Külpraktika

Külpraktika

Akcióban a SEAL: "A túlélő" / "Lone Survivor" (recenzió)

2014. február 28. - Marton Péter

Megy a mozikban A túlélő, azaz a Lone Survivor című film. Úgyhogy a felvetésemre megnéztük egy szakkollégiumi kurzus részeként, ha már ott stratégiai és jelenkori konfliktusokat érintő kérdésekkel foglalkozunk.

A film valós történeten alapul: négy SEAL-kommandós történetét meséli el, akik 2005 nyarán egy felderítő küldetésen komolyan bajba keveredtek Kelet-Afganisztánban, amikor az általuk megfigyelni tervezett hadúr, Ahmed Sah emberei megtámadták, üldözőbe vették és levadászták őket. Itt írtam az esetről annak idején én magam. Ez pedig egy könyv részlete a történtekről.

Az alábbiakban most azokat a dolgokat foglalom össze pontokba szedve, amik a küldetés sikertelenségének tényleges okai voltak, egyúttal rávilágítva a film tévedéseire és torzításaira is, amennyire ezek megállapíthatók (bár tisztázatlan részletek és ellentmondó beszámolók mindig is lesznek az esettel kapcsolatban). Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ezt spoilerek nélkül - azaz poénok lelövése nélkül - csinálni lehetetlen. De ez a film nem feltétlenül olyan, hogy ilyesmik elolvasása után ne lehetne megnézni. Végül is a címben benne van, hogy csak egy túlélő marad. És nyilván a Titanic elsüllyedésén sem lepődött meg senki. Ezzel együtt az olvasóra bízom a döntést, a figyelmeztetést leadtam.

1. A kontextus. Ahogyan a filmben a kontextust bemutatják, még nagyjából stimmel. Ahmed Sah gerillaparancsnok Gulbuddín Hekmátyár embereként egy Csícsál nevű falu környékén ütött tanyát, a Korengál-völgyben. Az afganisztáni háború egy pontján az összes, Afganisztánban végrehajtott légicsapás tíz százaléka ebben a völgyben koncentrálódott, ami jelzi, mennyire az ellenállás egy fészkéről beszélünk esetében (közel a pakisztáni határhoz, vagyis bőséges külső támogatás elérhetősége mellett). Ahmed Sah innét szervezett IED-s merényleteket Kunar tartomány környező részén, a Súrjek- és a Pecs-völgyben is, a koalíciós erők ellen, és ráadásul kifejezetten készült rá, hogy a 2005. szeptemberi választásokat kitartóan zavarja majd az embereivel. Kép a Korengál-völgyből:

Korengal.jpg

2. A terv. A környéken amerikai tengerészgyalogosok tevékenykedtek, akik a Pecs-völgyiekben szövetségesre leltek, és közben a Korengál-völgy pacifikálására törekedtek, miután berendezkedtek. A Korengál-völgyön kívüli viszonylagos nyugalomban a Korengál-völgyiek és más helyiek közötti régi és újabb keletű konfliktusok egyaránt szerepet játszottak.

A tengerészgyalogosok Ahmed Sahra eltávolítandó akadályként tekintettek, és különleges műveleti erők segítségére tartottak igényt vele szemben. A Navy SEAL kapcsolódott be ezen a ponton a tervezésbe. A Marines felvetésével ellentétben ők a kezdettől fogva inkább nem gyalogosan kívánták megközelíteni Csícsált. Helikopterrel kívántak bemenni oda, helikopterről kötélen leereszkedve, két hullámban. Előbb egy felderítő-megfigyelő egységet terveztek beküldeni, hogy Ahmed Sah jelenlétét és hollétét megfelelő bizonyossággal tárják fel, utóbb pedig egy nagyobb egységet, hogy végezzenek vele és az embereivel.

Különösen az első hullám esetében ezt gyorsan kellett csinálni mindenképpen, mert Ahmed Sah emberei megfigyelőkkel gondosan őrizték a környező területet, a helikopterek számára a magas hegyek közötti köteles leeresztéshez pedig nem volt igazán sok alkalmas hely - következésképpen az azonnali felfedezés ("kemény kompromittálódás") kockázata nagy volt. Emiatt született az a döntés, hogy az akciót megelőző éjszakák során végig kamu ráközelítésekkel igyekeznek zavarba ejteni a gerillákat: hogy azok ébersége lankadjon, mire az igazi akció következik majd. A valóságban könnyű elképzelni, hogy a sok kamu ráközelítés és szokatlan helikopterforgalom alapján Ahmed Sahék tudták, vigyázniuk kell, és valami következhet hamarosan. Elképzelhető, hogy fokozottan résen voltak emiatt.

