A Foreign Policy-n brutális címmel - "Egy éve gázosított el Basar al-Aszad" - jött le egy cikk tegnap az egyik túlélőtől, a történtek évfordulóján. Eközben ezen a blogon a kommentek között tegnapelőtt ismét előkerült a bújtatott spekuláció egy kommentelő részéről, hogy a kelet- és délnyugat-damaszkuszi (gútai és muadhamíjai) szíriai felkelők márpedig a saját oldalukon állókat gyilkolták le tömegesen az egy évvel ezelőtti incidensben, hogy ettől aztán nagyon jó legyen nekik...

Az alábbiakban ezért egy áttekintés következik emlékeztetőül azokról a dolgokról, amelyek alapján nagyon nehéz feltételezni, hogy nem a Basar al-Aszad-féle szíriai vezetés lett volna a 2013. augusztus 21-i támadás végső felelőse.

Olyan típusú érveket tekintünk át, amilyeneket szilárd elvi következetességgel figyelembe véve épp úgy nehéz feltételezni, hogy a 2013. március 19-i Khan al-Asszal-i incidens esetében - ahol sufnigyártmány irányítatlan rakétával kézbesítve sokkal gyengébb minőségű szarin használatára került sor, és a kormányerők katonái voltak az áldozatok - nem a felkelők lettek volna az elkövetők.

A lényeg tehát nem az egyik vagy a másik fél sarazása, hanem a következetesség.

Kiemelten fontos elemzési eszközként használjuk az alábbiakban az "Occam borotvájaként" ismert elvet, mely lényegében (tág értelmezésben) azt jelenti, hogy a megmagyarázni kívánt történésekkel kapcsolatban felállított elméletekhez valószínűségértékeket rendelünk. A kevésbé valószínűekre nem mondjuk, hogy lehetetlenek, csak jelezzük, hogy a bebizonyításuk valamivel komolyabb bizonyítékgyűjtési és intellektuális erőfeszítést követelne, mint amit azok fektettek ebbe, akik eddig kritikátlanul hittek bennük... Az erről szóló szövegrészeket alább dobozos kiemelésben közöljük, az áttekinthetőség érdekében számozva sorba szedett érvek között.

1. Kit ért a támadás? A gáztámadás érte területek - gyakorlatilag a főváros melletti, elővárosi jellegű területek - a felkelők kezén voltak, és ott nagyobb részt, összetételénél fogva, velük szimpatizáló lakosság élt, azaz szunniták, az ekkorra erősen szektariánus jelleget öltő (bár egyébként nem tisztán felekezeti) konfliktusban.

---) Egy háborús helyzetben mindig legalább két fél van, akik egymással szemben halálos erőt alkalmaznak. Ennek során előfordul olyan, hogy a saját oldalon, saját tűztől halnak meg emberek - az eseteknek egy kisebb részében. Az ilyen, ritkább eseteknek a többségében a dolog nem szándékos. Történelmi léptékben az olyan eseteknek a száma, amikor saját tűz szándékosan végez saját emberekkel a saját oldalon, kisebbség a kisebbségen belül. Fehér holló, statisztikai értelemben. Egy háborúban sokkal valószínűbb, hogy ha eltalál valami az egyik fél területén, azt a másik fél küldte, a másik oldalról.

2. Harcérintkezés zajlott a kérdéses helyen, a kérdéses időben. A vegyi fegyveres támadás által érintett területek gyakorlatilag egy teljes félkörívben, a rezsim által ez idő tájt birtokolt területektől keletre, délkeletre és délre helyezkedtek el. Az érintett területet az Aszad-rezsim erői már hónapok óta lőtték különféle tüzérségi eszközökkel, és választüzet is kaptak onnan. Egy órával a vegyi fegyveres támadás előtt is harcérintkezés zajlott a felkelők és a kormányerők között Gúta több pontján, vagyis odatűz és választűz is volt.

---) "A" tehát lőtte "B"-t, "B" pedig lőtte "A"-t. Aki azt feltételezi, hogy a felkelők vegyi fegyverekkel megtámadták magukat ebben a helyzetben, az gyakorlatilag azt feltételezi, hogy itt "B" szereplő aközben lőtt magára szándékosan, miközben a sajátjai harcérintkezésben voltak "A" szereplővel. Ez így nem egyszerűen egy fehér holló - ez így már egy rózsaszín kalpagos fehér holló esete lenne, statisztikai értelemben.

