HTML

Utolsó kommentek

Amiről itt szó van.

A téma: külpolitikai praktikák, praktikus külpolitikák. És ezek létrejöttének minden politikatudományi, gazdasági, társadalmi és emberi vonatkozása. Egyszóval a külpolitika-elemzés. A bejegyzések szerzői tartalmára vonatkozóan minden jog fenntartva. ---- A blog elsődleges kezelője, de nem az egyetlen szerzője, dr. Marton Péter a Budapesti Corvinus Egyetem tanára.

Háttér

Az ötödik szabály a halál, avagy miért borul lángba az internet a közel-keleti konfliktus miatt?

2021.05.28. 15:35 :: Marton Péter

A G7-nél jön le cikkem ma az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatban. Kísérlet némi etikusabb és következetesebb gondolkodás kiváltására a kelleténél határozottabb véleménnyel rendelkezők részéről, többek között a humanitárius jog és annak továbbgondolása alapján. Ez a szöveg, alább.

***

Az izraeli-palesztin konfliktus legújabb fordulója (szokás szerint) reakciókra késztette a világ apraját-nagyját. A partvonalról kommentálók között feltűntek showhostok és gondolkodó vloggerek is, akik az influenszeripar érvekkel üzletelő szereplői. Érkeztek markáns vélemények John Olivertől, Noah Trevortól vagy például Pottyondy Edinától is. A mezei kommentszekciók pedig mindenütt lángba borultak utánuk (is).

Először is megidézzük az említett forrásokat, majd azután az erő alkalmazásának feltételeire térünk ki, hogy az ítéletalkotás alapelveinek tisztázásával segítsük az ilyen típusú gondolkodást, amennyire lehet — most, hogy a harcok elcsitultával lehet végre venni egy mély levegőt.

John Oliver: „Akadnak itt bonyodalmak (…) például azzal a kifejezéssel, hogy „szemet szemért háború”, egy olyan konfliktus esetében, ahol (…) az egyik oldal tízszer akkora veszteségeket szenved.”

Pottyondy Edina: „Kilőttek pár ezer rakétát Izraelre, ami első blikkre azért elég aránytalan válasz (…) Izrael nem akar ártatlan civileket gyilkolni, és önvédelmi harcot folytat. Ez a morális különbség.”

Trevor Noah: „Hadd tegyek fel egy őszinte kérdést… Ha olyan harcban veszel részt, ahol a másik fél nem győzhet le téged, mennyire keményen érdemes visszavágnod, amikor az megpróbál neked ártani?”

Az elhangzottakra tekintettel világítanánk rá az alábbiakban néhány alapvető elvre, melyek a harcokban tétlen személyekre nézve ártalmas cselekmények körültekintőbb megítélését alapozhatják meg bármely konfliktus, azaz nem csak és kizárólag az izraeli-palesztin konfliktus esetében. Ezek a szabályok arra az alapfeltételezésre épülnek, hogy minden emberi élet számít, és e tekintetben nincs különbség kékek és pirosak, balosok és jobbosok, vagy éppen — és ez itt és most számunkra a legfontosabb — kicsik és nagyok, gyengék és erősek, adott területen tízezer vagy tizenötezer éve élők között stb. Hogy mindenkinek, azaz mindenkinek az élete és egészsége számít.

1-es szabály, a harcokban tétlen személyek által elszenvedett ártalom esetére: A harcokban részt nem vevőknek szándékosan ártalmat okozni elfogadhatatlan.

A szándékosság megítéléséhez: Adott harccselekmény végrehajtóinak mi volt a kifejezett — vagy kifejezettség híján egyéb okból sejthető — szándéka? Adták-e a jelét annak, hogy minél több embert szeretnének megölni, vagy hogy számukra mindegy, hogy kik lesznek az áldozatok? Cselekményük olyan módon valósult-e meg, hogy az alkalmas legyen a harcokban résztvevők és a harcokban tétlenek megkülönböztetése alapján kifejezetten a harcokban résztvevők támadására?

2-es szabály — szándékosság hiányában előforduló ártalmak esetére alkalmazandó: A harcokban részt nem vevőknek okozható, előzetesen számításba vehető ártalom kockázatának mérséklésére törekedni szükséges.

A várható ártalmasság megítéléséhez: A harcban résztvevőket célzó támadás végrehajtásának módjából és körülményeiből következően elképzelhető volt-e már előzetesen is, hogy a harcokban tétlen személyek is ártalom elszenvedői lehetnek?  Történt-e erőfeszítés ennek a kockázatnak a csökkentésére a tervezés és a végrehajtás fázisában?

