Bányász Péter

Az alábbi poszttal régi adósságot törlesztek: hónapokkal korábban, Marton Péter írt egy bejegyzést "Hírszerzési trükkök: iraki gerillák vs Apache helikopterek" címmel, melynek megjelenése után ígértem egy összefoglalót az U.S. Army Közösségi média kézikönyvéről. Nem írom le újból a cikkben foglaltakat, akit érdekel, a hivatkozott linken megtalálja.

2007-ben a Pentagon megtiltotta a fegyveres erők tagjainak az online kommunikációs eszközök használatát. Azonban annyira beépültek a közösségi média eszközei a katonák mindennapjaiba, hogy egy hét hónapos vizsgálat után feloldották a tiltást. Ezt azzal indokolták, hogy a katonák az ilyen eszközöket a családtagjaikkal való kommunikációra használhatják, illetve magának a haderőnek is fontosak ezek az eszközök a közvéleménnyel való kommunikáció csatornájaként.

Négy évvel később, 2011 januárjában az amerikai Office of the Chief of Public Affairs kiadásában látott napvilágot a poszt tárgyául szolgáló Közösségi média kézikönyv, melynek egyik célja a Péter által is írt biztonsági problémák kivédése. A majd' 40 oldalas írás három fő témakör alapján szerveződik. Az egyik terület ajánlásokat fogalmaz meg a harcoló alakulatok közösségimédia-használatára: ez a családdal való kommunikációra és a legszigorúbb adatvédelmi beállítások használatára vonatkozó előírásokat tartalmazza (csak ismerősök, barátok olvashassák a bejegyzéseket*), valamint a geolokációs pontok közzétételének tiltását foglalja magában.

A második rész foglalkozik a hadsereg népszerűsítésével, illetve a beosztottakkal való kommunikáció módozataival, a csapatok és más egységek közösségi profiljával, melyhez taktikai és stratégiai tanácsokat gyűjtöttek össze, elsősorban a Twitter-, a Facebook-, a Flickr- és a YouTube-oldalak kezelésére. Nem véletlen, hogy a NATO is, a tagállamok közvéleményében jelentkező, a szervezet fenntartásának létjogosultságát megkérdőjelező tendenciák erősödésének csillapítása érdekében mára NATO TV-t, a  YouTube-on pedig külön NATO csatornát indított, valamint erőteljes Facebook-kampányt is folytat (csatolt részeivel egyetemben) a public diplomacy keretében. 

A harmadik témakör a kríziskommunikáció területét járja körül, melyben azt javasolják, hogy a lehető leggyorsabban, a legtöbb oldalon osszák meg az információkat - a hitelességet megőrizve - a kormány és segélyszervezetek oldalait is bevonva.

Az U.S. Army attitűdje megítélésem szerint követendő példát szolgáltat, hiszen - a közösségi média sajátságos helyzetéből fakadóan - ami az egyik oldalon pozitívumként, az a másik oldalon negatívumként jelentkezhet. Az állami szervezeteknek, intézményeknek korszerű választ kell adniuk a felmerülő problémákra, ehhez azonban ismerni, használni kell az adott eszközöket.

A Kézikönyv angol nyelven itt érhető el.

-----

* De ez is okozhat problémát. 2010-ben az izraeli hadsereg például arra kényszerült, hogy egy katonai akcióját lefújja, miután az egyik katona a Facebookra kiposztolta a tervezett akció időpontját és helyét.