3. Mennyire kellett tartania a szír vezetésnek egy amerikai katonai beavatkozástól? A szíriai vezetésnek ténylegesen nem kellett kiterjedt amerikai intervenciótól tartania, akármit is mondott Barack Obama elnök maga vegyi fegyverek bevetése esetén átlépettnek tekintett "vörös vonalakról" és egyebekről. Így ez nem lehetett kritikus mértékű visszatartó erő a szír vezetés számára vegyi fegyvereinek bevetésével kapcsolatban. Irak és Afganisztán után ugyanis amerikai katonák, azaz amerikai szárazföldi erők bevetése Szíriában valószínűtlen volt. A legrosszabb, amitől a szíriai kormányerők tarthattak, egy kiadós légicsapás-sorozat volt. Ennek jelentősége a stratégiai helyzet szempontjából kétségtelenül lett volna. Ám a szíriai kormányerőket több egyéb tényező is megnyugtathatta valamelyest ezzel kapcsolatban:

• Az Egyesült Államok 2013 júliusában alapvetően tétlenül nézte végig az egyiptomi visszarendeződést, azaz a Muszlim Testvériség (névlegesen a Szabadság és Igazságosság Párt) adta, és - Egyiptomon kívüli megítélésétől függetlenül - demokratikusan megválasztott vezetés elleni katonai puccsot. Ez összességében nagy fordulópont volt, és jelezte, hogy az Obama-adminisztráció már máshogyan viszonyul az ún. "arab tavaszhoz", mint korábban. Ezt a térségben minden szereplő világosan érzékelte, így Aszadék is. Szíriában ennek a nyilvánvaló jelentőségét az adta, hogy ekkorra, különösen Észak-Szíriában, már nagyon megerősödtek a felkelők között az iszlamista frakciók, és ezeket támogatni még Aszadék ellenében sem volt amerikai szemmel elfogadható opció.
• Dacára annak, hogy a felkelőket komoly bizonyíték hiányában csak a cinikusan rosszhiszemű és a naivitásból adódóan struccpolitikát folytató megfigyelők tekinthették "rózsaszín kalpagos fehér hollónak" (lásd a fentebbi érvelést), azt Aszadék jól tudhatták, hogy A) ilyen megfigyelők bőven vannak, tehát lesz, aki a segítségükre siet; és hogy B) bírósági sztenderdeknek megfelelően bizonyítani azt, hogy a kormányerők voltak az elkövetők (bármennyire valószínű is ez), gyakorlatilag lehetetlen lesz.

4. Milyen szerepet játszhatott a történésekben az ENSZ egy vizsgálóbizottságának jelenléte Szíriában?

"De hiszen a szír vezetés maga hívta be az ENSZ egy vizsgálóbizottságát korábbi, vegyi fegyverek vélt bevetésével összefüggésben gyanús esetek kivizsgálása végett, hogyan lehetne akkor, hogy mégis megpróbálkoztak egy ilyen támadással a bizottság megérkezését követően...? Hiszen így túl könnyen lebukhattak volna!" - szúrják közbe egyesek.

Erre a következő válasz lehetséges: tíz fotóriporter, akik legalább viszonylag szabadabban mozoghatnak a terepen, akár kamerával felszerelt okostelefonnal is nagyságrendekkel komolyabb felderítő képességgel rendelkezhet, mint egy kb. húszfős ENSZ-csapat, mely a szuverén ENSZ-tagállam által biztosított védelem mellett próbálja végezni a munkáját, a szuverén ENSZ-tagállam területén a mandátumában specifikusan megjelölt helyeken (és másutt nem).

Úgyhogy ez sem lehetett nagy visszatartó erő.

5. Honnét, és milyen eszközökkel történt a támadás? A kérdéses ENSZ-bizottság az augusztus 21-i eset helyszínét megvizsgálta végül - miután több napon át nem tudtak biztonságosan odajutni a kormányerők és a felkelők között zajló harcok miatt. Készítettek egy jelentést, amely leírta, milyen tüzérségi rakétákkal, és milyen irányból érte a támadás az érintett területeket. A felhasznált eszközök között volt egy máig egyértelműen be nem azonosított, valószínűleg szíriai gyártmányú 330 milliméteres eszköz. A rakéták egy másik része BM-14-es sorozatvető rakétaütegekből indított, 140 mm-es, szovjet gyártmányú M-14-es tüzérségi rakéta volt, 9,8 kilométeres maximális hatótávolsággal. Ilyenek akkoriban csak a rezsimerők birtokában voltak, és a rakéták közül (legalább egy tucat rakétáról beszélünk) kettő becsapódásának a helyén meg lehetett állapítani a becsapódási pályát (nyugat-északnyugatról kelet-délkeletnek). Ez alapján a kormányerők Kassziún hegységi bázisa tűnhet az egyik legvalószínűbb indítási pontnak (nem kizárva, hogy több indítási pont is volt egyébként).  A Kassziún hegységben többek között a szír Forradalmi Gárda maximálisan lojális 4. Hadosztályának található támaszpontja.

