Az Obama-adminisztráció a szíriai ellenzéki tömörülést most már elég tömörnek ítéli ahhoz, hogy Szíria legitim képviselőjének is tekintse egyben, és ennek kapcsán az jutott eszembe (a nyilvánvaló): ennek a felkelésnek nagyon más a hangulata, mint amilyen a líbiaié volt annak idején. És ennek többek között a kezdettől fogva - számos körülményre tekintettel - csak igen langyosnak mondható külső lelkesedés is az okai között van.
Íme, egy releváns videó a témában, alább. 2011. decemberi, homszi tüntetés képei. Alább a lényeg szövegesen is megtalálható.
Az idézett részlet:
SZÓNOK: Az Arab Liga, a megfigyelők, a szíriai rezsim, Amerika, Obama, Sarkozy... mindenki ide figyel most. (De) kitől jön a győzelem?
TÖMEG: Allahtól!
SZÓNOK: Fiatalok! Épp most beszéltem az al-Dzsazírával. Az egész világ lát majd titeket... Várja itt a győzelmet bárki Obamától?
TÖMEG: Nem!
SZÓNOK: Várja itt a győzelmet bárki Erdoğantól?
TÖMEG: Nem!
SZÓNOK: Ha itt a győzelmet bárki konkrétan egy személytől, vagy egy tanácstól, vagy az Arab Ligától várja, elmehet! Honnét jön a győzelem?
TÖMEG: Allahtól!
SZÓNOK: Honnét jön a győzelem?
TÖMEG: Allahtól!
Líbiában is voltak persze sokan, akik fogadkoztak, hogy külföldi katonát nem tolerálnának, bár a légi támogatást megköszönték. De ez a jelenség itt minőségileg is, nagyságrendileg is más, és ezt annak idején még a szír deszkások attitűdjei alapján is előre mertem jelezni.
