A 2009-es adatok szerint kb. 260 000 fős olvasottságú norvég Verdens Gang (VG) bulvárlap pár napja megszellőztette, hogy a norvég Védelmi Minisztérium által eddig nyilvánosságra hozott adatokhoz képest többen sebesültek meg az Afganisztánban szolgált norvég katonák közül. Guglifordítás erről itt olvasható. A nem sokkal színvonalasabb, Xinhua-féle kínai hírügynökségi beszámoló pedig itt. (Pekingben alighanem megörültek a hírnek, hogy a Nobel-békedíjat osztó Oslóban is akadnak nem-demokratikusnak tűnő megoldások.)
A bulváros lelkesedéssel közölt (és Kínából visszhangzó) leleplezés lényege, hogy harcokban nem ketten, hanem nyolcan sérültek meg súlyosan, 32 helyett pedig 48 súlyos és kevésbé súlyos sérülés történt ilyen vagy olyan okból Afganisztánban.
A súlyosan sebesültek a cikkhez mellékelt leírások szerint valóban nem karcolásokat szereztek csupán. A két embert ért, meghatározatlan "maradandó sérülés" és a vállán meglőtt katona esetében ugyanakkor vitatni lehet, hogy a VG és a norvég Védelmi Minisztérium között nem csupán definíciós vitáról van-e szó (azt illetően, mi számít "súlyosnak"). Az is vitatható, mi számít harc közbeni sebesülésnek. A gerillák elhelyezte pokolgép robbanásánál nincsen például közvetlen harcérintkezés - ott azonban hülyeség lenne azt állítani, hogy nem a háború része, ami történt. A szeme világát akna robbanása miatt a bagrámi bázison elveszített katona sérülése viszont valószínűleg tényleg nem a mostani háborúnak a következménye.
Így is marad több mint két súlyos, harc közben szerzett sebesülés. De nem hattal több az eddig bejelentettnél, hanem inkább hárommal vagy néggyel. Közérdekű adat eltitkolása persze ennek ellenére is az, ami - ez nem kérdés.
A VG a sebesülések számolásakor rátesz viszont az egészre még egy jókora lapáttal, a szenzációhajhászás tekintetében. Íme, egy kicsi részlete annak az ábrának, amellyel - nagyrészt fantomképekkel kitöltve a teret - érzékeltetni kívánták, mennyire sok a 48 afganisztáni sebesült:
Mielőtt valaki megijed: a fejét égnek fordító norvég katona nem halott, még csak nem is súlyos sebesült - bár a kép alapján nyilván éppen ezt lehetne hinni. Valójában a bokája sérült meg, amikor a jármű, amelyben ült, lecsúszott az útról. Ilyen sérüléseket is számlálgatva szedett össze 48 esetet 32 helyett a norvég lap - vagy aki a hír megjelenésében érdekelt volt... (Talán az úriember, akinek a portréja a cikk vége felé látható...?)
A norvég Védelmi Minisztérium magatartását a külpolitikával (és annak védelmével) kapcsolja össze a cikkben megszólalók egyike, a SIOPS nevű veteránegylet vezetője; azzal, hogy szerinte így lehet eltitkolni "a háború igazi árát" a norvégok elől. Egy másik megszólaló, a Hadsereg volt főorvosa, Leif Sverre Rosén (ő van a képen alul) pedig a hadsereg toborzási erőfeszítéseihez köti mindezt: szerinte így akarják eltitkolni a potenciális jelentkezők elől a rájuk váró veszélyeket.
A számok tükrében mind a két megközelítés túlkapásnak tűnik, még akkor is, ha nem kérdés, hogy a norvég Védelmi Minisztérium valóban próbálkozott némi kozmetikázással. Utóbbi kísérlet persze nem nevezhető jelentéktelennek, amikor állampolgárok életéről van szó. Ennek a jelentősége a közvélemény számára az afganisztáni kontextusban közel-abszolút (vagyis mindegy, hogy hat vagy három-négy súlyos harci sebesülésről van-e szó, ha egyszer minden áldozat szükségessége vitatott, közben máról holnapra viszont nem fog nagyságrendileg nőni az áldozatok száma).
Ám a másik oldalon sem csupán semleges jószándék van jelen. A VG - a közvéleményre bulvárosan (= szelektíven/manipulatívan) érzékenyen - látszólag nem óhajtja "ratifikálni" a norvég Afganisztán-politikát, és ennek jegyében jelentet meg ilyen cikkeket. Valójában pedig örül, hogy vannak dolgok, amiket a közvélemény nem ratifikál egyértelműen (controversy!) - hiszen ez élteti a bulvársajtót világszerte.