HTML

Utolsó kommentek

Amiről itt szó van.

A téma: külpolitikai praktikák, praktikus külpolitikák. És ezek létrejöttének minden politikatudományi, gazdasági, társadalmi és emberi vonatkozása. Egyszóval a külpolitika-elemzés. A bejegyzések szerzői tartalmára vonatkozóan minden jog fenntartva. --------------------------------------- A blog gazdája, de nem az egyetlen szerzője, dr. Marton Péter a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, korábban pedig dolgozott a Magyar Külügyi Intézetnél is.

Háttér

A kínai olajvállalatok függetlenségének kérdése: az IEA friss jelentése

2011.02.21. 16:09 :: Marton Péter

Akit érdekel a téma, itt olvashat többet a kínai olaj- és egyéb energetikai vállalatok  befektetési és értékesítési stratégiájáról és gyakorlatáról, illetve ezek legkülönfélébb vonatkozásairól, a Nemzetközi Energiaügynökség jelentésében.

Rengeteg a hasznos adat ebben az elemző áttekintésben, és a dokumentum arra is részletesen kitér, hogy a kínai külpolitika eszközének kell-e tekintenünk a kínai olajvállalatokat - mivel ez afféle slágertémának számít a nyugati diskurzusban, és említése jellemzően a kínai befektetések delegitimálására irányul. Ezért írok most erről.

A jelentésben bemutatott válasz röviden az, hogy "nem", de persze ezzel kapcsolatban lehet árnyalni a képet, sokat.

Én úgy mondanám, hogy nyilvánvalóan kínai állami törekvések tükröződnek a nemzetközi piacokon, illetve "upstream", tehát közvetlenül az energiahordozó-forrásoknál megjelenő vállalatok tevékenységében,  és ennek hátterében számos kínai állami szerv együttműködését tapasztalhatjuk,  DE  ezt a következők fényében érdemes értékelni:

  • A Kínai Népköztársaság sem mentes a bürokratikus politikától, tehát egyes állami szervek kapcsolatában olykor rivalizálás mutatkozhat, illetve nem tökéletes a koordináció. Például a kínai külügyminisztérium és a külföldön a kitermelésben vagy egyéb területeken érintett vállalatok között, vagy az export-import bankkal és a fejlesztési bankkal.
  • Ezt a jelentés kiemeli: a kínai olajvállalatok a nemzetközi piacon számos olyan problémával találkoznak, amelyek kezeléséhez a kínai állam támogatása nem jelent megoldást. Partneri kapcsolatokra van szükségük a piac többi szereplőjével. Például, hogy azok szakmai és politikai kapcsolathálóját hasznosíthassák, ahol nekik nincs még kiépített networkjük, vagy hogy új területeken (pl. a palagáz kitermelésében) tapasztalatot, netán technológiát szerezzenek. Eközben egy sor, kínai nézőpontból sem teljesen megbízható rezsimmel kell együttműködni, vagy például a nemzetközi tőkepiacokon tőkéhez jutni, és ennek érdekeben - például Nyugaton - legalább minimálisan megfelelő reputációt fenntartani.
  • A kínai olajvállalatok jelentős lobbierőt képviselnek, és lobbiznak is, mármint nem csupán külföldön, hanem odahaza is. Például a hazai és a nemzetközi árak közötti rések csökkentéséért igyekeznek befolyást gyakorolni, vagy akár a külpolitika számukra megfelelő alakításáért.
  • A két nagy vállalat, a CNPC (China National Petroleum Corporation) és a Sinopec vezetői a Kommunista Párt Központi Bizottságának egymást váltó tagjai. Eleve a KB támogatásával kerülnek a két vállalat élére, és következésképpen "kétkalapos" játékosok (ez így valószínűleg jobban hangzik, mintha azt mondanám, hogy "kétkulacsosak"). Az Állami Vagyonkezelő Bizottság (SASAC) nevezi ki eközben a jelentős vállalatok bizonyos magas beosztású tisztviselőit, de nem a top vezetőket.
  • Az üzleti és a diplomáciai törekvések intenzív összehangolására tett erőfeszítés természetesen nem egyedülálló megközelítés a Népköztársaság részéről.

