Így fogalmazott például Tom Rooney (R) képviselő - akiről írtam már itt korábban -, miután Bill Young (R) képviselőtársa álláspontot váltott Afganisztán ügyében, méghozzá a misszió ellenében, állítólag egy nemrég elhunyt amerikai katonatiszt miatt, aki levelet írt neki közvetlenül a halála előtt, előre jelezve, hogy IED áldozata lesz majd:
"Most, hogy az afgán csapatok kiképzését is felfüggesztettük, nem tudom, milyen missziónk maradt... Jelenleg Bill Young álláspontját osztom, és ez korábban még nem fordult elő."
Lindsay Graham (R) szenátor (innét), miután John McCain (R) is váltott, és a gyorsabb csapatkivonás lehetősége mellett kezdett érvelni újabban:
"Mi történik, miután elhagyjuk az országot? Mondjon nekem egy forgatókönyvet, amelyik szerint nagyobb biztonságban vagyunk, ha az afganisztáni szerepvállalást leállítjuk. Nem tudok elképzelni olyan forgatókönyvet, amely nem a kénköves pokolhoz vezet így vagy úgy... és nem tudok elképzelni olyan forgatókönyvet, ahol egy újabb szeptember 11-ére nem kerül sor."
Zajlik tehát egy átállás - a politikai mező átmágneseződése - az afganisztáni háború mellett eddig világosabban kitartó republikánus párton belül, akik támogatása nélkül a középtől Afganisztán kapcsán jobbra pozicionálódó Obama elnök számára nem feltétlenül lett volna lehetséges a 2009-es surge, azaz csapat-létszámnövelés sem. És ezzel kapcsolatban egyaránt jelentkezik belső reakció és helyeslés is az átállók párttársainak részéről.
Ugyan a kifejezetten a külpolitikai kérdésekre fókuszáló elnökjelölti vitára Obama és Romney között október 22-én kerül majd sor, a floridai Boca Ratonban, azért érdekes lesz figyelni a témával kapcsolatos rezdüléseket már a vitasorozat ezt megelőző állomásain is, például az október 3-án következő első megmérettetés során.
