Marton Péter
Egyelőre még nem indul itt újra a nagyüzem, de a nyári tempót kicsit dinamikusabbra vehetem, miután hosszabb távollét után visszatértem. Ezúttal éppen az elmúlt héten velem történtek apropóján tudok aktuális kérdésekhez kapcsolódni, és ezt foglalom ebbe a pósztba.
Michele Bachmann, Trent Franks, Louie Gohmert, Lynn Westmoreland és Thomas Rooney képviselők - a House of Representatives, vagyis az amerikai Kongresszus alsóházának a tagjai - a múlt héten levelet küldtek a Külügyminisztériumnak (State), a Belbiztonsági Minisztériumnak (Homeland Security), a Védelmi Minisztériumnak (DoD) és az Országos Hírszerzési Igazgatónak (DNI), felszólítva az illetékeseket, hogy vizsgálják ki, beépített embereken keresztül stratégiai befolyáshoz juthatott-e köreikben a levélírók értelmezése szerint a Muszlim Testvériségben manifesztálódó egységes iszlamista mozgalom.
A dolognak olyan íze van, mint az annak idején, a McCarthy-érában történteknek, amikor is a kommunista befolyástól tartva vizsgálódtak "un-amerikai tevékenységek" után kutatva a kor ideológiai élharcosai. A Másik Oldal egységességének feltételezése mellett adott "Kína elvesztésének" analógiájaként "Egyiptom elvesztése" és a beszivárgástól való félelem is. Akárcsak néhai elődeik, a Bachmann-féle körök konkrét személyek ellen is igyekeznek gyanút ébreszteni, és - Obama elnökön kívül - az egyik kedvenc célpontjuk Huma Abedin, aki jelenleg a Külügyminisztériumban a miniszteri kabinet helyettes vezetője, emellett pedig legfőképpen Hillary Clinton munkatársa és bizalmasa már régóta. Pakisztáni/brit-indiai származású, de amerikai, michigani születésű hölgyről van szó. Nem teljesen elképzelhetetlen, hogy a családjának némely tagjait közvetve fűzik valamiféle gyenge szálak a Muszlim Testvériséghez. Vele szemben azonban semmilyen, személyes kivetnivalóra utaló bizonyíték nincsen, és éppen az elmúlt héten John McCain szenátor, a volt republikánus elnökjelölt is a védelmébe vette, mint személyes ismerősét, egyben igen keményen elmarasztalva a levélíró gárda tagjait.
Felvetődhet mindenféle kérdés: kik ezek az emberek, a levélírók, akiket a republikánusok mostanában gyakran "túlkiabált", de a mainstreamhez közelebb álló szárnya is kész adott esetben elítélni? Milyen mértékig hiányzik belőlük a pragmatizmus? Hogyan szólalnak meg, amikor nem közvetlenül a nagyobb nyilvánossághoz beszélnek? Vajon olyankor is árad belőlük a vitriol? Úgy kelnek fel, és reggeli és fogmosás közben is fűti őket valamiféle indulat?
Alapvető információként jelezhetjük: Bachmann és Gohmert klasszikus tea party-sok. Westmoreland is benne van a kongresszusi Tea Party Caucusban, és előszeretettel szólal fel vallási (értsd: keresztény) ügyek előmozdítása érdekében. Franks szintén tagja a Caucusnak. És tagja egyben a fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságnak is. Westmoreland a hírszerzési állandó különbizottságban van jelen, ahol minősített/titkosított információkhoz is hozzáfér. Akit eddig nem említettem: Rooney tagja mind a fegyveres erőkkel, mind a hírszerzési ügyekkel foglalkozó bizottságnak. Nem tagja viszont a tea party-s képviselőcsoportnak.
Van tehát egy kakukktojásunk, Tom Rooney személyében.
A fent említett kérdések megítélése végett a teljes, itt tárgyalt képviselői kör átfogó felmérése és meginterjúvolása helyett itt mindössze arról a személyes benyomásról tudok beszámolni, amit Thomas Rooney képviselővel találkozva szereztem (kép balra általam). Az itt említett ügyről nem tudtam kérdezni, de azt elmondhatom, hogy a beszélgetés alapján még inkább kakukktojásnak tűnik. Pragmatikus, nyílt gondolkodású, közvetlen. Hogy akkor hogyan keveredett ebbe az ügybe? Miért adott a személyében összefonódó bizottsági tagságokon keresztül további súlyt egy boszorkányokat üldöző kezdeményezésnek?
Ha tippelnem kell, ebben a kongresszusi választókörzetek határainak újrarajzolása is szerepet játszhat. Rooney az új, 17-es számú floridai választókörzetben küzd az újraválasztásért, és itt az agrárius - tej- és hústermelő - népesség dominál sokkal inkább, mint korábbi választókörzetében (a 16-osban), ahol "kékebb", part menti területeket is képviselt. Megjegyzem, utóbbiaknak a szolgálatában egy igen érdekes ügyre egyébként még a kb. húsz perces múlt heti beszélgetésünk alatt is kitért - nem mulasztotta volna el még ezt a lehetőséget sem. Továbbra is eleget tesz tehát a megválasztóival kapcsolatos képviselői kötelességeinek. Viszont az újraválasztásra készülve már időszerű lehetett számára egy, az itt taglalthoz hasonló, országos, szimbolikus jelentőségű ügybe belekavarodni, és ez által a nevét a korábbihoz képest jobbra tolódó, új, potenciális választói köre számára megfelelő kontextusban és előjellel szerepeltetni.
Ez persze csak spekuláció, ezt jeleznem kell. Nem vagyok gondolatolvasó, és nem hallgattam le Rooney stábjának a beszélgetéseit. De ez így is sokkal valószínűbb értelmezésnek tűnik, mint Bachmann és Rooney közé egyenlőségjelet tenni (ami nekem a személyes benyomásom alapján nem megy).