampanyok ugyeben kepzetlen.
akik penzt kepesek fel, azok olyanokat valasztanak Ron Paul "tanitasaibol" ami a megrendeloik erdekeit nem serti.
a legnagyobbb penzugyi tamogatoja a tea party mozgalmaknak a Koch Industries es annak ket tulajdonosa. ( en.wikipedia.org/wiki/Koch_Industries ), akik 100mill$/evvel tamogatjak a mozgalom kulonbozo csoportjait.
valoszinuleg ok nem akarnak teljes izolaciot, ezert az altaluk tamogatott csoportok, (akik a penz miatt _sokkal_ latvanyosabbak a mediaban, mint a tobbi csoport) nem emlegetik ennyire a kulfoldi szerepvallalasok felszamolasat.
de az biztos, hogy a tea party tamogatassal bejutott kepviselok nem fognak latvanyos neocon poziciot felvenni. maximum sunnyognak az ilyen ugyekben, tamogatni nem fogjak oket.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2011.01.08. 14:50:21

@Link Elek: hogy pontosan hány baráti társaságról van szó, azt nem tudom megmondani, de szerintem nem is olyan releváns, mert egy mozgalomról van szó, amelyik képes tömegtüntetést is összehozni bizonyos esetekben (van tehát kevésbé aktív szegmense is, amelyik mobilizálható, illetve van szimpatizáló passzív szegmens is a hátterében, amelyik a tévé előtt marad). Ron Paul valóban fontos, ki tudja, 2011-2012-ben milyen fontos lesz majd, de azt nem lehet állítani, hogy a teapárti szerveződés mögött ő lenne "a" legfontosabb - pont azért, mert ennyire szerteszét tartó a mozgalom, és ez jelenti a nagy kihívást a GOP számára. A demokraták ezt ki is használták a legutóbbi kampányidőszakban az ellenfeleik megosztása érdekében. Úgyhogy összességében én is a "sunnyogás"-ként jelölt opciót érzem valószínűbbnek, vagyis azt, hogy az afganisztáni vállalkozást nem szívesen ásnák alá a bejutott képviselők. Már csak azért sem, mert most nem otthon kampányolnak, hanem Washingtonban szocializálódnak.

Link Elek 2011.01.08. 15:56:26

szamossag:
In all, The Post identified more than 1,400 possible groups and was able to verify and reach 647 of them. Each answered a lengthy questionnaire about their beliefs, members and goals. The Post tried calling the others as many as six times. It is unclear whether they are just hard to reach or don't exist.
www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2010/10/23/AR2010102304000.html?sid=ST2010102304023

a sunnyogas igy is mukodik:
www.google.com/news?q=tea+party+freshman+fundraiser

mar az elso napokban gyujtenek penzt lobbystaktol.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2011.01.09. 09:23:51

Mindkét link klassz, köszönöm! A WaPo-féle cikket különösen.

Megerősíti amúgy a teapárttal kapcsolatos, mostanra konvencionális bölcsességet, és ehhez idézhetjük az alábbiakat:

- Hogy a (taglét)számok nem világosak:
"The Atlanta-based Tea Party Patriots, for example, says it has a listing of more than 2,300 local groups, but The Post was unable to identify anywhere near that many, despite help from the organization and independent research. In all, The Post identified more than 1,400 possible groups and was able to verify and reach 647 of them (...) Mark Meckler, a founding member of the Tea Party Patriots, said: "When a group lists themselves on our Web site, that's a group. That group could be one person, it could be 10 people, it could come in and out of existence - we don't know. We have groups that I know are 15,000 people, and I have groups that I know are five people." "

- Hogy a mozgalomnak mint olyannak az attitűdjei nem igazán strukturáltak:
"'We can't always agree' - There is little agreement among the leaders of various groups about what issue the tea party should be most concerned about. In fact, few saw themselves as part of a coordinated effort."

- Hogy abban sem értenek egyet, kinek a vezetése lenne jó országos szinten (Palin kapta a legtöbb nevezést, de messze nem valami nagy előnnyel).
"When asked to name a national leader who best represents their views, more than a third of the groups said "no one"

Az utóbbi amúgy nem annyira meglepő. Végül is az lenne a legfurább ellentmondás, ha egy, a Washington elitpolitizálástól tartó mozgalom éppen Washington birtokba vételétől jönne lázba a legjobban.

Az adatok itt láthatók: www.washingtonpost.com/wp-srv/special/politics/tea-party-canvass/

Kár, hogy kifejezetten külpolitikai attitűdökre nem kérdeztek rá :(

Ezzel együtt ott van, hogy 24% szerint a kormányzat túlköltekezése a legnagyobb probléma, 20% szerint pedig a kormányzat túl nagy mérete. Ezen kívül viszont remekül egyetértenek Obama politikáinak az ellenzésében, és egytizedük ráadásul a birther movement szimpatizánsaként teszi ezt... :S

Ami nagyon érdekelne: a 16% "other" kérdés, amelyet a teapárti csoportok fontosnak tartanak. El tudom képzelni, hogy ezek jelentős része az adott csoport számára a helyi szinten fontos téma, de ott pl. elbújhatott valami inkább külpolitikailag releváns is.