Friss információk felmerüléséből kifolyólag a mai napot egy mesével kezdjük itt a Külpraktika blogon.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy palesztin származású orvos, akit Humam Khalil al-Balawinak  hívtak. Al-Balawi a munkája mellett egy blogot is írt, és az írásaiban egyre inkább a Nyugat és az Egyesült Államok ellen fordult, miközben nagyrészt Izrael gázai akcióira összpontosított; innen származtak az indulatai. Dzsihádista körökben igen ismertté vált, ám ő, miközben a katonai célpontok támadását maximálisan helyeselte, civilek életének kioltásával nem tudott egyetérteni. Egy napon ezért a jordán titkosszolgálat beszervezte, gondolván: al-Balawiból ideális tégla válik majd, aki Pakisztánban kellően radikális iszlamistaként beépülhet az al-Kaida magszervezetébe is akár, hogy aztán egy nap a civileket gyilkoló terroristákat elítélő orvosként leszállítsa az amerikai partnereknek Ajmán al-Zavahiri és mások fejét.

Tetszik érteni, al-Balawi nem szerette az Egyesült Államokat → tehát majd segíteni fogja az Egyesült Államokat = ez lett volna a terv lényegében.

Durva logikai hiba volt ez, így rögtön az elején - és ez a hiba a gyakorlatban egészen durva következményekkel járt.

Al-Balawi látszólag engedelmesen merült bele fedett megbízatásába, és szállított is jelentős információkat. Aztán 2009. december 30-án befutott az FOB Chapman amerikai bázisra, az afganisztáni Khoszt városában, és a helyi CIA-s csapat tárt karokkal fogadta, miután előzőleg úgy értesültek, al-Balawinak nagyon fontos információi vannak Pakisztánból. Al-Balawit, mielőtt autóba szállt, ezért át sem vizsgáltatták, és a bázisra is beeresztették úgy, ahogy volt. A CIA-s csapat elébe sietett, hogy üdvözöljék, ő pedig őket látva menten felrobbantotta magát, és végzett velük. Addig jó ügynöknek tűnt - de minden rossz, ha a vége rossz.

Mi a mese tanulsága? Mindenképpen durva stratégiai hibát vétett az, aki al-Balawival hosszú távon remélt tervezni, és durva taktikai hibákat vétettek a khoszti CIA-sok, akiknek ez az életébe került. A felelősség nyilvánvalóan nem csak egy emberé az ügyben, ahogyan azt egyesek utólag megpróbálnák beállítani. Ám kétségtelen, hogy a khoszti csapat vezetője, Jessica Matthews (nem keverendő össze ezzel a Jessica Matthews-zal) vétett komoly hibákat.

Annak idején, amikor még Matthews nevét sem tudtam, azt tippeltem, hogy a khoszti CIA-s áldozatok a karrierjük felívelését remélték egy nagy hal likvidálása révén, és ehhez ugye pont al-Balawitól vártak információt aznap, ezért kockáztattak.

Mint most kiderül, Jessica Matthews-ról pontosan azt gondolta a saját, szintén CIA-s nagybátyja, hogy a karrierje érdekében, és egyébként vakmerően vágott bele a khoszti munkába. Ezt Jessica Matthews férje vitatja, ám az ő objektivitásáról elég lehet adaléknak annyi, hogy többek között néhai felesége egyik, a támadásban szintén életét vesztett beosztottját hibáztatja, Darren LaBonte-ot, amiért az figyelmeztetett ugyan al-Balawi esetleges megbízhatatlanságára, de "nem győzte meg" Jessicát, hogy ellenőrzés nélkül azért ne engedjék már be al-Balawit a bázisra. Tetszik érteni, LaBonte-nak Matthews férje szerint az volt a hibája, hogy nem győzte meg a főnökét, ne vétsen már totálisan-fatálisan nagy hibát...

Nézzük akkor, honnét érkezett Matthews, korábban milyen pályát járt be. Az ebben a friss cikkben fellelhető profilja tanulságos olvasmány némi háttértudással és alapvető emberi empátiával kiegészítve.

Matthews dolgozott korábban is az al-Kaidával kapcsolatban, az 1996-ban felállított Alec Stationnél, az Oszama Bin Laden nyomon követésével foglalkozó CIA-s egységnél, mely akkoriban az azóta kicsit megviseltnek tűnő és már visszavonult Michael Scheuer irányítása alatt állt. Ennek az egységnek a kicsiny stábja gyakorta a "Manson családként" utalt saját magára - azért utaltak magukra így, a hírhedt sorozatgyilkos bandával asszociálódva, mivel olyan rémisztő dolgokat tudtak mondani mindenféle fenyegetésekről. Rendszeresen farkast kiáltottak, de aztán szeptember 11. előtt többek között éppen ők nem kommunikáltak eleget fontos információk megosztása érdekében az FBI-osokkal, és ezért Matthews-t név szerint is elmarasztalta a CIA egy belső jelentése annak idején... sokan aggódtak, hogy Matthews karrierje emiatt kisiklik majd, így a már említett nagybácsi is. Végül nem így történt (ha tippelnem kell, talán éppen a nagybácsi közbenjárására).

És akkor ugorjunk előre az időben, és tegyük hozzá, mit csinált Matthews a khoszti megbízatása előtt. Gyakorlatilag parkolópályán volt, bár fontos pozícióban. Ő lett a terrorizmus elleni fellépéssel (Counter-Terrorism) foglalkozó összekötő a CIA részéről az Egyesült Királyságban. Idézzük a már említett cikket, mert sokatmondó:

"2005-ben Matthews elnyert egy sokak által áhított állást, a londoni állomásnál, ahol ő lett a fő terrorizmusügyi összekötő a brit hírszerzőszolgálatok felé. Anderson (Jessica Matthews férje - M.P.) vele ment a három gyermekükkel együtt. Négy évet töltöttek el egy sorházban az amerikai követségtől és a Hyde Parktól nem messze. Kényelmes élet volt. A dada főzött rájuk. Szombat esténként mindig együtt vacsoráztak, miközben a brit sci-fi show-t, a Doktor Kicsodát nézték.

2009 elején Jessica észrevett egy meghirdetett pozíciót - egy egyéves megbízatást a khoszti FOB Chapman bázison, ahol al-Kaida-tagok levadászása volt a megjelölt feladat. A CIA finanszírozta afgán kommandókkal dolgozna a célpontok felkutatásában. Dróncsapásokat irányítana."

Éles a kontraszt a Hyde Park füvén szaladgálás, és a khoszti munkaköri leírás között, ugye? Hát ez lenne itt a végső tanulság, vagy valami olyasmi. Sajnos az az érzésem, hogy ez az éles kontraszt - a CIA már említett belső jelentése kapcsán elszenvedett korábbi elmarasztalással együtt - akár kézenfekvő magyarázatát is kínálhatja annak, miért dolgozott Matthews-ban nagyobb kockázatvállalási készség a normálisnál; bár sajátos helyzetéből adódóan a khoszti csapat egésze amúgy is fokozottan ki lehetett téve a becsvágyból eredő kockázatoknak.