3-as szabályegyüttes — a szándékosság hiánya és a várható ártalmasság előzetes mérséklésére irányuló erőfeszítés megléte mellett előforduló ártalmak esetén is alkalmazandó: (a) elfogadhatatlan ártalmat okozni szükségszerűtlen erőalkalmazás révén; (b) elfogadhatatlan ártalmat okozni aránytalan erőalkalmazás révén, azaz kisebb mértékű és/vagy kevesebb kockázattal járó erőalkalmazás lehetőségének birtokában.

A szükségszerűség megítéléséhez: A harcokban részt vevő, célba vett személyek és egyéb célpontok ellen feltétlenül szükséges volt-e az adott helyzetben a fellépés? Elképzelhető volt-e a célpontok semlegesítése — az általuk okozható saját ártalmak elkerülése — a célba vételük és erő alkalmazása nélkül?

Az arányosság megítéléséhez: Elképzelhető volt-e az ártalmat okozó hadviselő fél céljainak megvalósulása kisebb mértékű vagy eltérő jellegű erőalkalmazás révén, mely a harcokban részt nem vevőkre nézve jelentkező kockázatot mérsékelhette volna?

4-es szabály — a nem szándékos, aktívan mérsékelt kockázatú, szükségszerű és arányos erőalkalmazás nyomán bekövetkező ártalmak esetén is alkalmazandó: Próbálkozni nem elég — ismétlődően előforduló ártalomokozás esetén nem etikus a jelen gyakorlat fenntartása még akkor sem, ha a jelen gyakorlat nem szándékosan okoz ilyen ártalmakat, és jelen van benne a törekvés a kockázatok mérséklésére. Az utóbbi tekintetben tapasztalt kudarc újragondolásra kötelez.

A tényleges ártalmasság megítéléséhez: Előfordul-e a fenti szempontoknak a szem előtt tartása ellenére is ismétlődő ártalomokozás adott típusú erőalkalmazás esetén? Mi a tapasztalat ezen a téren? Mennyi áldozattal jár az adott, eredendően körültekintőnek gondolt gyakorlat más lehetséges gyakorlatok várható ártalmasságával összevetésben? Hogyan befolyásolja ennek alakulását a szemben álló hadviselő fél megfigyelt és várható magatartása?

5-ös szabály (nem szándékos, aktívan mérsékelt kockázatú, enyhe ártalmak esetén is alkalmazandó): A hadviselés nem irányulhat közvetlenül vagy közvetve illegitim célok elérésére — például arra, hogy hosszú távon mások alapvető emberi jogainak az érvényesülését tegye lehetetlenné. A csekély, nem szándékolt, aktívan mérsékelt ártalmak elfogadhatóságát is megkérdőjelezheti, ha az adott hadviselő fél távlati célja elfogadhatatlan valamilyen értelemben, például mert az elidegeníthetetlen emberi jogok eszméjével ellentétes.

A stratégiai célok legitimitásának megítéléséhez: Mi a hadviselő fél végső célja? Elfogadhatóak-e ezek a célok valamiféle univerzális emberi értékek mércéjével mérve?

Anélkül, hogy az izraeli-palesztin konfliktus legújabb fordulójának részleteibe túl mélyen belemennénk, a fenti szervezőelvek segíthetnek megítélni a showhost és vlogger gondolkodók által felvetett kérdéseket.

John Oliverre reagálva: Jelen van-e a szándékosság a harcokban tétlen személyeknek okozható ártalom tekintetében a Hamász Izrael ellen irányuló rakétatámadásainak esetében?

Pottyondy Edinára reagálva: Jelen van-e a harcokban tétlen személyek által elszenvedhető ártalomnak az elegendő mértékű csökkentése abban, ha egy lakóházban működő vezetési-irányítási célpont elleni csapás végrehajtása előtt 30-60 perccel küldenek figyelmeztetést az ott lakóknak? Mindenki időben megkapja az üzenetet? Mindenkinek fel van töltve a telefonja egy áramhiányos övezetben? Van mindenkinek telefonja? Mindenki kész és képes eltávozni és/vagy az ingóságai nagy részét hátrahagyni egy ilyen helyzetben?

