Kép innét. A hirdetés nem csak a New York Timesban jelent meg - de önmagában ez, az ottani legalább negyedmillió dollárba kerülhetett a kínai feladóknak. Már vagy egy hete, hogy leközölték, de csak mostanra volt időm utánamenni, és képet szerezni róla. Nem egyedülálló jelenség az ilyesmi egyébként, az amerikai sajtóban sok ilyen politikai hirdetés jelenik meg különféle ügyek előmozdítása érdekében, viszont itt egy hirtelen újra kiéleződött területi vita van a háttérben, és ezért érdekes lehet körüljárni a dolgot.
Ebből a cikkből további fontos részletek derülnek ki a hirdetéssel kapcsolatban. A feladó egy kínai milliárdos, Chen Guangbiao, a Jiangsu Huangpu Renewable Resources Recycling Company elnök-vezérigazgatója. Az általa indított, elvileg privát, patrióta szándékú kampány céljául elsősorban az "awareness-raising"-et jelölte meg, mivel egy ezer amerikai megkérdezésén alapuló idei, augusztusi felmérésből megállapították, hogy mindössze az amerikaiak legfeljebb 2%-a tudhat egyáltalán a Diaoyu/Senkaku-szigetek (ejtsd: Tiaojü-, illetve Szenkaku-szigetek) ügyéről - legfeljebb, mondom én, mivel kifejezetten városi amerikaiakat kérdeztek meg, olyan városokban, mint Boston, San Francisco, New York stb. Ebben egyébként az awareness-raisingen, azaz a puszta tudatosításon kívül nyilván a kreatív véleményformálás lehetőségét is megláthatták. Nyilván ezért kérdeztek rá, mit szólnának az amerikaiak, ha Japán követelné magának Hawaiit.
Az ügy további izgalmas vonatkozása, hogy Chen Guangbiao az Egyesült Államok után Japánban is szeretné megjelentetni a hirdetést - a japán reklámszerkesztők pedig buzgón igyekeznek olyan árajánlattal előállni a számára, amely még őt is elrettentheti a költségek viselésétől.
***
Fanatikusok kedvéért: közben zajlik a nagy nemzetközi jogi esetmegoldó verseny is az NYT holdudvarához tartozó blogok egyikén (Kristofén). Tajvani első csapás után komoly japán ellencsapás itt.