A jelentést készítők egyébként mindössze a rakéták típusát, a becsapódások szögét, illetve a becsapódási pálya általános irányát írták le, gondosan kerülve bármilyen határozottabb megnyilvánulást (a többi, általam közölt információ mások általi, utólagos elemzésből következik). Ennyi mégis elegendő volt ahhoz, hogy például Oroszország, Szíria kitartó támogatója és szövetségese kapásból tiltakozzon a szerintük "nyilvánvalóan elfogult" ENSZ-jelentés ellen.

---) A valószínűségszámítós mellékszálunkhoz visszatérve: annak a valószínűsége, hogy a felkelők valahogyan megszereztek egy általuk máskor, másutt nem használt tüzérségi eszközt, valamint elegendő mennyiségű és minőségű szarint (kb. 350 liternyi szarinról van szó), és ezzel hajtottak végre támadást önmaguk ellen, olyan helyen, ahol a sajátjaik közben harcérintkezésben voltak a kormányerőkkel, már egy rózsaszín kalpagos, Rambo-fejkendős fehér holló felbukkanásáéhoz hasonlítható.

6. Hogyan kommunikált a szíriai vezetés? A szíriai vezetés kommunikációja érdekes csavarokon ment át a támadást megelőző és követő időszak során. Valaha úgy volt, hogy "Szíriának természetesen nincsenek vegyi fegyverei". Majd végül 2013. szeptember 10-én mégis elismerték, hogy vannak nekik olyanok, deklarálták jókora készleteiket, és lemondtak ezekről, cserébe megúszva egy katonai intervenciót (mely, mint fentebb kitértünk rá, az összességében nem túl cselekvőkész nyugati országok részéről valószínűleg megállt volna egy sor légicsapásnál így is, úgy is).

7. Nem szokványos bizonyítási sztenderd alkalmazása az utólagos tényfeltáró munka során. Egy évre rá (2014 nyarán) az említett, deklarált vegyi fegyverek leszerelésével foglalkozó ENSZ/OPCW-bizottság vezetője, aki leszerelési szempontból történelmi jelentőségű dolgokat vihetett véghez, gyakorlatilag a szír vezetésnek köszönhetően, bejelentette, hogy megvizsgáltak két tartályt, melyeket a kormányerők találtak nekik felkelők ellenőrizte területen, és hogy ezekben a tartályokban a vizsgálat során szarin nyomát találták. Ezt a fent már említett, struccpolitikát folytató megfigyelők nagy része az igazság győzelmeként ünnepelte, ami elég fura, ha belegondolunk, hogy:

A) Ha a kérdéses tartályok a felkelők területéről kerültek elő, az önmagában nem bizonyítja a rózsaszín kalpagos, Rambo-fejkendős fehér holló 2013. augusztus 21-i felbukkanását. Az szigorú logikával mindössze annyit jelez, hogy a felkelőknek lehetett szarinjuk. Nem bizonyítja viszont ez, hogy a felkelőknek lett volna BM-14-es rakétaütegük, vagy hogy augusztus 21-én harcérintkezés közben összehangoltan támadták volna saját magukat Damaszkusz körül több ponton.

B) Bizonyítási sztenderdek tekintetében pedig elképesztő, hogy a fő gyanúsított szíriai kormányerők közlik, hogy van náluk "felkelők ellenőrizte" területről őket felmentő, és az ellenfeleiket besározó lelet, és ezt valaki fenntartás nélkül figyelembe veszi, mint bizonyítékot.

---) Valószínűségszámítási szempontból releváns: mostanra a szíriai kormányoldalon láttuk, hogy 1) először nem volt vegyi fegyverük; 2) aztán azt állították, hogy az ellenfelük - képletesen szólva - egy rózsaszín kalpagos, Rambo-fejkendős fehér holló; 3) majd "lett" vegyi fegyverük, például  1300 tonnányi szarin-prekurzor és mustárgáz; 4) végül pedig egy komoly körökben komolyan vehetetlen bizonyítási kísérlettel megpróbálták feltenni az "i"-re a pontot az ENSZ/OPCW-bizottságnak átadott tartályok révén. Annak a valószínűsége, hogy ez egy megtéveszteni igyekvő szereplő magatartása = "NAGY"

Konklúzió

Ha mégis előkerülne közben egy fotó a rózsaszín kalpagos, Rambo-fejkendős fehér hollóról, azért vegyük majd figyelembe persze. És felelősséggel hozzá kell tenni, hogy a hollós utalás természetesen csak képletes kifejezése a nagyon nagy valószínűtlenségnek. A költői képet ugyanakkor még tovább is fokozhatjuk.