További adalékok (sokkal több) az említett jelentésben, itt.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kprax.blog.hu/api/trackback/id/tr832677312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Link Elek 2011.02.21. 18:35:13

kinaval kapcsolatban nekem mindig az az erzesem, hogy a vegtelensegig praktikusak.
mernokok. megoldast keresnek, megtalaljak, megoldjak.
jo pelda erre mennyire fontolva haladnak a yuan konvertibilitasa (es globalis reserve valutává valasa) iranyaba.

nemileg kapcsolodnak:
www.foreignpolicy.com/articles/2011/01/19/the_china_paradox?page=full
www.foreignpolicy.com/articles/2011/01/02/5_myths_about_the_chinese_communist_party?page=full

H.And 2011.02.21. 22:05:46

Ebben az egész kínai olaj sztoriban az a legérdekesebb, hogy miért fizetnek prémiumot a kínai olajvállalatok, ill. hogy miért terjeszkednek olyan helyeken, ahol nemzetközi olajcégek nem fektetnek be (kockázat). (Az energiabiztonság nyilván huszadrangú probléma, mivel olajat a piacról lehet venni.)

Én eddig két érdekes teóriát találtam: az egyik amit „kínai külpolitika eszköze”-ként jellemzel – azért itt is el lehet gondolkozni hogy mi értelme van épp olajvállalatokkal szerezni befolyást. (Pl. kölcsönök, segély stb. is működne – olaj nincs is minden Kínának érdekes országban). A másik, amit „kooperáció hiánya”-ként írsz le. E sztori szerint a kínai olajvállaltok piaci alapon fektetnek be és az a céljuk hogy a profittal a pekingi büdzsét gazdagítsák. A NOC-ok azonban kihasználják az információhiányt a kormány és a cég között (agency dilemma), vagyis kihasználják az állam mély zsebét és rizikós befektetési portfoliót állítanak össze. Ha baj van, majd segít Peking.

Ugyanakkor bármi is legyen az oka a „túlzott” kínai terjeszkedésnek, az jót tesz a globális olajpiacnak, hiszen több pénz jut upstreamre – vagyis az olajáringadozás, valamint a befektetés és olajkitermelés közötti idő bizonytalanságát a rugalmatlanabb kínai hozzáállás csökkenti (cobweb investment cycle). Persze van negatív hozadéka is ennek a „túlzott” terjeszkedésnek, különösen a feltételezett prémiumoknak: a piaci árakat torzítja, aminek középtávon is következményei lehetnek.

Link Elek 2011.02.21. 22:36:51

@H.And:
van meg lehetseges ok:
ha valami gond tortenik, akkor az allamok/cegek orak alatt kepesek torzitani a piaci viszonyokat, lezarni az aruk szabad aramlasat.
az oroszok regota oriasi gabona exportorok, de a tuzek miatt most export tilalom van ervenyben.
ha valami gond tortenne, ami az olajat erinti, akkor ott is pillanatok alatt hasonlo korlatozasok tortennenek. A Saudi-ak barmikor megtehetik, hogy nem adnak el olajat. jelenleg ennek semmi ertelme sincs, de elkepzelhetok olyan helyzetek, ahol lenne ertelme (de biztos elore egeyztetnenek az amerikaiakkal).
egy kinatol jobban fuggo orszag kinaval egyeztetne ilyen helyzetekben. minel nagyobb az eselye ilyen rendkivuli helyzeteknek, annal nagyobb premiumot eri meg fizetni a nagyobb kontrolért

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2011.02.21. 23:04:36

@H.And:
@Link Elek:
A prémiumok fizetése hátterében részben mindenképpen a Link Elek által kiemelt contingency planning van jelen szerintem is. Emellett a kínai vállalatok azért is kényszerülnek prémiumok megfizetésére, mert relatíve új játékosként bizonyos esetekben csak ilyen aggresszívan tudnak áttörni a piacra lépés formális és informális korlátain (a nyugati nyomásgyakorlás is komoly korlátként tud hatni). Máskülönben globálisan, fogyasztói szemmel nem rossz dolog, hogy Kína megjelenik sokfelé, valóban. Olyan helyekre mennek be, ahol más nem próbálkozik, mert nem elég kifizetődő, vagy politikai problémákba ütközne.

A kitermelt olaj és egyéb nyersanyagok nem eltűnnek a nemzetközi piacról valamiféle vákuumba. Egyrészt sokszor eleve a nemzetközi piacra történik az értékesítés, elég nagy arányban, másrészt az elérhető kínálat növekedése is kedvező, a világpiac, mint olyan, számára. Mindeközben pedig egy menedzseri réteg csakugyan bevállalósabban léphet fel, a Going Abroad hátszelével vitorlázva.

