A WSJ Real Time Brussels blogjában nemrég megjelent írásban ilyen kijelentések találhatók. Két példát hozok fel.

Először is a címben: "Az Európai Parlament elnöke, Buzek a Twitter nagymesterévé válik."

Azután a szövegben: "Az Európai Unió elnökének, Herman van Rompuynek is komoly nyoma van a Twitter univerzumában, több, mint 6550 követővel, bár ő neki jellemzően nincs olyan hamar határozott véleménye, mint Buzek úrnak."

A bejegyzés utolsó két sorában viszont jön az elkerülhetetlen arcra ejtés a nyilvánvaló kimondásával: ezeknek az embereknek a Twitter-oldalát természetesen nem maguk kezelik, és a tweetjeiket nem ők írják. Csak nagy vonalakban előre jóváhagyják, aztán a kommunikációs tanácsadóik ügyködnek tovább a dolgon. (A kérdéses oldalak, ha valaki szívesen olvasná egy ezer eurós gyakornok vagy egy pár ezer eurós tanácsadó kétsoros költeményeit: @euHvR és @jerzybuzek; van Rompuy esetében ki is van írva, hogy "managed by the media team".)

Képileg ez jutott erről eszembe, aztán kifejtem szóban is.

Szóval olyan ez, mint a fentebb Plútó kutyust zavarba ejtő tükrök háza. Az ember látja a sok V.I.P.-t kommunikálni mindenféléről, de igazából nem őket látja, csak valamiféle torz tükröződésüket.

A kép homályos is: a Twitterre felkerülő álláspontok nem lehetnek túl határozottak és precízek, inkább általánosabb, mellesleg álnaiv attitűdökre utalnak - pl. "üdvözöljük a demokratikus áttörést Egyiptomban" stb. Szükség van erre, elkerülendő, hogy egy kommunikációs tanácsadó retorikai csapdába ejtse a Twitter-oldal hivatalos gazdáját. Bár az a gyanúm, hogy ha valami baj lenne, akkor még mindig ki lehetne hátrálni belőle azzal, hogy jaj, hát ezt csak a túlbuzgó gyakornokom/tanácsadóm írta, félreértés volt az egész. Ez a lehetőség nem mindenkinek adott (íme, egy random példa), de ilyen kaliberű emberek esetében az általuk képviselt szervezetek érdeke is diktálja, hogy így legyen.

Mielőtt valami egészen új, modern jelenséget vélnénk felfedezni ebben, érdemes belátni, hogy az egész nagyban hasonlít a hagyományos diplomáciai tevékenységre. A kommunikációs tanácsadók kikapcsolják énjüket, és tükrökként kell, hogy funkcionáljanak, ahogyan a diplomaták is ezt teszik országaik álláspontjának megjelenítésekor - az "őszinteség" ebben a kontextusban nem értelmezhető. Az álláspont pontos közvetítése és érvényesítése az erény.

Különbség abban van viszont, hogy egy twitteres kommunikációs tanácsadó reagálhat a dolgokra bizonyos esetekben lassabban, mint egy diplomata. Mert el van rejtve egy számítógép mögött, és nem feltétlenül muszáj reagálnia. A diplomatának a képviseltet mutató tükörképet viszont nem a számítógép billentyűzetének zúzásával kell megjelenítenie, hanem sokszor a saját arcával, éles helyzetekben.