2011-ben a svéd légierő részt vett a líbiai intervencióban, és ehhez többek között JAS-39C Gripen többfeladatú repülőgépeit is bevetette. A Gripenek földi csapásmérésre is képesek lehettek volna, de a svéd kormány döntése alapján csak a repüléstilalmi zóna betartatásában és felderítésben vettek részt. Részvételükkel így is beszerezték viszont a típus első harci tapasztalatait. (Kép: a svéd légierő felvétele egy líbiai légvédelmi állásról.)

Ennek kapcsán felvetődött természetesen, hogy például Magyarország is bevethette volna lízingelt Gripenjeit a líbiai műveletekben, akár AGM-65-ös Maverick rakétákkal felszerelve,  és lehetett olyat hallani, hogy svéd részről ezt örömmel vették volna. A szícíliai Sigonella felé a svéd gépek Kecskeméten is leszálltak, és ez akár nem csak egy, hanem több szempontból is praktikus lehetett volna - gondolhatná a megfigyelő (valójában tévedne).

Az Aranysas friss, 2012. januári számában ezek után két cikkben is volt információ a Gripenek líbiai tapasztalatairól, úgyhogy ezeket érdeklődéssel olvastam - és persze ajánlom is őket az érdeklődőknek.

Viszonylagos laikusként is beleütköztem viszont egy érdekes ellentmondásba.

Zsig Zoltán "A Karakal hadművelet - Svéd Gripenek bevetésen" c. cikkében Anders Segerby alezredes október 28-i budapesti tájékoztatója alapján azt írja a svéd részvételről (a NATO-vezetésű műveletben):

"Az együttműködés zökkenőmentes volt, köszönhetően a Link 16-os adattovábbító rendszernek, a megegyező üzemmódban működő rádióknak és az IFF saját-idegen azonosítóknak."

Kővári László viszont az ezt megelőző "Záró jelentés - Véget ért a Unified Protector hadművelet" c. cikkében, a 14. oldalon említi, hogy a svéd Gripenek szoftverproblémák miatt nem tudták használni a NATO-gépek beszédtitkosító rendszerét.

Korábban arról a viszonylag apró fennakadásról tudtam, hogy a Gripenekhez való Jet A1-es vagy JP-8-as üzemanyagok nem állt rendelkezésre Sigonellán az érkezéskor, és így várni kellett a bevetéssel pár napot. Lehetőségként felmerült, hogy a meglévő JP5-ös üzemanyag átalakításához jöhettek volna szükséges adalékok és felszerelés, vagy a közeli cataniai légibázisról lehetne hozni esetleg JP-8-as kerozint. Egy forrás szerint mégis svéd forrásból kellett megoldani a beszerzést.

Az Aviation Weeklyben viszont olvasható egy írás, mely áttekinti és rendszerezi a Gripenekkel kapcsolatban szerzett releváns tapasztalatokat, többek között egy Anders Gustafsson nevű őrnagy beszámolója alapján, aki századparancsnokként szintén ott volt Líbiában, a második váltással. Gustafsson megerősíti a rádióval adódott problémákat. Ezek forrása állítólag az volt, hogy a NATO valamiért kiképző üzemmódban használta a biztonságos forgalmazásra való Have Quick rendszerét, de beszédtitkosítással - a titkosítást érzékelve pedig a Gripenek rendszere automatikusan műveleti üzemmódba váltott. Így aztán a svéd pilóták kénytelenek voltak inkább kódszavakkal kommunikálni, titkosítás nélkül.

Nem volt ez katasztrofálisan nagy probléma, de az Aviation Weekly cikkéből látható, hogy a magyar légierőnek van mire odafigyelnie a jövőt illetően Segerby alezredes tájékoztatójának az Aranysasban ismertetett részén túlmenően is - ehhez a svédekkel a kellően intenzív kapcsolat egyébként megvan.

Adalékul érdemes hozzátenni, hogy az elmúlt napokban előzetes megállapodás született a magyar és a svéd tárgyalófél között a Gripenek lízingdíjának módosított törlesztéséről, és így most kisebb részletekben, de hosszabb futamidővel, 2026-ig zajlik majd a kifizetés.

Frissítés: az Air Base blognak legalább ez a két cikke, itt és itt, alapvető forrás az ügyben.