A kínai külpolitika számára általában a fejlődő országokkal ápolt kapcsolatoknak van például jelentősége. Kereskedelmi érdekeket is szolgál az afrikai, latin-amerikai stb. természetierőforrás-szektor megközelítése, mivel gyakran piacszerzéssel jár együtt egyéb ágazatok számára. De közben van az egésznek egy jóval messzebb mutató jelentősége is. Olyan országokkal lehet így együttműködni, amelyek vevők egyfajta, pl. az afrikanista napirenddel kompatibilis "pekingi konszenzusra". Eszerint a szeparatizmus rossz, éljen a területi integritás, az emberi jogok mellett nem szabad elfeledkezni a közösség iránti és a közérdekkel kapcsolatos kötelességekről, illetve a Nyugat szándékaival kapcsolatban éberséget kell tanúsítani, pl. a békeépítés és az oltalmazás kötelessége (R2P) jelszavak kapcsán - visszatérő elemként ilyesmiket lehet kiemelni.

De a globális kiterjeszkedés egy olyan stratégiához is jól passzol - és hallottam már olyat, hogy ez meghatározó gondolat Pekingben -, miszerint ezer bonyolult kötelékkel kell összekapcsolódni a külvilággal, tudatosan mélyítve a kölcsönös függőséget, hogy végül Kína számára ne jelentsen fenyegetést a környezete. Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy a kívánatos stratégiát nem feltétlenül látja ugyanígy mindenki arrafelé.

Link Elek 2011.02.22. 07:11:07

>"pekingi konszenzusra"
www.foreignpolicy.com/articles/2011/01/02/5_myths_about_the_chinese_communist_party?page=full

azt elemezgeti, hogy a pekingi konszenzus mashol megvalosithatatlan.
nekem is ugy tunik. mivel nem ideologia, hanem azoknak a dolgoknak az osszessege, amit kinaban _most_ erdemes megcsinalni.

amirol keveset olvasok, hogy pekingban _rengeteg_ ember (phd-sok) dolgoznak think-thank-nak megfelelo kutato intezetekben, es az ott kimunkalt "politikailag megcsinalhato" tervek kozul valaszt a vezetes. vagyis nem ideologiai alapu iranyok vannak meghatarozva es a megvalositas soran probalnak valami kore pakolni (mint pl a szovjeteknek volt), hanem jo mérnök modjara reszleteiben megterveznek mindent es valasztanak melyik legyen. persze meg a megvalositaskor meg ebbe is bele lesz kavarva, de mar nem latvanyosan.
politikai mérnökség

nekem valahogy egyre szimpatikusabb kina. barmilyen dolgukat neztem meg reszletesebben mind nagyon eredmenyes volt. es tudjak, hogy minden osszeomlik, ha az emberek nem gazdagodnak.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2011.02.22. 13:21:17

@Link Elek: én pekingi konszenzuson nem a kínai fejlődési modellt értem, hanem a fent általam említett dolgokat, leginkább azok közül is az intervencionista új világrendtől való ódzkodást - ebben a tekintetben a pekingi konszenzus poszt-koloniális konszenzus is. Amúgy a kínai külpolitika teljes kiszámítottságának ellentmondó dolgokkal sokszor találkozik az ember. Nincs igazán koherens Pakisztán-politikájuk pl., és ez az energiaellátásukat is érinti (szállítási útvonal Gwadarból stb.).

molnaand 2011.02.28. 11:30:47

"Ezt a jelentés kiemeli: a kínai olajvállalatok a nemzetközi piacon számos olyan problémával találkoznak, amelyek kezeléséhez a kínai állam támogatása nem jelent megoldást."
És számos olyan problémával is, amelyek megoldásához elengedhetetlen a kínai állam segítsége és támogatása. Afrika számos államában például kínai energetikai vállalatok nem jutottak volna koncessziós jogokhoz, ha nincsenek megtámogatva a kínai állam részéről az adott országnak nyújtott gazdasági, infrastrukturális vagy éppenséggel politikai eszközökkel.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2011.02.28. 11:42:57

@molnaand: ez így van, amint azt én is írtam egyébként. Ez a cikk itt a többség által kizárólagosan figyelembe vett tézisnek ellentmondó, azt nem érvénytelenítő, de a képet finomító állításokat összegzi. Amit írsz, az gyakorlatilag az eredeti tézis maga, e cikk megszületésének az oka. Erre vonatkozik amúgy a záró megjegyzés is részemről: "Az üzleti és a diplomáciai törekvések intenzív összehangolására tett erőfeszítés természetesen nem egyedülálló megközelítés a Népköztársaság részéről." Ez az egyik legfontosabb dolog, amit el szoktak felejteni a kínai terjeszkedés kritikusai.