Eközben a gyors leereszkedés érdekében a SEAL minimális létszámú, négyfős egység bevetése mellett döntött, és ez sem javította a túlélési esélyeket.

3. A felszerelés. Dacára annak, hogy mindössze négy főt készültek beküldeni, jelentős kockázat mellett, extrém hegyvidéki terepre, gyakorlatilag ellenséges területre, a SEAL-ek a megbízható rádiózásnál tudatosan előbbre helyezték a felszerelés súlyának csökkentését a könnyebb mozgás érdekében. Ezért a nagyobb teljesítményű PC-117-es rádió helyett, mely az akkumulátora nélkül mintegy négy és fél kiló súlyú, egy könnyebb PC-148-as készülék mellett döntöttek. Ezen múlt, hogy a műveleti terepen aztán nem volt megbízható rádiós összeköttetésük.

4. A landolás. Miután a katonák - a helikopterük néhány újabb, kamu ráközelítését követően - földet fogtak a kijelölt helyen, a helikopter személyzete a gyors távozás érdekében ledobta az ereszkedéshez használt kötelet. A SEAL-ek is sietősen indultak tovább, ezért a körülbelül tíz méter hosszú kötelet hátrahagyták, és csak gallyakat meg leveleket dobáltak rá. Így aztán, ha Ahmed Sah emberei ellenőrizték a helyszínt, miután érzékelték, hogy helikopterrel valakik, valamit műveltek ott, a kommandósok nyomára akadhattak.

5. A kecskepásztorok. Miután alkalmas megfigyelőállást találtak az eredetileg erre kijelölt ponttól kb. egy kilométerre, a SEAL-ek váratlanul kecskepásztorokkal akadtak össze, akiket feltartóztattak.

Gyakorlatilag "puha kompromittálódásként" számoltak a nem tervezett találkozással, mivel fennállt a lehetőség, hogy a pásztorok a falujukba visszatérve szólnak Ahmed Sah embereinek. A film ezen a ponton, úgy tűnik, csúnyán torzít a valóságban történteken: azt állítja, a falusiaknál volt rádió, és hogy a katonák, akik alapvetően egy szót sem tudtak kommunikálni velük, ennek ellenére döntöttek mégis a szabadon bocsátásuk mellett, gyakorlatilag bevállalva, hogy ezzel az életük automatikusan veszélybe kerül. A valóságban a falusiaknak nem volt rádiója, fegyvertelenek voltak, és éppenséggel sikerült kommunikálni velük, persze primitív módon - mindenesetre jelezték, hogy ők "nem tálibok".

Tekintettel arra, hogy a kecskepásztorokat a likvidálásukról is elgondolkodó katonák végül elengedték, a film az esetről korábban megjelent beszámolók egy részéhez hasonlóan gyakorlatilag levonja a következtetést, hogy a pásztorok adták hírül a kommandósok jelenlétét odalenn, a völgyben. Azonban 1) ezt nem lehet "tudni" (ismeretlen tényező); 2) a felfedezés lehetősége egyéb módon is fennállt, ezt tudjuk (lásd feljebb); 3) fegyvertelen kecskepásztorokat bántani akkor sem lett volna elfogadható, ha alaposabb ok lett volna gyanítani bármit.

A kecskepásztorok elengedése után kevesebb, mint egy órával a SEAL-eket megtámadták Ahmed Sah emberei, felülről, előnyös pozícióból. A rendelkezésre álló információ alapján nem tűnik kézenfekvőnek feltételezni - még a helyi terepen kiválóan jártas gerillák esetében sem -, hogy a pásztorok lementek a hegyről, szóltak Ahmed Sah embereinek, ők pedig már fent is voltak, a SEAL-ek pozíciója felett, egy órán belül. Luttrell saját könyvének elbeszélése szerint a kecskepásztorok a hegyen felfelé indultak el, miután elengedték őket. Összességében persze nem elképzelhetetlen, de nem is bizonyított, hogy Ahmed Sahék miattuk bukkantak fel hirtelen.

6. A technológiai fölény Ahmed Sah embereit segítette. Jobb rádiójuk volt, és megfelelően tudták koordinálni a SEAL-ek bekerítését.

