Szlankó Bálint a blogján közli friss cikkét Líbiából, egy amerikai újságíróról, Matthew Vandyke-ról, aki nemrég még Kadafi erőinek fogságában, a hírektől elzárva várta, hogy mi történik majd egyfelől vele, másfelől a világban - és a jelek szerint nem táplált vérmes reményeket. Idézzük:
"... attól kezdtem el félni, hogy Barack Obama kicsit olyasféle elnök, mint Jimmy Carter volt, és Kadhafi biztosan nem veszi komolyan. És akkor megijedtem, hogy te jó ég, itt leszek a következő elnökválasztásig."
Óriási, hogy éppen most kellett olvasnom ezt, mert ez előtt eggyel éppen ezt a másik cikket olvastam Carterről, aki két mesterséges térdízülettel, nyolcvanhét évesen is elemében van a jelek szerint.
Érdekes látni, hogy Carternek egy ritka elnöki tulajdonsága, vagyis hogy nem indított háborút, illetve nem folytatott korábban indított háborút elnöksége alatt, itt ennyire negatívan jelenik meg, de hát egyéni körülményektől függően kinek a pap, kinek a papné.
A Carter-féle mérleg persze részben a szerencsének is köszönhető. A vietnami háborún az ő elnöksége idejére túl volt az Egyesült Államok.
Carter így emlékszik vissza a fentebb idézett második cikkben:
"Megőriztük a békét az országunk számára. Nem kezdtünk egyetlen háborút sem. Még egy lövést sem eresztettünk el."
Erről alapvetően, nagyjában-egészében megerősítés szerezhető ebből az adatbázisból (lásd az 1977. január 20. és 1981. január 20. közé eső két, soványka bejegyzést). Persze megjegyezhető azért, hogy a még az igazi akció kezdete előtt kudarcba fulladt iráni túszszabadító művelet járhatott volna lövöldözéssel. Az afganisztáni amerikai beavatkozás pedig, igaz, akkor még nem közvetlenül "halálosnak" szánt formában, már Carter alatt elkezdődött, a lengyel származású nemzetbiztonsági tanácsadó, a ma 83 éves Zbigniew Brzeziński határozott támogatásával (egyfajta nem-fegyveres "elsősegélyt" nyújtottak az afganisztáni felkelőknek).
