Néhány hasznos videó a líbiai helyzetről, ahol a jelek szerint - a gépesített nomád hadviselés romantikája ide vagy oda - a Kadafi-párti erők éppen javítottak a helyzetükön. A logisztikájuk megoldása a tengerparti sávban, felépített környezetben, és nem úgy, mint annak idején a távoli csádi terepen, nem okoz hasonlóan kezelhetetlen nehézségeket; ennyiben árnyalnám a tegnapelőtt általam vázolt képet. És hozzáteszem ezt a linket is: az Egyesült Államok hírszerzése jelen állás szerint Kadafi győzelmét jósolja (ceteris paribus, vagyis külső beavatkozás elmaradása esetén).

Ennek következtében Nyugaton erősödik a beavatkozáspárti diskurzus, amivel kapcsolatban az Egyesült Államok és a NATO három feltétel fontosságát hangsúlyozza. Az "igazolható szükségszerűség" c. feltétel (demonstrable need) olyasmi, amit moralizálva garantáltan a nyugati döntéshozók fejére olvasnak majd egyesek (l. még a múltban a "Ruandában nem népirtás történik" típusú álláspontot, és kritikáit), de közben a nemzetközi jogi alap vagy a regionális támogatás (a másik két konszenzusos feltétel) jelentőségét talán nem vitatják el annyira például az annak idején az iraki invázió ellen szót emelők sem... (?) Emellett a Pentagon a katonai megvalósíthatóság ügyében is igyekszik világos jelzéseket adni. Lám:

És ezt is:

Emiatt viszont jön a "világ tétlenül bámul" típusú kommentár a világ (egy része) által bámult CNN-en; hallottam ilyet ott a napokban, most nem fogom hirtelen előcitálni.

Szóval a szokásos köröket futjuk. A világban szörnyűségek vannak. Lépnünk kell. Pénzbe kerül. Máshol is kellhetnek a hajóink és a repülőgépeink. Nem gondolkodhatunk ilyen cinikusan... Nem trivializálni akarom ezt a dolgot, csak megállapítom, hogy van egy ilyen körforgás.