Az elmúlt két hétben Afganisztánban komoly problémákhoz vezetett (még a pul-i-khumri magyar bázisnál is volt miatta tüntetés), mikor kiderült, hogy amerikai katonák az ISAF-műveletek szempontjából kulcsfontosságú bagrámi bázison a Korán példányait égették volna el, mondván, ott fogva tartott rabok egymásnak üzentek ezeken keresztül.

Az eset a Parwani Fogvatartási Létesítményben történt (azaz a "bagrámi börtönben", ahogyan egyszerűbben emlegetni szokás). Ez a létesítmény a bagrámi bázis része, és egészen pontosan a 435-ös Többnemzeti Összhaderőnemi Intézményközi Alkalmi Különítmény (Combined Joint Interagency Task Force-435, azaz a CJIATF-435) irányítása alatt áll. Ezen belül a legnagyobb számban persze amerikai katonák ténykednek, több haderőnem soraiból, így a Navy, az Air Force és az Army jelenlétére egyaránt találtam képi bizonyítékot a CJIATF-435 biometriai különítményének Facebook-oldalán. Mellettük persze ott vannak a bázison az amerikai hírszerzőszolgálatok emberei is, hiszen a bázison jelentősebb foglyok kihallgatására is sor kerülhet. Ebből a létesítményből szökött meg valaha, még 2005-ben Abu Jahja al-Libi, a líbiai szalafista, az al-Kaida magszervezetének egyik jelenlegi, fontos tagja is.

És ennek a börtönnek az ellenőrzését követeli már egy ideje Hamed Karzai afgán elnök, az afgán szuverenitás nevében. A létesítmény jelentősége az Egyesült Államok szempontjából ma jóval kisebb, mint valaha volt, ám így sem egészen kézenfekvő átadni felette az ellenőrzést - egyelőre. A "Korán-égetések" most ebben a vonatkozásban is tovább fokozták a feszültséget.

Mindezek után itt van a New York Times friss cikke az esetről, benne részletekkel a hamarosan elkészülő vizsgálati jelentésből, amelynek alapján már jobban érthető, pontosan hogyan történhetett meg az a baklövés, hogy egy erre nyilvánvalóan érzékeny országban, egy kritikus időszakban, kitudódó módon égették volna el a Korán példányait amerikai katonák.

Az ügy azzal kezdődött, hogy 1652 darab könyvet (nem csak Koránokat) válogattak ki a börtönkönyvtár készletéből, mert az addigi olvasók ilyen-olyan széljegyzetekkel látták el azokat. Volt, ahová egy-egy arab szó dári vagy pastu megfelelőjét jegyezték fel, de olyan is volt, ahová valaki a nevét írta be, és hogy mikor járt ott (lásd még a hasonló bejegyzéseket a fákon a budai erdőkben vagy például iskolák és gimnáziumok iskolapadjaiban stb.).

Ezeket a könyveket azért gyűjtötték össze, mert fordítás és egyebek hiányában is azt gyanították a könyvtárért felelős tisztek, hogy a beírások és -firkálások titkos, lázító üzenetek lehetnek. A felelős tisztek annyira megfontolatlanok voltak a jelek szerint, hogy noha afgán-amerikai tolmácsokkal végeztették el a széljegyzetes könyvek kiválogatását, azt nem adták parancsba, hogy az utóbbiak esetleg szelektáljanak a széljegyzetek tartalma alapján... Ennyire finomra hangolni az intézkedést az ügyben sajnos nem sikerült nekik, bármennyire megérte volna a fáradságot, mint az utólag világosan látszik.

Lehet egyébként, hogy voltak stratégiaibb üzenetek is elrejtve némelyik könyvben - egy ilyen létesítményben ez nyilván előfordulhat -, de azért nyilván nem mind az 1652 könyvben.  A kiválogatott könyveket aztán lehetett volna tárolni is valahol, de az illetékes tiszt úgy találta, nincsen erre tározókapacitás. Úgyhogy egy teherautóra lettek kihordva, a szabad ég alá, ahol afgán katonák is észrevették őket. Meglátták a Korán néhány példányát is a halomba hajigált kötetek között, és a saját parancsnoki láncukon keresztül jelezték a problémát. Viszont mire a parancsnokuk jelezte az amerikaiaknál, hogy nem tetszik nekik, ami történik, már az égetőben jártak a könyvek.

Az égetést félbeszakították egyébként, amikor az égetőben dolgozó afgán munkások is észrevették a Koránokat. Ha minden igaz, összesen négy példány égett meg addigra komolyabban.

A felelős tisztek ettől függetlenül addigra bőven megcsinálták a bajt. Pedig a Koránoktól megszabadulhattak volna az iszlám szempontjából elfogadható módon is, temetés vagy folyóvízben alámerítés útján is, praktikus okokból lehetőleg a muszlim uléma néhány tagjának felügyelete mellett. Csak hát ehhez meg kellett volna törni a bevett eljárások rutinját.

Lustaság, féleszűség - vagy hogy is mondják ezt.