7. Az ugrás és Marcus Luttrell megmenekülése. A meredek hegyoldalon ösvény híján egy út volt lefelé, és kellett bátorság (no meg kényszerítő erő) ahhoz, hogy a SEAL-ek ezt használják is. Marcus Luttrell enélkül nem jutott volna el egyedüli túlélőként az egyik közeli faluba néhány jótékony helyi falusi segítségével, akik a hegyoldalban találtak rá, miután félig öntudatlanul ott landolt.

A film a megmenekülés történetét is érdekesen formálja.

Elbeszélése szerint a Luttrellt végül a házába fogadó és ott őt védelmező-rejtegető Mohamed Guláb alapvetően az ősi pastún törvény, a Pastúnváli szerinti kötelességét teljesítette, amikor befogadta Luttrellt, akit a falujába később betörő gerillák - akik ellen a derék falusiak ezek szerint hősiesen, de reménytelenül védekeztek - ezzel együtt is lefejeztek volna végül...

... hacsak a film vége felé nem jönnek az Apache helikopterek, amelyek aztán különösebb gondolkodás nélkül szitává lövik az összes gerillát (persze precízen csakis a gerillákat). Katarzis.

Ehhez képest az értékelés részemről, a rendelkezésemre álló információk alapján: 1) Gulábnak volt választása nagy ívben tenni a Pastúnválira, hiszen gondolkodó emberi lény, nem pedig puszta hardware, amelyen egy Pastúnváli nevű szoftver fut; 2) különösen igaz ez, mivel nem egy pastún befogadása volt a kérdés, hanem egy sebesült amerikai katona megmenekítése; 3) Guláb és a Luttrellt segítő falusiak tényleges motivációja - amellett, hogy nemes cselekedet volt egy rászoruló idegenen segíteni, kockázatot vállalva - praktikus is volt azért: a falu lakói nem voltak rosszban a tengerészgyalogosokkal, volt viszont konfliktusuk a Korengál-völgyiekkel; 4) a gerillák követelték a falutól Luttrell kiadását, ám rossz vért szült volna, ha ezt végül erőszakkal érik el, erre pedig nem vállalkoztak; 5) vagyis nem volt majdnem-lefejezés és csata a faluban, amelynek a végén Apache helikopterek lőtték volna halomba a gerillákat, ahogyan ezt a film mutatja.

Ennek fényében azt mondom: a film befejezése olyan sötét, mint a Korengál-völgyi éjszaka.

Pedig egy jelentős része összességében nem volt annyira rossz. Az ugrás például jól sikerült. Az új-mexikói hegyvidéki terep forgatási helyszínként a Korengál-völgyi terep viszonylag hiteles megjelenítőjének bizonyult. Hogy pozitív dolgokat is mondjak.

8. Az emberi veszteségeken túl - amelyek részeként itt nem is tértem ki arra, mi történt a SEAL-ek segítségére siető felmentő csapatokkal (ez derüljön ki a filmből inkább) - értékes felszerelés is odalett az akció következtében. Éjjellátó felszerelés, különleges műveleti erők céljaira módosított (SOPMOD) fegyverek, laptop egy csomó érzékeny információval: Ahmed Sahék sok hasznos dolgot zsákmányoltak aznap.

Ha valakinek ez happy end lehet: Ahmed Sah 2008-ban állítólag meghalt Pakisztánban. A Titanicot elsüllyesztő jéghegy pedig elolvadt az Atlanti-óceánban.

A bejegyzés trackback címe:

https://kprax.blog.hu/api/trackback/id/tr885834482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

poolfanati 2014.03.02. 15:01:40

Tegnap előtt néztem meg a filmet és nagyon tetszett. Az utóbbi idők legjobb háborús filmje lett. Izgalmas és reálisan kivitelezett akciójelenetekkel és jó színészekkel.

Egy-két dolgot tényleg megváltoztattak, de szerintem még így is elég hű lett a valósághoz. Például majdnem lefejezés tényleg nem volt, de a Lutrellt a tálibok több órán keresztül kínozták a faluban és a végén meg is fenyegették, hogy lefejezik. Ekkor küldték el a tálibokat a falusiak. Szóval a majdnem lefejezéses jelenet, annyira nem is nagy ferdítés, de egy filmbe kellenek az ilyen izgalmas jelenetek. A többi valótlansággal egyetértek, azok tényleg nem történtek meg vagy valahogy máshogy.

Végül pedig arról, hogyan is találták meg őket. A film nem jelenti ki egyértelműen, hogy az elengedett pásztorok szóltak a táliboknak. Mutatják a fiút menekülés közben, de azt nem mutatják, hogy szólt volna. Továbbá van egy párbeszéd a SEAL tagok között, hogy hogyan találhatták meg őket ilyen gyorsan. Szóval a film két dolgot is sugall: vagy a pásztorok szóltak vagy máshogy találták meg őket. Döntse el a néző.

