A Reuterstől itt van egy válogatás az év fotóiból. Számomra a legérdekesebbek egyike ez a kép volt, Szomáliából, ahol az éhínség kitörtét az ENSZ most már iPaden tudja dokumentálni, a rothadó állattetemekig bezárólag. Mi adhatná vissza a "lords of poverty" kifejezés lényegét ennél jobban?

Egy másik, a pakisztáni Kvettában készült kép esetében a fényképész, Naseer Ahmed kommentárja ragadott meg.

"...ekkor egy másik robbanást hallottam. (...) Rögtön leparkoltam a motoromat, és láttam, amint a mentősök éppen egy holttestet emelnek le egy riksáról. Láttam, hogy más ügynökségek fotóriporterei is megérkeztek a helyszínre közben. Az ő jelenlétük adta nekem az erőt, hogy tovább közelítsek. Először is egy nőre találtam rá, a két gyermekével, mindannyian megsebesültek. A nő burqát viselt, és megtiltotta, hogy lefényképezzem, erőtlenül hessentve a kezével - a zárt pastún társadalom előírta elfátyolozottsághoz ragaszkodva."

A kétgyermekes anya nem sokkal ez után életét vesztette, a sérülései túl súlyosak voltak.

Számomra ez a rövid reflexió elkap valamit a mai Pakisztán lényegéből. Egy ország, ahol motorral száguldozva jól informált, külföldi ügynökségek alkalmazásában álló helyi fotóriporterek pillanatok alatt képesek lehetnek képeket közvetíteni a nagyvilágba, miután az öngyilkos merénylet technológiájával egy elvakult fanatikus csapást mér a környezetére, és ennek a csapásnak az egyik első számú áldozata az agónia pillanataiban is a tradicionális becsületfelfogásból következő kívánalmakra figyel.