Ezért a cikkért érdemes a Foreign Policy-t felkeresni.

A címbe belekötnék annyiban, hogy Obama Karzait meg sem szerezte, mivel eleve nem akarta magának. Csak a háborút fogadta örökbe igazából, az afgán elnököt viszont nem, és erről a döntése még a 2009-es afganisztáni választások (sőt még a 2008-as amerikai választások előtt) megszületett. 2008-as afganisztáni látogatásakor Obama Gul Agha Shirzait kereste fel elsőként, ami egy meglehetősen értelmetlen,  de nagyon is sokatmondó lépés volt a részéről. (Gul Agha Shirzait elítélni én itt nem fogom, neki kell az afganisztáni viszonyok között politikusként boldogulnia, nem nekem - de a megkülönböztetett figyelmet aligha érdemelte ki; Karzaihoz képest biztosan nem.)

A képen: Obama, illetve az ő jobbján Gul Agha Shirzai...

A cikk tartalma viszont nagyon is jó, remek áttekintés a régi motoros Ahmed Rashid részéről. Karzai hibáit sem hallgatja el, de felhívhatja a világot a békés és messzi Nyugatról elképzelők figyelmét arra, Karzai szempontjából hogyan nézhetett ki a múltban egy s más. Alapvetően egybevág egyébként azzal is, amit én itt kb. egy hónapja írtam.