Rajiv Chandrasekaran kiváló újságíró, és az új könyvéből a Washington Postban leközölt részletben körüljárja, miért koncentráltak az afganisztáni csapaterősítések során a szövetségesek éveken át, következetesen, olyan nagy mértékben Helmánd tartományra (lásd a képen alább). A cikk érvelése úgy próbálja beállítani, mintha Helmánd helyett a szomszédos Kandahar tartományra koncentrálva sokkal jobb eredményeket érhetett volna el az ISAF, illetve az Egyesült Államok a talibán ellen vívott háborúban. Ez igazából nem így van - de ebben a pósztban nem fejtem ki, miért. Viszont Helmándot illetően nagyon is gazdag és életszagú áttekintést ad a cikk a háttérben meghúzódó okokról.

Pontokba szedve összefoglalom gyorsan, mi jön ki a cikkből, a saját magam által összerakott képet tálalva itt, vagyis a cikkből kihámozottakat a saját tudásommal kiegészítve.

• 1) Az Egyesült Királyság annak idején, amikor 2001 után a nyugati országok az afganisztáni újjáépítés nehézségein való osztozkodást tervezgették, a kábítószerkérdésben vállalt vezető szerepet. Amikor aztán az ISAF koalíció Dél-Afganisztánra is kiterjesztette a műveleteit, 2006-ban, a NATO oszlopos és a tehervállalásban élenjáró tagjaként az Egyesült Királyság csapatai szerepet kellett, hogy vállaljanak ebben, és következetlenség lett volna nem éppen az afganisztáni kábítószer-termelés központjának számító Helmánd tartományt választani számukra műveleti területként, ezek után. Nem ez volt Helmánd választásának az egyetlen oka, ám nyilvánvalóan ez is belejátszott.
• 2) Nagy-Britannia igen kellemetlen harcokba bonyolódott sokfelé, és az erőinek a létszámát folyamatosan emelni kényszerült. Erre az átlagos NATO-tagországnál nagyobb készséget mutattak persze amúgy is. Végül jóval több katonájuk volt ott, mint a szomszédos Kandaharban a kanadaiaknak, vagy például Uruzgánban a hollandoknak és az ausztráloknak.
• 3) A jelentős veszteségek miatt azonban Nagy-Britannia segítségre, azaz erősítésre és a veszteségeinek a csökkentésére szorult, és meg is kapta a kért támogatást az amerikaiaktól.
• 4) Ezen a ponton a brit igények találkoztak az amerikai Tengerészgyalogság igényeivel. Utóbbiak olyan, egybefüggő műveleti területért lobbiztak Afganisztánban, amelyért önállóan vállalhatnak felelősséget, a saját logisztikai támogatásukkal (állítólag a második világháborúban, Guadalcanalnál és Tarawánál elmaradt, illetve nem-optimális légi támogatás miatt ragaszkodnak ehhez következetesen, háborúról háborúra, már nagyon hosszú ideje). Emellett kifejezetten a lecsó közepében akartak lenni, és mivel Helmándban sok harc zajlott, jó helynek ígérkezett. A britek ennek köszönhetően a tartományi központ Laskar Gah körül vonhatták össze az erőiket, és csökkenthették a veszteségeiket valamelyest.
• 5) A Helmandban parancsnokló Nicholson tengerészgyalogos tábornok és politikai tanácsadója, John Kael Weston együtt voltak korábban Irakban is, Fallúdzsa városában... Kiállták, amit ott el kellett viselni, és azt a tanulságot vonták le, hogy a pokol mélyén is lehet viszonylagos sikereket elérni, ha kitartóan küzdenek ezért. Ezek után a helmándi Now Zadhoz hasonló gerillafészkek és IED-tengerek egy perverz értelemben vonzhatták is őket, mint nemes kihívás.
• 6) Felsőbb szinteken nem tűnt teljesen illogikusnak a kábítószer-termelés miatt koncentrálni Helmánd tartományra - pedig azzal kapcsolatban katonai műveletek útján igazából nem sokat lehet tenni.
• 7) Helmand egyrészt a tengerészgyalogosok preferenciái, másrészt a britek igényei miatt tűnt igazán logikus választásnak a végleges döntést formáló Pentagon-tisztviselők számára.
• 8) A Fehér Házban nem igazán fogták fel az Afganisztánba küldött csapatok területi elosztásának a jelentőségét, mivel nem is tudtak eleget Afganisztánról ahhoz, hogy az ilyen részleteket megítéljék. A döntés tehát effektíve a Pentagonon belül maradt.
• 9) Ha már egyszer úgy volt kénytelen átvenni az ISAF-parancsnoki tisztséget, hogy a korábbi csapaterősítések egy jelentős része eleve Helmándba érkezett, Stanley McChrystal tábornok úgy döntött, Helmándban ezek után - ha törik, ha szakad - eredményeket kell tudni felmutatni. Hatott rá tehát az, amit az elsüllyedt költségek zsarnokságaként szoktunk emlegetni.
• 10) De közben - igazából - nem is lehetett volna az övé a végső szó a tengerészgyalogosokkal kapcsolatban, mivel az utóbbiak kilobbizták maguknak, hogy a U.S. CENTCOM-hoz vezessen a parancsnoki láncuk, és így nem a COMISAF közvetlen irányítása alatt állnak.

Helmánd úgy lett tehát az afganisztáni háború egyik legfontosabb "frontja", hogy ebben a stratégiai megfontolások (a kábítószerkérdés + a "tálibok ott harcolnak, tehát oda megyünk" jellegű indíttatás) mellett a pályafüggőség (l. a britek miatt oda özönlő amerikaiak esetét vagy éppen McChrystal tábornok kitartását a tőle független döntések mellett), a parokiális érdek (l. a Tengerészgyalogság megfontolásait), vagy éppen az alulinformáltság (l. a Fehér Ház, azaz a nemzetbiztonsági kabinet tagjainak érdektelenségét ezt illetően) egyaránt szerepet játszottak.