Végül még egy kérdésem lenne a Tanár Úrhoz. Mit gondol arról, hogyan viszonyul a film az afgánokhoz (ez alatt a szó alatt az Afganisztánban élő rengeteg népet értem)? Szerintem a film elején úgy tűnik mintha az összes afgán tálib/gonosz lenne. Több erre utaló mondat is van a szereplőktől. Továbbá a sebesült Luttrel többször is kérdezi, hogy miért segítenek neki, ergo ő is azt hitte, hogy az összes afgán tálib és mind utálják az amerikaikat. De a film végére "egyenesbe" jön a film, a falubeli afgánok (talán pastuk voltak?) több napon keresztül védték és bújtatták Luttrelt (sőt a film szerint még harcoltak is érte, de ez ugye nem történt meg). Sikerült objektívnek lennie a filmnek vagy csak olcsó propagandáról van szó, hogy nem minden afgán tálib/gonosz/merénylő stb...?

Üdvözlettel:

Aradszky Attila

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2014.03.02. 19:18:39

@poolfanati: köszönöm a kommentet, Attila! Alapvetően én is értékeltem a film egyes részeit, főleg az elején a vágóképek például nagyon jók voltak a kiképzésről bevezetésnek. Adott egy hangulatot, mely kitartott egy darabig.

A pásztorokról azt gondolom, hogy azért a film ennél egyértelműbben sugallta, hogy a gerilláknak ők szóltak (utóbbiak a Hiszb-i Iszlámihoz tartozók, nem tálibok voltak egyébként, hacsak nem a szó vallásos értelmében).

Azért vagyok érzékenyebb az ilyen sugalmazásra, mert annak idején ez a diskurzusban végigkísérte az eset tárgyalását, lásd, amit írtam róla annak idején: statefailure.blogspot.hu/2007/11/lt-murphy-story-afghan-shepherds-and.html

Luttrell a könyvében kifejezetten "magától értetődőnek" állítja be, hogy a pásztorokat meg kellett volna ölni, amire én azt mondom, hogy ez az ember egyszerűen hülye. Durvábbat nem akarok mondani, mert alapvetően ennyi a lényeg. Ez a pali nem egy észkombájn. Az egyik társa, mint arról Luttrell megemlékezik egyébként, elmagyarázta neki ott és akkor, hogy a pásztorok megölésére hogyan, miért derülne pontosan fény, és hogy ez hamar bekerülne az aj-Jazeera és a CNN műsorába is. De erről neki nem az jutott eszébe, hogy hm, basszus, akkor az amerikai külpolitikának ez annyira nem lenne azért jó, én pedig ugye az amerikai külpolitika eszközeként vagyok itt Afganisztánban, tehát akkor ezt az ötletet szkippelni kellene. Nem: neki erről annyi jutott eszébe, hogy a "szemét liberálisok" (értsd: demokraták) milyen gonoszak, amiért bűnösnek próbálnák beállítani őt a pásztorok megölése miatt.

Szóval ilyen háttérrel már a sugalmazás sem ártatlan dolog. És nem ártana tisztázni, hogy ha a pásztorokról biztosan tudnánk is, hogy pl. szembetalálkoztak a gerillákkal (miután a hegyen felfelé indultak el, ellentétben azzal, amit a film mutat), és hogy szóltak a SEAL-ek ottlétéről, akkor sem lett volna jogszerű erőszakot alkalmazni velük szemben.

Az afgánokra vonatkozó kérdésre: a film összességében nem mond túl sok mindent Afganisztánról vagy az afgánokról, és ez a történet jellegéből fakad. Zúzógép kommandósok mennek benne küldetést teljesíteni - az átlagos, a környéken szolgáló tengerészgyalogos több afgánnal beszélhetett egy hét alatt, mint ők összesen. Szóval érzésem szerint a filmnek alapvetően nincs nagyon véleménye az afgánokról, azon kívül, hogy a falusiakat egyszerű, de nagyszerű embereknek mutatja, amivel alapvetően nincsen probléma, mivel ezek az emberek tényleg vállaltak kockázatot, hogy jót cselekedjenek.

A Hiszb-i-Iszlámiról vagy a tálibokról véleményt mondani pedig nem ugyanaz, mint általában az afgánokról beszélni - az afgánok csak ugyanúgy emberek, mint mi. Van köztük ilyen is, olyan is.

Üdv: Péter
süti beállítások módosítása