A külpolitika-elemzésben a ratifikáció értelmezésekor soha nem állunk meg egy törvényhozás döntésénél (jelen esetben a szocialista többségű görög parlament mai döntéséről van szó, mellyel jóváhagyta az EU és az IMF pénzügyi segítségéhez vele szemben feltételül szabott megszorító intézkedéscsomagot).
A tágabban értelmezett ratifikációval, vagyis inkább elmaradásával kapcsolatban három képet ragadtam ki az alábbiakban.
Legelőször is, itt, az Akropolisz oldalán látható a Görög Kommunista Párt üzenete - a tévéből mostanra biztosan ismerős amúgy:
Itt pedig a történelmi párhuzamállítás a Németországot a második világháborúval összekapcsoló jelzőkeresés révén Sarkozy elnököt és az egész Európai Uniót eléri, egyfajta negatív holdudvarhatás formájában (ennek a képnek és az oda-vissza repkedő klisészerű kulturális utalásoknak az előzményeiről írtam korábban itt):
Itt pedig Kanellosz, a tüntetők rohamrendőröket ugatni sosem rest kabalaállatkája látható, aki már pólókon is visszaköszönő szimbólum, Che Guevara-portrék alternatívája (az életben nem tűnik ennyire vadnak egyébként):
