Mitt Romney az Egyesült Királyságban turnézik, és Camerontól Blairig sokakkal találkozik, hogy előkészítsen egy használhatóbb kapcsolati kört esetleges elnöksége idejére. Közben ő és a stábja az otthoni választási kampány részeként pontok szerzésére is törekszik persze, folyamatosan. Tanácsadói sorra fogadkoznak, mi lesz más attól, ha Romney lesz az elnök. Ezek között a kvázi-kontrafaktuális állítások között szerepel sok teljesen általános, ideológiai színezetű kiszólás Obama ellen - éppenséggel ezek vannak túlsúlyban. A Romney-csapat erősen az otthoni WASP közönség szubliminális ingerlésére koncentrál, és a brit témát kb. abba az értelmezési keretbe pakolja, miszerint a "különleges (angolszász) kapcsolat" egyike azoknak a dolgoknak, melyek egy régi, jó világ gondosan megőrzendő részei (a megőrzéshez pedig szerintük, persze csakis félig kimondatlanul, angolszász elnök való igazán).
Tanulságos, amikor a konzervatív brit sajtóban ezek után - ebben a cikkben - konkrétabb lehetőségek számításba vétele is szóba kerül.
Példa az általános ígérgetésre Romney egyik tanácsadója részéről:
"Obama baloldali. Nem értékeli annyira a NATO-szövetséget. Kényelmesen elfogadja az Egyesült Államok hanyatlását és a hagyományos szövetségek nem jelentenek számára annyira sokat."
Ezek után pedig íme, a brit Telegraph következtetése a Falkland-szigetek ügyében:
"Brit diplomaták az Obama-féle Fehér Házzal fennálló kapcsolat "tranzakcionális" jellegére panaszkodnak, és arra, hogy nem kapnak elég támogatást a Falkland-szigetek ügyében.
Romney eddig nem mondott semmit a Falkland-szigetekkel kapcsolatban, ám külpolitikai csapatának egyes tagjai Nagy-Britanniát pártolják és az argentin elnöknek, Christina Kirchnernek a szigetek feletti argentin szuverenitásra vonatkozó követeléseit nyilvánosan visszautasítanák. Eközben Obama alatt az Egyesült Államok ebben az ügyben semleges marad."
A legtanulságosabb az, ahogyan a Telegraph cikke az iménti szembeállítás leírása után rögtön hozzáteszi:
"Romney tanácsadói nem tudtak példát mondani azt illetően, Romney alatt pontosan mennyiben lenne eltérő az amerikai külpolitika Nagy-Britannia irányában. Egyikük az európai gazdasági válsággal kapcsolatban beismerte, "igazából nem tudom, mi az ezzel kapcsolatos politikai válaszunk.""
Vagyis pusztán az Obama-adminisztráció és a Romney-csapat szavait összevetve igazából keveset tudunk arról a hipotetikus helyzetről, ha a dolgok Argentína környékén hirtelen forróbbra váltanának. Nesze semmi, fogd meg jól.
Frissítés: a Romney által eltervezett angolszász egymásra találás mostanra a Telegraph értékelése szerint is kimondottan kontraproduktív.