---) A saját tűz által saját oldalon szándékosan halálos erőalkalmazás kategóriáján belül ugyanis még mindig valószínűbb - ha ez az eleve valószínűtlen eshetőség bekövetkezik -, hogy valaki mondjuk kreál egy incidenst, ahol van néhány áldozat. A valószínűtlen kategórián belül is valószínűtlen azonban, hogy valaki véletlenszerű kiválasztással megöl legalább néhány száz embert, egészségében pedig maradandóan megkárosít legalább néhány ezret egy összehangolt tüzérségi támadásban a saját területei ellen. Így ugyanis az elkövetők családtagjai, rokonai is benne lehetnek a merítésben, hogy legalább egy kockázatot lássunk. Ez igazából már a rózsaszín kalpagos, Rambo-fejkendős, véres csőrű fehér holló esetének felel meg.

De még ezzel sincsen vége.

Ha valaki tervez valamit - ez egy találós kérdés lesz -, az alábbiak közül vajon melyik terv működik nagyobb eséllyel?

A: "Csinálok valamit, aminek eredménye "X" következmény."

B: "Csinálok valamit, aminek eredménye "X" következmény, aminek hatására "q" szereplő "Y" dolgot fogja tenni, aminek "Z" lesz az eredménye."

Ebben az esetben az "A" a jó válasz - amennyiben a "csinálok valamit" rész reálisan kivitelezhető, és "X" nem alaptalanul remélt következmény.

Azt feltételezni tehát, hogy a felkelők harcérintkezés közben saját magukat lőtték, véletlenszerűen megölve a saját oldalukon élőket, egy olyan tüzérségi eszközzel, amilyet máskor, másutt nem használtak, és olyan minőségű szarinnal, amilyet máshol nem használtak, azt remélve, hogy ettől majd az Egyesült Államok döntő beavatkozást hajt végre a szíriai konfliktusban ("Z" eredmény) = "Rózsaszín kalpagos, Rambo-fejkendős, véres csőrű fehér holló... a rulettasztalnál."

***

A mai napi, aktuális kontextusra érzékenyen, az iménti elemzést meghaladva, érdemes lehet még hozzátenni, hogy sokakat jelenleg bizonyára befolyásol az iraki és szíriai Iszlám Állam ténykedése. A kérdéses társaságra a terrorista helyett mára sokkal találóbb az "emberség- és emberiségellenes" kifejezés. Miért ne lehetne akkor közöttük egy-két véres csőrű holló? Adja magát a kérdés.

Igen, az Iszlám Állam komoly kihívást jelent. Viszont őket nem szép összemosni a teljes szíriai felkeléssel, úgy, ahogyan az van, és különösen a szíriai felkeléssel, úgy, ahogyan az volt. Ebben a felkelésben ugyanis jó darabig nem a dzsihádista-iszlamista elemek domináltak. Természetesen nem is széplelkek harcoltak véreskezű diktátorral, ahogyan azt az egyszerűsítő értelmezések sokfelé beállították - de nem is egytől egyig, vagy akár többségben, véreskezű dzsihádisták harcoltak minden arab kormányok legjobbikával szemben, ahogyan más egyszerűsítő értelmezések állították. Magukon a vegyi fegyveres támadások által ért területeken sem az iszlamisták harcoltak nagyobb számban a kormányerők ellen, pláne nem a külföldi dzsihádisták - úgyhogy ennek nem kellene befolyásolnia a 2013. augusztus 21-én történtek megítélését.

Azért volt érdemes kitérni erre, mert egy évvel ezelőtt is sok aktuális tényező befolyásolta a dolgok megítélését, és azt, hogy annyi ember kész volt "a felkelők önmagukat bántották" elmélet hívője lenni. Az érintettek nagy része ugyanis azt feltételezte, hogy ha kiderül Aszadék (vagy akár az alárendeltjeik) sarassága az ügyben, vagy ha valaki egyáltalán csak kinyilvánítja azt, az automatikusan nyugati fegyveres beavatkozást von maga után, ki tudja, milyen következményekkel. És ez ellen akartak érvelni. De egyrészt valójában nem volt ott a feltételezett mértékű nyugati beavatkozási készség, másrészt pedig az "igazság", mint olyan, etikai értelemben nem lehet a kiderülése esetén várt következmények függvénye... A politikai gyakorlatra ez utóbbi gondolat persze csak korlátozott hatással van.

***

Jegyzet:

[1] A 2013. április 29-i, a Khan al-Asszal-ihoz hasonlóan primitív szarinalkalmazás esetében, egy Szarakeb nevű helyen, Idlib közelében, nem kétséges a kormányerők felelőssége, mivel az elkövetők itt helikopterekről dobáltak le a célra speciálisan kialakított gránátokat, helikoptere pedig a felkelőknek nem volt. A következmények itt eleinte nem tűntek egyébként elég súlyosnak szarin használatának a feltételezéséhez, de aztán 2013 decemberében az ENSZ/OPCW-vizsgálóbizottság megállapította, hogy valószínűleg mégis arra került sor, itt is.