A nemzeti, avagy országos hírszerzési igazgató (DNI, Director of National Intelligence), James Clapper a DIA (Defense Intelligence Agency) vezetőjével, Ronald Burgess tábornokkal együtt adott tájékoztatást többek között az afganisztáni kilátásokról az amerikai Szenátus fegyveres szolgálatokkal foglalkozó bizottságában csütörtökön.

Clappert sokat kérdezgették róla, mit szól hozzá, hogy az afganisztáni ISAF-erők parancsnoka, John Allen tábornok nem ért egyet az összességében borúlátóbb következtetéseikkel. Eleget pedzegették ezt ahhoz, hogy megszólaljon Clapperből a közel ötven éves tapasztalat az ügyben. Idézzük:

"Ha megbocsátanak egy kisebb történelemleckét... William Westmoreland tábornok elemző referenseként szolgáltam 1966-ban Vietnamban. Úgymond akkor veszítettem el ebben a hivatásban a szüzességemet, amikor ott fel kellett fedeznem, hogy a műveleti parancsnokok nem feltétlenül szeretik, ha a siker alakulását illető saját nézeteiket kontrasztba kell állítaniuk a hírszerzés nézeteivel.

Tekerjünk előre huszonöt évet, amikor is én a Légierő hírszerzését vezettem a Sivatagi Vihar alatt. Schwarzkopf tábornok az egész háború ideje alatt állandóan és hangosan tiltakozott a hírszerzés pontosságát illetően. Mert az nem illeszkedett az ő nézeteihez.

A hírszerzés klasszikusan az a dolog, amelyik egy félig teli pohárral kapcsolatban az üres részre koncentrál. A parancsnokok és a döntéshozók pedig jellemzően arra a részre figyelnek, amelyik tele van. Az igazság valahol a vízszint magasságában keresendő. Tulajdonképpen nem gondolom, hogy ez rosszul van így."

Frappáns, de közben azért vegyük észre, hogy Clapperből sem csak a konstruktívan kritikus csapatjátékos beszél. Némi presztízsmentést is csomagolt a fenti szavak közé. Kiváló illusztráció ennek megértéséhez Schwarzkopf tábornok szavait idézni az 1991-es Öböl-háború idejéből, a hírszerzés teljesítményével kapcsolatban.

"(Az iraki haderő állapotával kapcsolatos hírszerzési jelentések) agyon voltak tűzdelve lábjegyzetekkel és fenntartásokkal, és fel voltak vizezve teljesen. Annyi óvatoskodás volt bennük, hogy mire megvoltál az olvasásukkal, már mindegy volt, mi fog történni ténylegesen, nekik mindenképpen igazuk lett volna. (Ha a Pentagon rájuk hagyatkozott volna az offenzív műveletek megindításával kapcsolatban), még mindig ott ülnénk, és várnánk valamire."

Persze a felelősség nevű gumilabda körbedobálását ebben is meg lehet figyelni. Schwarzkopf tábornokkal kapcsolatban hozzáteendő például, hogy mennyire nem tetszett neki, amikor a CIA és a DIA képelemzői az iraki haderő veszteségeit utólag lényegesen kisebbre becsülték, mint ő és az alárendeltjei...

Ami az afganisztáni jelent illeti, az óvatosság erősen indokolt.

Ha már a bürokratikus politika került a terítékre ezen a napsütéses szombat reggelen, hangulatidézőnek íme, egy klasszikus filmjelenet a témában...