Marton Péter

Ebben az NYT cikkben előkerül pár érdekes, és a jelek szerint a releváns körökben népszerű elmélet arról, hogyan játszik szerepet az amerikai elnökválasztás egy Irán elleni esetleges izraeli akció időzítésével kapcsolatban.

Az elkövetkező elnökválasztás természetesen már eddig is formálta az Irán-politikát. Mint ismeretes, Mitt Romney nemrég az Egyesült Királyságot és Lengyelországot is érintett turnéján ellátogatott a Közel-Keletre némi laza, felelősségtől (még) mentes állásfoglalás-sorozat végett (tulajdonképpen a trollkodás diplomáciai megfelelőjéről beszélünk). Az Obama-adminisztráció pedig a maga részéről - a megfelelő médiaárnyék kiterítése érdekében - Hillary Clinton, Leon Panetta és Tom Donilon látogatásai közé csomagolta Romney izraeli felbukkanását; egyben azért is, mert nem szeretnék, ha Izrael meglepné őket Irán ügyében.

És akkor itt van az említett cikk magyarázata Obamáéket illetően:

"Az Obama-adminisztráció igyekszik elkerülni az izraeli támadást, részben azért, hogy ne kelljen egy jelentős külpolitikai válsággal szembenézni az elnökválasztás idején, részben pedig mert egy ilyen támadás az egész régiót lángba boríthatná."

Ez pedig az izraeli perspektíva az NYT tudósítása szerint:

"Netanyahu úr úgy véli, kevesebb beleszólása lenne, ha Obamát újraválasztanák, ha pedig Romney nyerne, az új elnök aligha vágna bele jelentősebb katonai akcióba egyhamar, a mandátuma elején."

Én ezekkel a felvetésekkel kapcsolatban amondó vagyok, Obamáék számára túl nagy kiszámíthatatlansággal, ugyanakkor viszont kiszámíthatóan és az időzítésre tekintettel kellemetlenül növekvő üzemanyagárakkal járna az elnökválasztást megelőzően egy Irán elleni akció, és ezen a rally around the flag hatás - az ország háborús részvétele idején átmenetileg valamelyest növekvő támogatás a közvélemény részéről - nem enyhítene eléggé. Ezért igyekszik az Obama-adminisztráció mindent megtenni a korai izraeli akció elkerülése érdekében. Még a digitális ipari biztonsági rendszerek rémét, a Stuxnet-vírust is inkább útjára eresztették annak idején, hogy időt nyerjenek, pedig ez számos, nem várt módon visszaüthet. Az újraválasztást követően viszont megcsinálnák az akciót, ha meg lennének róla győződve, hogy arra szükség van - ezen a téren ráadásul akkor Izraeltől függetlenebb döntést tudnának hozni.

Hogy Romney a hivatalba lépése után egyhamar bevállalna-e hasonlót? Érdemes végignézni az amerikai katonai erő alkalmazásának előfordulását részletező listát a kongresszusi kutatószolgálattól, tájékozódás végett. Az alapján úgy tűnik, nem lehetetlen a dolog. Különösen a közelmúltat érdemes figyelni nyilván. Clinton 1993 júniusában megsorozta az iraki titkosszolgálat központját az idősebb Bush elleni kuvaiti merényletkísérlet után, a szomáliai műveleteket pedig eszkalálta 1993. augusztusában a Task Force Ranger bevetésével. A fiatalabb Bush nem kívánt a külpolitikával foglalkozni az elnöksége legelején, majd a hajnani incidenst követően mégis erre kényszerült, októberben pedig, a szeptember 11-i támadásokat követően - és akkor persze már habozás nélkül -, ellentámadásba lendült, és következtek az afganisztáni műveletek a tálib rezsim megdöntése érdekében.

De Obamáék időzítésfüggően változónak tűnő hajlandóságán és Romney közvetlenül a hivatalba lépést követően is elképzelhető hajlandóságán túlmenően azért sok még itt a nyitott kérdés - például, hogy mi lesz Egyiptomban vagy Szírában -, és kampány- vagy bármilyen egyéb stratéga legyen a talpán, aki magabiztos tanácsokat tud osztani ebben az ügyben. Eközben pedig itt akut stratégiai kérdésekről van szó, és valamennyi szereplő keresi a stratégiai meglepetés lehetőségét is.

Frissítés: a Daily Mail brit és egyéb forrásokra hivatkozva hoz egy friss cikket a témában. Érdemes idézni:

"Az izraeli vezetők úgy gondolják, hogy Obama elnök, aki Mitt Romney-val szemben szoros választások elébe néz, kénytelen lenne támogatni egy izraeli csapást - bár az amerikai haderő ez ellen van -, mert nem akarhatja elidegeníteni a kulcsfontosságú ingadozó államok, így például Florida zsidó választóit."

A helyzet az, hogy itt egyáltalán nem csak a zsidó-amerikai választókról van szó, más amerikaiak számára ugyanúgy jelentőséggel bír, Obama mit tenne ilyen helyzetben.

Két dolgot érdemes figyelembe venni: Izrael számára nem mindegy, mennyire teszik kényszerítővé a helyzetet egy amerikai elnök számára, a jövőbeli stratégiai partnerség szempontjából; Obama számára pedig nem mindegy - napra pontosan - mikor történne ez, ha így alakulna, méghozzá a fent említett rally around the flag hatás szempontjából egyfelől, illetve az olajárra gyakorolt hatás szempontjából másfelől. A választások közvetlen közelében az előbbi (a rally-around-the-flag) relevanciája a nagyobb.