Külpraktika

Külpraktika

Ashton bárónő mint lobbi: a kínai fegyverembargó esete

2011. január 11. - Marton Péter

Ashton bárónő, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, alias külügyminisztere a napokban elég sok rosszat kapott a brit Telegraphtól. Itt például Alex Singleton mond ki felette ítéletet, árulásnak nevezve, amit csinál. Idézzük:

"Senki nem magyarázta el Ashton asszonynak, hogy miért is van Brüsszelben valójában? A francia és a német riválisaink ismerik a játékszabályokat: el kell játszani, hogy az embernek fontos a közösségi együttműködés szelleme, ám közben határozottan érvényesíteni kell a saját országunk érdekeit."

Singleton ezért aggodalommal tekint előre a nem is olyan távoli jövőbe, amikorra Ashton a brit Foreign and Commonwealth Office-énál négyszer nagyobb költségvetés felett rendelkezhet majd. Eközben egy másik cikkben Bruno Waterfield Ashton munkafegyelmét bírálja, amiért a bárónő a Bizottság számos ülésén elmulaszt részt venni, és ez "hang nélkül hagyja Nagy-Britanniát az egyik legfontosabb fórumon". A legutóbb például egy közel-keleti út miatt tett ilyet, jegyzi meg Waterfield... nos, arra a bizonyos közel-keleti útra úgy ment el Ashton, teszem hozzá én, hogy A KÖZGÁZON TARTANDÓ BESZÉDÉT IS LEMONDTA...! (()%/)="Ö(Ü+x( HÖRRRRR!

Szolgálati kiakadásomon túllépve, illetve Waterfield érveléséhez visszatérve, egy közel-keleti diplomáciai út miatt cikizni az EU-s külügyminisztert nem elegáns. Hogy a hétvégéket nem szereti munkával tölteni, ezzel kapcsolatban pedig ítélje meg őt mindenki a saját izlése szerint.

Ashtonnak az uniós kínai fegyverembargóval kapcsolatos lobbizása viszont, amelyet Singleton szóba hoz, valóban figyelemre méltó téma. A tavaly december 16-17-i EU-csúcson például ezzel kapcsolatos javaslatokat tartalmazó, stratégiai jelentést terjesztett elő a bárónő.

Az 1989 óta fennálló fegyvereladási tilalmat annak idején az emberi jogok helyzetére és a Tienanmen téri eseményekre tekintettel vezette be az EK (Európai Közösségek). Fura lenne most, ha éppen Liu Xiaobo Nobel-békedíja után öt perccel törölnék el. Ennél is jobban visszaütne azonban, hogy az Egyesült Államok az embargó törlése esetén szelektívebbé tenné védelmi ipari együttműködését az EU országaival (bár aligha szakítaná meg azt).

Az embargó feloldása rövid távon hajtana hasznot sokaknak azzal, hogy Kína még intenzívebben beszállna (jellemzően államkötvények felvásárlása révén) a legsúlyosabban eladósodott eurozónás országok finanszírozásába. Ezzel a marginálisan látszólag jelentős részesedéssel pedig sokakat meghat; nincs is annál szebb, mint amikor az embernek a távoli Pekingben is akadnak megértő barátai. Ráadásul az embargó feloldása üzleti lehetőségeket nyitna, és így a kínaiak tulajdonképpen azért fizetnének, hogy fizethessenek. Ravasz kalkulációk ezek - kár, hogy a kötvények finanszírozása effektíve kölcsön csak, és ez alapvető szépséghibája az imént vázolt elképzelésnek :(

A Telegraph-féle társaság téved abban, hogy a Kínával köthető üzletek feltétlenül ellentétesek a brit külpolitika érdekeivel. A Cameron-kormány külpolitikai tevékenységét sokan a "selling Britain" kifejezéssel illetik, a kereskedelmi érdekeket érvényesítő gazdasági diplomácia előtérbe helyezése miatt... a "nem feltétlenül" kitétel fontos viszont, mivel az amerikai-brit kapcsolatok egyáltalán nem közömbösek, és ezzel a retorikai eufemizmus eszközéhez nyúltam: Ashton valóban kétes kimenetelű ügyleteket támogat, amikor a fegyvereladások révén javítaná az EU és Kína közötti kapcsolatokat. 