Noah Trevorra reagálva: A szaturációs (a védelem túlterhelését célzó) rakétacsapásra légi csapások útján adott válasz helyettesíthető-e tétlenséggel a Vaskupola jelentős, de korlátozott képességeire tekintettel? Szükségszerű-e a rakétacsapást mérni igyekvő fél zavarása, vezetési-irányítási rendszereinek rombolása a saját védelmet érő túlterhelés kockázatának mérséklése érdekében, tekintve, hogy a sikeres túlterhelés következtében civil célpontok szenvedhetnek ártalmat? Ha szükségszerű a fellépés, helyettesíthető-e más típusú fellépéssel? Hogyan fest ebből a szempontból a szárazföldi erők bevetése? Nem félő-e, hogy a szárazföldi erők behatolása esetén éppenséggel kiterjedtebb harcokra és — a behatoló erőknek nyújtott légi és tüzérségi támogatás következtében — még nagyobb mértékű ártalomra és összességében kiszámíthatatlanabb következményekre számíthatunk?

Természetesen nem lehetnek illúzióink afelől, hogy végeredményben jelentős részben a (vélt vagy valós) stratégiai célok legitimitásának megítélése motiválja az internetes küzdőterek résztvevőit. A kommentháborúk a legtöbbször az 5-ös szabállyal kapcsolatban dúlnak, és a stratégiai célok legitimitásának elvitatása gyakran nem az egyéni emberi jogok eszméjéből indul ki — a célja sokszor inkább azt firtatni, hogy elfogadható-e egy adott fél megmaradása-megélhetése adott területen.

Az ilyen típusú legitimitás megítélésére pedig jóval nehezebb (ha nem éppen lehetetlen) kidolgozni egy mindenki számára elfogadható szempontrendszert — ha egyszer az egész történelmet és annak különféle narratíváit próbáljuk elhelyezni a képzeletbeli mérleg serpenyőiben.

Ilyenkor kerül elő további tehertételként az egyes felek általános (értsd: nem csupán hadviselői) magatartásának megítélése is, ami a sérelmek felsorolása mellett sokszor az adott kommentelő számára kevésbé szimpatikus fél sztereotíp démonizálásába fullad. Az pedig nem sok teret hagy az egyenlő emberi jogok eszméjének, vagy éppen a harcolók és a harcokban részt nem vevők megkülönböztetésének.

Ez az írás abban segíthet talán, hogy az ötödiken kívüli többi lényeges elv ismeretének és együttes figyelembe vételének a valószínűsége növekedjen valamelyest. Az ötödik szabály a gyakorlatban a halál, vagy legalábbis az örökös háború forrása — az élet pártján állók kénytelenek a többi szabályra támaszkodni.

Kieg.: linkelném még a Human Rights Watch elemzését is itt az azeri-örmény harcokból, mert mérvadó azzal kapcsolatban, hogyan kell elemezni rakétacsapásokat. Bárhol.

19 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kprax.blog.hu/api/trackback/id/tr2216574788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_Epikurosz_ 2021.05.29. 14:55:48

Ez érdekes, kíváncsi vagyok, kik hallhattak egyáltalán róla eddig. Valamint melyik hadsereg alkalmazza és melyik hagyja figyelmen kívül. Nem túl elegánsan.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2021.05.29. 15:19:30

@_Epikurosz_: igen, a humanitárius jog alkalmazásával sajnos tényleg ott kezdődnek a problémák, hogy sokan vannak, akik még csak nem is hallottak róla. Egy haderő akkor tudja betartani ezeket a szabályokat, ha doktrinálisan beépíti ezeket a működésébe, a kiképzéstől a műveletekig. Persze 100%-ig tökéletesen akkor sem tartja be ezeket senki.

_Epikurosz_ 2021.05.31. 20:45:45

@Marton Péter: Okoznak ezek a szabályok stratégiai vagy taktikai hátrányt? Lassítják a döntéshozatalt? Elnyújtják a háborút? Vagy ha az ellenoldal ezeket tudja, kevesebb lesz köztük a partizán? Vagy mégúgyabbul, mint a 2006-os viccben, hogy "akkor lesz normális kormányunk, ha megtámadjuk a szlovákokat, azok meg elfoglalnak minket"? (Nyilván lehetetlen a NATO miatt, ezért is vicc, de érted, hova akarok kilyukadni.)

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2021.05.31. 21:04:48

@_Epikurosz_: hogyne, az egyértelműen jelenthet hátrányt, ha az egyik fél betartja a humanitárius jogot legalább relatíve, a másik pedig nem, pláne ha az a másik még manipulálja is a konfliktus közönségét ilyen szempontból. Ezt hívják lawfare-nek, a warfare analógiájára.

A Hamász klasszikusan ezt csinálja, és a konfliktus mostani köre kapcsán hitetlenkedve nézem, hogy értelmiségi emberek a karosszékeikben ülve milyen mértékig megeszik ezt. A napokban kaptam levelet egy ismerőstől a cikkel kapcsolatban, aki leírta, hogy "a palesztinoknak (Hamász=palesztinok?) a rakétázás maradt az egyetlen esélye".

