A Jerusalem Postban lettem figyelmes egy érdekes érvelési fordulatra. Ennek a cikknek a szerzője, Jonathan Rosenblum  Isaiah Berlin híres metafora-párjára utalva próbálja elmagyarázni egy érzékletes példával, mi a különbség a sok apró, hasznos trükköt ismerő (ravaszdi) "rókák" és az egy nagy dolgot tudó (a körkörös védelemben nagy hozzáértést mutató) "sünök" között.

Ez Berlin részéről egy lazán elhintett gondolat volt annak idején: rókaként utalt azokra, akikre inkább egyfajta induktív gondolkodás jellemző, és sok alapos megfigyelésből, többféle lehetséges értelmezést fontolóra véve jutnak következtetésekre; sünök azok, akik deduktívan, akár egyetlen nagy, mindent meghatározó gondolat alapján, abból következtetve ítélik meg valóságukat. A Berlin-féle felvetés azóta önálló életre kelt mémmé avanzsált. Jonathan Rosenblum pedig így továbbítja az olvasónak:

"Azok, akik ötvenhétféle iszlamistát szeretnének megkülönböztetni, a végletekig rókák. Nem veszik figyelembe a legfontosabb tulajdonságot, amely az iszlamistákat összeköti, vagyis hogy a saríán kívül más jogrendszert nem hajlandók elfogadni. Azok viszont, akik eltökélten állítják, hogy alapvetően minden ember hasonló költség/haszon kalkulációkra alapozza számításait, és hogy Irán ugyanúgy elrettenthető, ahogyan a Szovjetunió is az volt, veszélyes sünök, akiknek a tévedése nukleáris pusztításhoz vezethet."

Itt nyilvánvalóan átpolitizálódik a Berlintől indult mém. Rosenblum arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy mi a különbség a rókák és a sünök között, de nem állja meg, hogy ne éppen a vélt hasonlóságukra hívja fel a figyelmet: szerinte mindkettő veszélyes is lehet Izraelre és a Nyugatra, ha éppen olyanokat találnak gondolni.

Hogy ebben Rosenblumnak igaza van-e, arról lehetne vitát nyitni. A sokféle tartalommal megvalósítható saríán túlmenően iszlamista és iszlamista között sok mindenben lehet nagyon is fontos különbség: a néhai Ahmed Sah Maszúdot például maximum egy, éppen a  lezongorázhatatlan különbséget érzékeltető szembeállítás végett emlegetném egy napon Omár mollával, hogy csak egyetlen (afganisztáni) példát említsek. A tökéletesen racionális külpolitikai döntéshozatal pedig nem csak Iránban lehetetlen. Eközben éppenséggel a racionális kalkulációk elvárása világíthat rá az esetleges iráni katonai nukleáris képesség fontos kockázatára: Iránt atomfegyver birtokában nehezebb lenne elrettenteni a térségbeli felforgató erőfeszítéseinek a kiterjesztésétől.

Ezzel alapvetően a fenti érvek vitathatóságát igyekszem jelezni. Rosenblum sok potenciális vitapartnerrel veszi fel a kesztyűt, és az emiatt indítható viták eldöntéséhez a "sünök" és a "rókák" típusú skatulyák nem feltétlenül visznek közelebb. Ettől még a vitapartnerek efféle beskatulyázása persze bevett vitaeszköz a világon mindenütt. Lásd még: "galambok és héják" stb.