Wagner Péter interjúja olvasható Lippai Péterrel, a PRT-9-es váltás parancsnokával,  a Seregszemle 2011/3. számában (pp. 23-38.). Lippai ezredes 2010 augusztusa és 2011 márciusa között volt kint Pul-i-Khumriban, a Tartományi Újjáépítési Csoport parancsnokaként.

Sok apró részlet kiderül többek között a PRT nem annyira optimális itthoni és kihelyezett bürokratikus hátteréről. Highlights, avagy lowlights, ebben a vonatkozásban:

• Még a PRT-9 előtt létrejött pl. Kabulban az ún. Nemzeti Támogató Elem, elvileg a különféle afganisztáni szerepvállalásaink logisztikájának megkönnyítésére és egységesítésére, a gyakorlatban - mint az interjúból ez most kiderül - ez viszont csak egy plusz, megmászandó lépcsőfokot jelentett a PRT-9 számára, amely így vagy késedelmet szenvedett szükségleteinek ellátásában, vagy fű alatt, az amerikaiakkal dealelt kényszerűen, például Humvee-alkatrészekért.
• A Pul-i-Khumri helipad (helikopter-leszállóhely) néhány fős kiszolgáló személyzetét egy időre a közelben zajló intenzív katonai műveletek, és az azokkal járó helikopterforgalom teljesen túlterhelték, és az üzemanyag-szivattyújuk sem volt igazából megfelelő ekkora forgalomnak (a műveletekhez is szükséges) gyors ellátása érdekében, ezért az amerikaiak végül csináltak saját helipadet a közeli Khilagay bázison, mely a műveletek terepétől ténylegesen távolabb esett egyébként.
• Mikor a tábor bejáratához közeli kereszteződést áradás mosta el, a PRT a CIMIC-keretéből kényszerült az utat megjavítani, ahelyett, hogy erre külön forrást kapott volna, pedig a CIMIC-keretből az afgánok "szívét és elméjét" kellene megnyernie, és így éppen arra kevesebb maradt.

Gonosz módon ezeket ragadtam ki a szövegből, amelyből azért nem az világlik ki, hogy katasztrofális lett volna a helyzet, vagy hogy nagyon-nagyon leégtünk volna. De azért tanulságos részek ezek, és Lippai Péter ezredes is érzékelteti, hogy olykor próbára tette a türelmét, amikor a parancsnoki hierarchiában felfelé szólva kellett tárgyalnia. Itthon teljes békehangulat uralkodik, miközben kint más a helyzet, mondja egy ponton.

Hogy afganisztáni szerepünket illetően összességében árnyaljam a képet, az Index éppen tegnap írta meg, hogy idén hárommilliárd forint értékben kapunk katonai segélyt az Egyesült Államoktól:

"A legnagyobb mértékben a Magyarországnak, Lengyelországnak, Romániának és Litvániának nyújtott támogatást növelik. Ezek az országok az indoklás szerint rendkívüli méretékben járultak hozzá csapatokkal a NATO vezette afganisztáni koalícióhoz.

Magyarország 13,3 millió dollárt kap a szeptember 30-án lezáruló pénzügyi évben, szemben a tavalyi 2,87 millió dollárral. Lengyelországnak a korábbi 2,85 millió dollárral szemben 14 millió jut, Románia támogatása 7,3 millióról 14,3 millióra nő, Litvánia pedig a korábbi 5,7 millió helyett 12,8 milliót kap."

Persze a segély az afganisztáni műveletekhez kapcsolódóan jön: az össz-haderőnemi harcászati légiirányító képesség (JTAC) biztosításához adnak eszközöket idén a több éve futó program részeként.