Ezek az emberek teljesen észrevétlenül belecsúsztak egy olyan, morálisan vállalhatatlan álláspontba — és jelentős mértékben normalizálták is ezt a kritikus(an hülye) tömeg erejével —, miszerint a Hamász a palesztinok egyetlen esélye, és lakóházak közül megrakétázni városi településeket szükséges dolog. Közben pedig háborús bűncselekményeket emlegetnek az izraeli fellépéssel kapcsolatban - ami azt jelenti, hogy a humanitárius jogot mégis csak alkalmaznák, de csak az egyik félre vonatkozóan.

Egy dolog, hogy mit gondolunk az izraeli-palesztin konfliktusban a nagyobb képről, és hogy kinek, miben van ott igaza - de közben emlékezni kell rá, hogy másutt is vannak fegyveres konfliktusok, és a Közel-Kelettel kapcsolatban monomániás emberek mindegyikkel összefüggésben gyengítik a humanitárius jog erejét. Ez pedig már globális közegészségügyi kérdés, ha úgy veszem.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2021.06.01. 08:10:16

Példaként megosztok itt egy humanitárius jogi szempontból mérvadóan pontos elemzést az örmény-azeri háborúból is:
www.hrw.org/news/2020/12/11/armenia-unlawful-rocket-missile-strikes-azerbaijan

_Epikurosz_ 2021.06.01. 08:10:40

@Marton Péter: Szóval a jog és annak betartása az átment a szokásos "holier than thou" attitűdbe, mert ők azt tudják készségszinten használni...

_Epikurosz_ 2021.06.03. 08:23:51

@Marton Péter: Ezeket a HRW adatokat később fel lehet használni perekben? Mennyi az esélye, hogy ennek eredménye lesz? Vagy inkább sajtó útján akarnak eredményt elérni? Mert ahhoz kevesek, a trollhadseregek sokkal hatékonyabbak.

A HRW azt akarja, hogy akinek nincsenek modern ellenségfelismerő rendszerei, az ne háborúzzon? Gondolom az olcsóság szintén előny egy ilyen beszerzésnél, akkor is, ha 4-5-ször többet kell venni belőle. Nem azt mondom, hogy szórják a lakosságra, hanem azt, hogy a Föld nagyobbik felén nincsenek ilyen kütyük. Ezzel a szegényebb országok nem harcolhatnának a gazdagabbak ellen. Természetesen meg kell fontolniuk egyébként is, de ha tényleg fizikai lehetetlenség lenne a régi vacakokkal harcolni, akkor a szegényebb országok tárgyalási pozíciói is rosszabbak lennének békeidőben is. Mint egy roki, aki nem tud visszaütni. Másrészt jó, ha valaki tudja, hogy milyen színvonal lenne lehetséges, és ha tudja, valósítsa meg, nyilván.

Van egy régi indiai szabály: ha háborúzni akarsz, csak úgy teheted, hogy kijelölsz egy harcteret, ami nem termőföld és nem lakott terület, és ha egy civil megsérül, akkor le lesz nyírva a hajad, és az összes ismerősöd megvet. Ha ezt be lehetne tartatni mindenhol máshol is, az jó lenne.

Karabah nem fog egyhamar megoldódni. Mi lenne, ha az egész területen nem szabadna lakni és földet művelni, csak kereskedni, azt is csak nappal?

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2021.06.03. 09:34:18

@_Epikurosz_: nekem egy svéd gyerekmese a kedvenc példám arra, hogyan lenne jó háborúzni. Ha valaki nem állhatják egymást, menjenek ki egy mezőre, nézzenek egymás szemébe, és gondoljanak nagyon csúnyákat egymásról :)

Cudar valóságunkban az örményeknél is előkerült az érv, valóban, hogy hát azt csinálták, amit tudtak. De a humanitárius jog pont azt mondja lényegében, hogy ha veszítened kell, nem alternatíva, hogy nem-kombatánsokat kezdesz ölni vagy akár csak veszélyeztetni, mert az egyértelműen egy rosszabb világba vezető út. Ettől még adott helyzetben az ilyesmi csábítása sajnos nagy lehet. Vessük be, amink van, ha már van. A németek annak idején részben azért kezdték léghajókról bombázni Londont, az első világháborúban, mert attól tartottak, hogy a léghajóik előbb-utóbb még a földön megsemmisülnek, és akkor kárba vesznek, és akkor jobb már inkább használni őket "valamire".

_Epikurosz_ 2021.06.04. 10:19:55

@Marton Péter: azt a spórolós németjét! De miért gondolták, hogy tönkre fog menni a léghajó? Lejár a szavatossága?

