Adott egy ilyen ügy. Részletekbe menően nem ismertetném, csak a lényeget ragadom ki, de linkekkel kiegészítve.

Az Egyesült Államok tárgyal tálibokkal, Németországtól Katarig sokfelé, majd Joe Biden alelnök bejelenti, hogy a tálibok igazából nem is az Egyesült Államok ellenségei, Katarban pedig nemsokára képviseleti irodája nyílhat a tálib vezetésnek, ha minden igaz.

A tárgyalások által a helyzetét "valamelyest" érintettnek érző Karzai-kormány figyelmen kívül hagyva érzi magát, és tiltakozásképpen visszahívja katari nagykövetét, vagyis Afganisztán katari nagykövetét. Egy ilyen "apróságot" persze alig vesz észre a Nyugat, ezért Karzainak emellett olyasmit is kell csinálnia, ami garantáltan nagyobb visszhangot kelt. Követeli, hogy a bagrami fogvatartási létesítmény felett az afgán erők kapjanak ellenőrzést. Ez jól előreláthatóan biztonsági és emberi jogi aggályokat vált ki nyugati részről.

Tökéletesen célracionális viselkedés, mely egyebek mellett a nyugati reakcióval kalkulálva formálódik.

Milyen értelmezések születnek erről a nyugati oldalon? A már belinkelt cikkben név nélkül idézett, Kabulban dolgozó nyugati tisztviselő szerint:

"Ez a szokásos, "Karzainak elgurult a gyógyszer" típusú megnyilvánulás."

Erről beszéltem már tavaly is itt egy írásomban. Karzai lépéseit túlpszichologizálni, közben pedig őt egyszerre irrelevánsként kezelni és a közvélemény felé az afgán kormányzat működésképtelenségéért okolni az önellentmondásaival együtt is kényelmes politika lehet a Nyugat számára, de a következményeit időről időre - na meg persze hosszú távon - kezelni szükséges.