Erre az elemzésre már régóta szerettem volna felhívni a figyelmet. Röviden idéznék is belőle, Wagner Péter következtetései közül, a Líbiából evakuált magyar és más állampolgárok kihozatalát illetően. Mint ismeretes, a műveletre többek között a TEK, azaz a Terrorelhárítási Központ részvételével került sor, miközben persze mások is ott voltak a MALÉV rendkívüli járatának fedélzetén, mely azon a bizonyos február végi napon Tripoliban landolt. A TEK kapta a reflektorfényt az eset kapcsán, és ezt a tényt helyezi tágabb összefüggések rendszerébe Péter elemzése:

"... a brüsszeli EU MIC és a máltai szállítási törzs megerősítését, valamint a tripoli evakuációs lépést együtt értelmezve az EU válságkezelési mechanizmusának hatékony elnöki működtetése rajzolódik ki."

 

Ez alapján úgy tűnik, a kormány tulajdonképpen komoly ziccert hagyott ki saját eredményességének prezentálása terén azzal, hogy az eset körül lezajlott bürokratikus politikai játszmát hagyta a TEK szerepének felnagyítása irányában alakulni. És nem ez volt az első ilyen eset, hiszen a TEK annak idején ugyanígy a médiafőszerepet kapta a valójában szintén számos szereplő részvételével lezajlott szudáni egyeztetésekben, melyek eredményeként a Darfurban tavaly októberben túszul ejtett Papp Istvánt elrablói idén januárban elengedték.

Nyilván sokféle sajátos tényező együttállása diktálta, hogy ez így alakult. Én a magam részéről, kibicként meghatározónak érzem, hogy a TEK a működésének ebben az első szakaszában valószínűleg határozottan fel kívánt kerülni a térképre, úgymond, de nem csupán a közvélemény irányában, hanem éppenséggel a legkülönfélébb potenciális együttműködő partnerek, más szervezetek irányában is, belföldön és külföldön egyaránt - és ehhez volt kellően erős támogatása a miniszterelnök részéről. Ezzel együtt is meglepő, amire Péter elemzése felhívja a figyelmet, és ezen kívül még sok más érdekesség is olvasható benne.