HTML

Utolsó kommentek

Amiről itt szó van.

A téma: külpolitikai praktikák, praktikus külpolitikák. És ezek létrejöttének minden politikatudományi, gazdasági, társadalmi és emberi vonatkozása. Egyszóval a külpolitika-elemzés. A bejegyzések szerzői tartalmára vonatkozóan minden jog fenntartva. --------------------------------------- A blog gazdája, de nem az egyetlen szerzője, dr. Marton Péter a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, korábban pedig dolgozott a Magyar Külügyi Intézetnél is.

Háttér

Sünik és rókák, Irán és Izrael

2011.03.14. 12:52 :: Marton Péter

Jerusalem Postban lettem figyelmes egy érdekes érvelési fordulatra. Ennek a cikknek a szerzője, Jonathan Rosenblum  Isaiah Berlin híres metafora-párjára utalva próbálja elmagyarázni egy érzékletes példával, mi a különbség a sok apró, hasznos trükköt ismerő (ravaszdi) "rókák" és az egy nagy dolgot tudó (a körkörös védelemben nagy hozzáértést mutató) "sünök" között.

Ez Berlin részéről egy lazán elhintett gondolat volt annak idején: rókaként utalt azokra, akikre inkább egyfajta induktív gondolkodás jellemző, és sok alapos megfigyelésből, többféle lehetséges értelmezést fontolóra véve jutnak következtetésekre; sünök azok, akik deduktívan, akár egyetlen nagy, mindent meghatározó gondolat alapján, abból következtetve ítélik meg valóságukat. A Berlin-féle felvetés azóta önálló életre kelt mémmé avanzsált. Jonathan Rosenblum pedig így továbbítja az olvasónak:

"Azok, akik ötvenhétféle iszlamistát szeretnének megkülönböztetni, a végletekig rókák. Nem veszik figyelembe a legfontosabb tulajdonságot, amely az iszlamistákat összeköti, vagyis hogy a saríán kívül más jogrendszert nem hajlandók elfogadni. Azok viszont, akik eltökélten állítják, hogy alapvetően minden ember hasonló költség/haszon kalkulációkra alapozza számításait, és hogy Irán ugyanúgy elrettenthető, ahogyan a Szovjetunió is az volt, veszélyes sünök, akiknek a tévedése nukleáris pusztításhoz vezethet."

Itt nyilvánvalóan átpolitizálódik a Berlintől indult mém. Rosenblum arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy mi a különbség a rókák és a sünök között, de nem állja meg, hogy ne éppen a vélt hasonlóságukra hívja fel a figyelmet: szerinte mindkettő veszélyes is lehet Izraelre és a Nyugatra, ha éppen olyanokat találnak gondolni.

Hogy ebben Rosenblumnak igaza van-e, arról lehetne vitát nyitni. A sokféle tartalommal megvalósítható saríán túlmenően iszlamista és iszlamista között sok mindenben lehet nagyon is fontos különbség: a néhai Ahmed Sah Maszúdot például maximum egy, éppen a  lezongorázhatatlan különbséget érzékeltető szembeállítás végett emlegetném egy napon Omár mollával, hogy csak egyetlen (afganisztáni) példát említsek. A tökéletesen racionális külpolitikai döntéshozatal pedig nem csak Iránban lehetetlen. Eközben éppenséggel a racionális kalkulációk elvárása világíthat rá az esetleges iráni katonai nukleáris képesség fontos kockázatára: Iránt atomfegyver birtokában nehezebb lenne elrettenteni a térségbeli felforgató erőfeszítéseinek a kiterjesztésétől.

Ezzel alapvetően a fenti érvek vitathatóságát igyekszem jelezni. Rosenblum sok potenciális vitapartnerrel veszi fel a kesztyűt, és az emiatt indítható viták eldöntéséhez a "sünök" és a "rókák" típusú skatulyák nem feltétlenül visznek közelebb. Ettől még a vitapartnerek efféle beskatulyázása persze bevett vitaeszköz a világon mindenütt. Lásd még: "galambok és héják" stb.

2 komment

Címkék: izrael irán elrettentés diskurzus analógiák mémek

A bejegyzés trackback címe:

https://kprax.blog.hu/api/trackback/id/tr592738142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2011.03.14. 21:28:05

@Link Elek: ez az al-Dzsazírát érintő pószthoz inkább releváns. SchA-nak ez a mondata érdekes:
"Az AJ sikerének oka érdekes módon az ún. CNN-effekt két fő elemének, a framing-nek és az agenda setting-nek a minimum részleges elhagyása."
Konkrétan bizonyos esetekre gondolva egyetértek ezzel.

Van azért úgy, hogy az al-Dzsazíra is kimunkált napirenddel és metanarratívával jön, az izraeli-palesztin ügyekben például, és ami a framinget illeti, az olyankor leginkább counter-framing.

De közben az al-Dzsazíra tevékenységének egyfajta esszenciája emlékeztethet a strukturális kényszerek között vergődő észak-afrikai megmozdulásokra. Az autoritárius rezsimekkel szemben ők is ugyanazt az "ehelyett mást követelünk" típusú kritikai erőt jelenítik meg, mint a tüntetők - utóbbiakkal kész szimbiózisban -, de attól, hogy vannak, a dolgok alapjai még mindig változatlanok, egyelőre.