Mostanában nem jelentkeztem új bejegyzéssel, mert el vagyok merülve több különböző kutatásban is egyszerre. De éppen ezért sok olyan érdekesség kerül elém, ami a megszokott kerékvágásban haladva talán örökre elkerülte volna a figyelmemet.

Itt van például az alábbi eset. Olvasni kezdtem Reagan naplóját, pontosabban a számomra most releváns részeit, és az alábbi részlet került elém az 566. oldalon:

"A P. öbölben kiemeltük a vízből az egyik iráni hajót, amelyet a helikoptereink elsüllyesztettek korábban. Fel volt szerelve egy Stinger rakétaindítóval is, amelyet mi adtunk a mudzsahedeknek a rakétával együtt."

Ennyi - de sokatmondó. A naplóbejegyzés 1988. január 12-éről származik, vagyis még az Imádkozó Sáska művelet előttről. 1987 szeptemberében volt olyan eset, amely megfelelhet a Reagan által leírt "helikopter által a Perzsa-öbölben elsüllyesztett hajó" képletnek, bár ott a SEAL már a kilövés másnapján a helyszínre ment kutatni. Ami a Stinger vállról indítható föld-levegő rakétákat illeti, ezek első alkalmazása az afgán terepen 1986 szeptemberében történt, Gulbuddín Hekmátyár emberei által. Ezek szerint kevesebb, mint egy évvel később már az iráni haditengerészet is alkalmazhatta volna ezt a repülő járművekre nézve igen veszedelmes eszközt amerikai célok ellen, Pakisztán és Hekmátyárék környékén valakinek a "rossz voltából"...

És most nézem, és látom, hogy az időkeret stimmel, és Reaganhez elég lassan jutott el ezek szerint az információ. Már 1987 októberében megírta a New York Times is, hogy két iráni járőrhajó fedélzetén, melyeket egy 1987. október 8-i incidenst követően fogott el a US Navy, szintén találtak Stingereket. Beszámolnak a sztoriról is, amit "az afgán gerillák" előadtak a történtekről magyarázatként: e szerint harminc komplett Stinger-rendszer veszett oda, amikor iráni erők rajtuk ütöttek valahol Nyugat-Afganisztánban, 1987 júniusában. Nem túl meglepő módon ez a magyarázat az után került elő, hogy az október 8-i incidens után muszáj volt előkerülnie, és nem korábban.