Tetszik a mese. :) Van egy olyan svéd gyerekvers, hogy Titkos béketárgyalások. Nekem az is tetszik.

Mondjuk a veszítésnek is vannak következményei, és nem gondolom, hogy a rosszabb világ egyenlőképpen érint mindenkit minden esetben. Van benne szórás, még akkor is, ha közben az egész a bányászbéka feneke alá süllyed. Nem biztos, hogy kilátnak a taktika fája mögül.

Ha veszíteni kell akkor veszítsen: hátööö. A veszítéssel az a baj, hogy akkor a másik oldalnak lesz lehetősége mindenfélére. Azt viszont nem hiszem, hogy a civilek megölése közelebb hozza a győzelmet. Szóval tényleg fölösleges.

Mi van, ha rossz tippet, infót kap a parancsnokság az ellenség helyzetéről? Egyrészt nem fogja tudni hova lőjön, tehát lesz közte civil objektum is, másrészt nem hatékony az erő alkalmazása hanem véletlenszerű és reaktív, tehát elveszíti a csatákat. Mi van, ha ez történt? Tudom, hogy sok esetben az ügyes csali segít, de mi van, ha túlgondolja valamelyik fél? Szerinted is lehet ez az egyik oka a történéseknek? Hogy mondjuk hittek a tippben, és kerestek hozzá hasonló objektumot? Vagy ez már a végén történt, amikor már el voltak keseredve?

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2021.06.04. 16:13:52

@_Epikurosz_: Titkos béketárgyalások, tényleg, ez az... Ingrid Sjöstrandtól. És vers volt, igen. Hát, a memóriám ezennel benyújtotta a lemondását :)

Az említett kérdéseket amúgy meg kell vizsgálni adott esetben, igen. Tévedés eredménye is lehet minden, és ezt sokszor nem egyszerű megítélni. Az örmények például lehet, hogy nagyjából sejtették, hogy jó helyre lőnek, és erre azt lehet mondani, hogy nagyjából sejteni nem elég. De ez kétségtelenül kevésbé súlyos eset, mint becélozni a vakvilágot, vagy direkt egy várost.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2021.06.06. 09:44:19

@_Epikurosz_: közben beugrott, hogy erre nem válaszoltam - a németek bombázásban vesztettek léghajókat. A frontvonalhoz viszonylag közeli pozícióban ennek ki voltak téve.

_Epikurosz_ 2021.06.07. 09:11:26

@Marton Péter: Mintha lett volna ennek megfelelő taktikáról szó azt hiszem a szír főváros esetében, hogy egyszerűen elküldték a vadászgépeket egy kis sétarepülésre, mert tudták, hogy a repteret szét fogja bombázni az ellenség, és a sima betont könnyebb és olcsóbb kijavítani, mint egy új vadászgépet venni. Szóval ezek az izék nagyobb biztonságban vannak odafent. De akkor a németek kamikázénak használták a léghajókat mélyen a frontvonal mögött? Egy léghajó viszonylag nehézkes mozgású, nem hiszem, hogy megmenekült volna egy ilyen akcióból.

_Epikurosz_ 2021.06.07. 09:11:31

@Marton Péter: nem tudom, mikor lenne érdemes becélozni a vakvilágot. Még a hülye terroristák se tesznek ilyet. Szerintem az ilyesmi tipikus elszúrás. Saját logikájukon belül meg kell hogy feleljenek dolgoknak, az más kérdés, hogy néha a kapanyél is elsül.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2021.06.19. 20:34:56

@_Epikurosz_: igen, Tigray térsége nagyon gáz - már a hidegháború alatt is az volt, és a relatíve nyugodtabb időszak alatt is borítékolható volt, hogy az etióp állam uralma itt megrendülhet. A kegyetlenség, amivel az erre adott reakció jár, sajnos megszokottnak mondható.

_Epikurosz_ 2021.06.20. 20:20:51

@Marton Péter: "Ruandát" nem lehet megszokni. Megszökni érdemesebb. A WHO főtitkára lesz az utolsó a népéből, ha így folytatódik. Ti. egy éhínség is kinéz, mert nem engedik őket földet művelni.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2021.06.21. 10:50:45

@_Epikurosz_: és akkor még kihagytuk, hogy a régióban a hadviselés régi szép hagyománya a kutak megmérgezése :(

_Epikurosz_ 2021.06.22. 08:43:16

@Marton Péter: azt hittem, ez csak egy hülye vérvád. Hogy lehet valaki ilyen?
süti beállítások módosítása