Marton Péter

Pakisztánt divatos, sőt már közhely az iszlám és a hadseregállam kombinációjaként jellemezni, mivel ezek elkerülhetetlenül jelentős szervezőpontjai az ország életének. A korábbi washingtoni pakisztáni nagykövetnek, a memogate ügy kapcsán tavaly lemondani kényszerült Hussain Haqqaninak 2005-ben például éppen erre utaló címmel jelent meg könyve: a Pakisztán, a mecset és a katonaság között. Nehéz lenne ezt a definíciót az alábbi képnél - frissen, innen - hatásosabban összesűrítve illusztrálni:

A kép azonban nem csupán mecsetet és katonaságot mutat egyszerre. A katonai hardware az Egyesült Államokból származik (az F-16-osokkal kapcsolatban ezt valószínűleg nem szükséges ecsetelni), az odalent látható Fejszál Mászdzsid, azaz a Fejszál mecset építésének megkezdéséhez viszont a pénzügyi támogatást a névadó, Fejszál bin Abdelaziz szaúdi király biztosította annak idején, az 1960-as években. Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok között találjuk tehát magunkat, méghozzá a képet komponáló pakisztáni légierő szándékainak megfelelően. Közben huntingtoni alapon merenghetünk, lehetséges-e a modernizáció nyugatosodás nélkül, vagy éppen Nye nyomában a két ország soft powerének vetélkedését figyelhetjük. De nyugatosodás ez így is, úgy is, tekintettel Szaúd-Arábia helyzetére a térképen :)

A külpolitikai panoráma az által válik teljessé, ha hozzáteszem, hogy a mecsetet odalenn török építész tervezte, Vedat Dalokay, aki a kemalista Köztársasági Néppárt politikusaként 1973 és 1977 között Ankara polgármestere is volt.

A fotót az Unseen Beauty of Pakistan Facebook-oldalon találtam, ahol nagyon sok nagyon jó fotó van fent - a legszebb bennük az, hogy általuk nem csak a fentebb vázolt külpolitikai fogódzók alapján, vagyis a Pakisztánt ebben az irányban vezetők szempontjainak megfelelően definiálható a világnak ez a sarka.