Érdekes, hogy Ashton ilyen kérdésekben lobbizik, és ennek kapcsán megmutatkozik, mennyi (részben egymásnak ellentmondó, részben összeegyeztethető) fordulatot hoz egy-egy ember életútja - és hogy éppen ezért ezekkel az élettörténetekkel milyen érdekes tisztában lenni, azután pedig időről időre naivan rácsodálkozni. Ashton a brit leszerelési mozgalom, a Campaign for Nuclear Disarmament szervezőinek egyikeként 1977 és 1979 között néhány alkalommal képviselte a CND szervezetét a Brit Kommunista Párt egy-egy helyi ülésén is, és bár ő nem volt tagja a kommunista pártnak, egyértelműen baloldali, aktivista beállítódásával ez vélhetően nem eshetett nehezére. 1982-ben a CND egyik vezetőjévé lépett elő, és pénzügyesként igyekezett gazdag és híres támogatókat találni a mozgalomnak, miközben néhány kicsi, radikális szervezettel is elkerülhetetlenül kapcsolatot tartott. Ma bárónői cím birtokosa, és évi 230 ezer eurót keres. Valaha egy olyan szervezet tagja volt, amelyik az unilaterális lefegyverkezés és például a NATO elhagyása mellett érvelt; most pedig EU-s külügyi főképviselő, aki a Kínai Népköztársasággal kiegyezne - az euro-belpolitikai fronton gyakorlatilag az eurozóna stabilitásának és állami kiadások fedezetének a biztosítása érdekében. A két életállomás közötti időben pedig sokat nézte az Elnök embereit.

A bejegyzés trackback címe:

https://kprax.blog.hu/api/trackback/id/tr402575979

adhuvbeigiqe upiugtqeőoqőoqqe 2011.01.11. 12:42:46

A kínai elvtársak bizonyosan NEM pénzelik Ashton asszonyt azért, hogy a kínai érdekeket képviselje az EU parlamentben.

Nem értem miért nem kínában dolgozik?

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2011.01.11. 13:34:18

@burleszk: a Farage-féle felszólalás emlékezetes volt, kétségtelenül a témába vág!

Annyiban árnyalnám a részben a saját bejegyzésem alapján formálódó képet, hogy - amint az Antal Dániel HúszTíz álal belinkelt cikkében is olvasható - egy van Rompuy vagy éppen Ashton véletlenül sem tehetségtelenek. Sőt.

Ashton kapcsán számomra inkább az az érdekes, hogy a politikai tehetségét ennyire különböző dolgokkal kapcsolatban tőkésítette az elmúlt 30 évben.

A kínai fegyverembargó feloldásáért Ashton természetesen nem egyedül lobbizik - erre hajlanak nagyon sokan, megszorult tagállamoktól a védelmi iparban érdekeltekig bezárólag. Miközben kitartó ellenzékük is akad.

HúszTíz 2011.01.11. 15:53:44

Remélem a szerző látta a Fegyvernepper című amerikai filmet Nicolas Cage-el. Annak a végén van egy nagyon frappáns idézet az ENSZ BT-ről Kínát is beleértve.

Ezután már csak meg kell hallgatni Farage-ot, aki szerint Belgium tulajdonképpen nem is tekinthető egy országnak, mert lassan már a szétesés szélén áll.

A két gondolatmenetet össze kell rakni és íme, meg is van fejtve az egész téma :-)

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2011.01.11. 16:19:22

Láttam a filmet, persze. De azért nem csak az ENSZ BT állandó tagjai kereskednek fegyverekkel, illetve köztük is van jelentősége annak, hogy ki, kivel kereskedik, és ez adja téma jelentőségét alapvetően.

Azt Belgium ügyében lehet fontos hozzátenni még, hogy a "tehetséges" jelző véletlenül sem a kormányválságtól és a konszociációs rendszer bonyodalmaitól sajátos képet mutató Belgiumra, az országra vonatkozott részemről... :) Ami még fontosabb, ez a megállapítás részemről nem is személyes szimpátianyilvánítás. A "politikai tehetségen" elsősorban olyan készségeket értek, amelyek nem a politika tartalmának a formálását érintik.
süti beállítások módosítása