Ez a kiváló, hosszú cikk Nicholas Schmidle-től (New Yorker) már körbejárt az érdeklődők között, és végre rá tudtam szánni az időt, hogy elolvassam. Bődületes meglepetés nem ért, de azért nem egy eddig ismeretlen részlet is kiderül belőle a bin Laden elleni művelettel kapcsolatban.

Érdekességként két, többé-kevésbé téves döntést emelnék ki az egyébként nagy sikert hozott akció hátteréből. Kötelezően levonandó tanulság, hogy a legkomolyabb tervezés mellett is vannak ilyenek.

1. Május 1-jén a Fehér Ház irányítóközpontjában (Situation Room) gyűltek össze a nagyok, hogy figyelemmel kövessék a Neptun lándzsája hadművelet finisét. Video-összeköttetésben álltak az akkor CIA-igazgató (azóta védelmi miniszter) Leon Panettával és a Különleges Műveletek Egyesített Parancsnokságának (JSOC) éléről Bill McRavennel, aki Dzsalalabadban volt (Afganisztánban), miközben utóbbiaktól a szálak a Pentagonban és az iszlamabadi amerikai nagykövetségen is összefutottak. A Situation Roomban voltak szendvicsek rendelve egy Costco nevű cégtől, és jutott hely mindenkinek.

Eközben egy kisebb, szomszédos helyiségben Marshall Webb dandártábornok a JSOC-tól a laptopja előtt ült, és miközben chat-ablakokat nyitott a kommunikációhoz a Pentagonnal és az iszlamabadi követséggel, nézhette a szobába érkező video feedet, melyet a pakisztáni helyszín felett repülő drón továbbított - az operátorok irányítóközpontját leszámítva kizárólag ebbe a helyiségbe, ahol ő ült. A feed tehát nem volt látható például a Situation Roomban sem, valami nagy kivetítőn, ahogy azt az ember elvárná egy ilyen összejövetel alkalmából.

Amikor aztán közeledett a finálé, Obama, a rózsafüzért morzsolgató Biden, Gates és Clinton persze mind a kisebb szobába mentek át, mert muszáj volt látniuk a drón által készített felvételt - plusz ment rajtuk kívül "aki még befért". Így nézett ki a dolog (White House photo, Pete Souza):

2. A SEAL kommandósai Észak-Karolinában készülhettek fel a bin Laden háza elleni rohamra, a ház viszonylag pontos másolatát használva, hogy megtanulhassák annak minden zugát. Még a ház körüli akadályok, vagyis pl. az azt körülvevő kőfal reprezentációja is ott volt, hogy a pilóták az átalakított, összességében nehezebben kezelhető Black Hawk helikopterekkel a várható körülmények között gyakorolhassák a megközelítést, a landolást és a távozást.

Ámde kőfal helyett az észak-karolinai gyakorlópályát egyszerű, rácsos kerítés vette körbe, amely áteresztette a levegőt, és ezért ott nem alakulhatott ki az a kellemetlen hatás (settling with power), amely miatt Pakisztánban az egyik Black Hawk pilótája elvesztette uralmát a helikopter felett. Az abbottabadi ház udvarára ereszkedés közben, a kőfalak által közrezárt térbe, a Black Hawk saját, lefelé keltett, ott megszoruló légáramába beleülve, a gyors, függőleges süllyedés során a helikopter készült átesni, és emiatt a pilóta kénytelen volt odavágni a gépet.

Elképzelhető, hogy a felkészülés mellett is nehéz lett volna elkerülni ezt, de azért tanulságos, hogy egyetlen életszerűtlen részlet is veszélybe sodorhatta az akció sikerét. Bin Laden nyuszijairól nem is beszélve, akik riadtan menekültek a becsapódó monstrum elől.

Viszont. Mindig vannak nem várt következmények, a rossz döntések esetében is, és ezek akár jók is lehetnek. Amint azt az egyik, Schmidle-nek nyilatkozó tiszt megjegyezte: "Örülök, hogy senki nem sérült meg a kényszerleszállás során, de ugyanakkor félig-meddig örülök annak is, hogy otthagytunk egy helikoptert. Ez lecsillapítja az összeesküvés-hívőket, és hitelességet biztosít." Ehhez én a magam részéről annyit tudok hozzátenni, hogy persze találkoztam már olyannal, akinek a helikopter roncsai sem voltak elegendők bizonyítéknak az akció megtörténtét illetően. De az emberek egy részének azért az ilyesmi mégiscsak számít.

Frissítés (augusztus 10.): most találkoztam csak C. Christine Fair figyelemre méltó vendégcikkével a Registanon. Fair munkáját sokra tartom. Itt a kritikát néha egy picit már túllihegi, de ezzel együtt éppen az általam is tárgyalt összeesküvősdi szempontjából nem egy szerencsés dolog, amire (mások mellett ő is) rávilágít: nevezetesen az, hogy a Neptun lándzsája hadművelet eddigi leghosszabb és legszélesebb körben olvasott áttekintésének szerzője - Nicholas Schmidle - az amerikai Kiberparancsnokság (U.S. Cyber Command) helyettes parancsnokának, Robert E. Schmidle-nek a fia. Utóbbi kenyere persze nem a propaganda, ám a konspirátorok egy része efelett átsiklik majd - így érvel Fair. Nicholas Schmidle ezt firtató kérdésekre egyébként azzal válaszolt, hogy az apja tudott róla, min dolgozik éppen, de előre nem akartak részletesen beszélni egymással a cikkről, éppen azért, hogy megtartsák "műveleti autonómiájukat" (Schmidle itt angolul a distinct lines of operation kifejezést használja).

Fair feltételezése, hogy Schmidle bizonyos hiányzó részleteket kreatívan találhatott ki egy egységes narratíva kialakítása végett (és erre vonatkozóan bizonyítónak vélt részleteket felhoz Schmidle-t illetően a múltból) - ami nem annyira a jó újságírás, hanem inkább az ízes mesélés része elvben -, szerinte olyan pontokon lesz igazán jelentős, ahol (megintcsak szerinte) az Egyesült Államok a gondolatok összecsapásában veszíthet ezáltal.

Úgy tűnik, Fair Schmidle-ének véli az állítást, miszerint az egyik SEAL-es az "istenért és a hazáért" kifejezést használta bin Laden lelövését követően, a rádión. Igazából ezt már jóval korábban közreadta más forrás, Fehér Ház-i áttétellel... (lásd a belinkelt videót kb. 1:45 után; itt ez úgy hangzik el, hogy a SEAL-ek parancsnoka mondta a rádióba az említett mondatot, egyenesen McRavennek, aki Afganisztánban várt; ez pedig nem egyezik teljesen a Schmidle által leírtakkal). Az biztos, hogy nem mindegy, Schmidle szerzett-e megerősítést a műveletben részt vettektől, vagy sem, a saját verziójával kapcsolatban (és jelenleg úgy tűnik, hogy nem).

Frissítés (augusztus 15.): a helikopter roncsainak hátramaradása stratégiai szempontból sem jelentéktelen. Pakisztán nagy valószínűséggel hozzáférést biztosított kínai mérnököknek, akik fotókkal és mintákkal térhettek haza; hasonlóan ahhoz, ahogy annak idején a Szerbia felett lelőtt F-117-es maradványaiból is bezsákoltak egy keveset, ha minden igaz.