A Le Monde nyugat-balkános blogján remek írás tekint át bolgár véleményeket a líbiai eseményekről. Bulgáriában nem kedvelik sem Kadafit, sem az ellenfeleit - és ez tanulságos dolog. A líbiai felkelők ugyan közzétettek politikai programpontokat a jövőt illetően, és választásokat akarnak, meg többpártrendszert, de a vezetőik egy része nem feltétlenül tűnik megbízhatónak olyanok számára, akik már ismerik őket.

Bulgáriában pedig az 1998-tól 2007-ig húzódott HIV koncepciós per miatt jól ismerik némelyiküket, és így a dzsihádista-szaláfista kör mellett a felkelők egy másik csoportja sem annyira szimpatikus arrafelé.

Emlékeztetőül: 1998-ban, miután egy bengázi kórházban tömegesen fertőződtek meg gyerekek a HIV vírussal, a líbiai hatóságok egy palesztin gyakorló orvost és öt bolgár ápolót vettek őrizetbe, azzal vádolva őket, hogy csúnya, gonosz konspiráció részeként szándékosan betegítették meg a gyerekeket. A fertőzések okát valószínűleg a rossz higiéniai körülmények jelentették, neves HIV-kutatók (köztük a francia Luc Montagnier) pedig a bengázi kórházban vett minták alapján, az ott felbukkant vírus RNS-szerekezetét tanulmányozva sikeresen visszakövették a járványt a forráshoz: egy beteghez. Utóbbit 1997 előtt többször is felvették a kórházba kezelésre, és kimutatható volt, hogy tőle már 1997-re megkapták a fertőzést többen is - a bolgár ápolók pedig csak 1998-ban érkeztek Líbiába.

Kadafi rendszere számára persze nem ez volt a legkézenfekvőbb magyarázat, hiszen ezért felelősség terhelte volna őket. Kadafinak így aztán a Moszad is gyorsan eszébe jutott lehetséges konspirátorként. A palesztin orvos és a bolgár ápolók ellen indult perhez vallomásokat csikartak ki változatos módszerekkel - fenyegetésekkel és kínzással - a kiszemelt gyanúsítottakból, végül pedig halálra is ítélték őket. Majd az igazságszolgáltatás makulátlan működésének bizonyítékaként a jogerős ítélet ellenére utóbb egy alku részeként elengedték őket.

A legnagyobb csavar a történetben az, hogy később Szeif al-Iszlám Kadafi egy interjúban elismerte a kínzásokat, illetve hogy a HIV-járvány a bolgár ápolók érkezése előtt kezdődött a bengázi kórházban.

Amikor Bulgáriában erre az ügyre emlékeznek az emberek, nem feltétlenül megnyerő számukra a felkelők soraiban látni például Idrisz Lagát, aki a megfertőzött gyermekek hozzátartozóinak egyesületét vezette, vagy éppen Abdel Fattah Juniszt, Kadafi korábbi belügyminiszterét. Nem csoda, hogy Sarkozy francia elnöknek a líbiai felkelők Átmeneti Nemzeti Tanácsának elismerésére vonatkozó döntését annak idején (március 11-én) talán éppen Boiko Boriszov bolgár miniszterelnök bírálta a leghevesebben.

(Kieg.: mielőtt más benyomást keltenék véletlenül, ezzel együtt vannak a felkelők támogatása mellett érvelők is Bulgáriában - például Nagyezsda Mihajlova EP-képviselő, volt bolgár külügyminiszter, aki egyfajta szelektív emlékezeti amnesztia mellett érvel, és az ápolók ügyében elsődleges felelős Kadafi eltávolítását látja a legfontosabbnak. Emellett pedig Bulgária részt vesz a Líbia elszigetelését és a szelektív fegyverembargót szolgáló tengeri blokádban egy hajóval, dacára a fentebb ismertetett ellenérzéseknek.)