Robert Gates védelmi miniszter megállta a helyét tegnap, és - egyébként természetesen teljes összhangban azzal, amit a költségeket lefaragni igyekvő Obama-adminisztráció egésze szeretne - bejelentette, hogy a Hadsereg és a Tengerészgyalogság létszámát csökkenteni kell, akárcsak a védelmi költségvetést (legalább hosszú távon; Gates 2016-os időhorizonttal tűzött ki célokat).
Ami kellemetlenebb hír: az amerikai Kongresszus eközben azt fontolgatja, hogy le kell faragni az afganisztáni segélyezésre elérhető forrásokból is. Irak idején sajnos messze nem voltak ennyire költségtudatosak a képviselők, Afganisztánban a lefaragáshoz pedig az időzítés is a lehető legirracionálisabb. Éppen most kellene az amerikai stratégiai elképzelések szerint a lehető legnagyobb hatást kifejteni a segélyezés révén.
És ez juttatta eszembe a cikket, amelyet nemrég a "teapártról", vagyis a TEA pártról olvastam az American Conservative-ben. Daniel Larson írása arra reflektál, amit sokan szóvá tesznek: hogy különös, hogy egy "Taxed Enough Already" ("meg vagyunk mi már adóztatva éppen eléggé") jeligével szerveződött, elvileg a minimális kormányzat gondolatát kedvelő, konzervatív mozgalomnak annyira kevés a mondanivalója a külpolitikával kapcsolatban, miközben a védelmi költségvetés az egekben szárnyal, és erőforrásokat von el egyéb közcélú kiadásoktól, illetve további közadósságot halmoz fel (ennek jelentősége lehet még bőven a későbbiekben).
Ellentmondás ez. A tavalyi kongresszusi választásokon a teapártosok alulról kifejtett nyomására átformálódott republikánus tábor a Képviselőházban megszerezte a többséget, és közben a Szenátusban is megszorongatta a demokratákat, csökkentve azok fölényét a szenátorok soraiban. A kifejezetten teapárti képviselők egy része pedig tipikusan nem támaszt aggályokat a "nemzetbiztonsági állam"-ként aposztrofált jelenséggel, vagyis a magas, a kockázatokat preventíven kezelni igyekvő védelmi költségvetéssel kapcsolatban. Ez akkor is hatás a külpolitikára, ha a lényege a nem-hatás (tehát, hogy a status quo őrzése irányában hat).
A költségvetés csökkentését most az előző kormányzattól megörökölt védelmi miniszter és a demokrata vezetés viszik keresztül. Közben pedig a kongresszusi képviselők elsősorban a nagyságrendileg (még az afganisztáni katonai műveletek költségeihez hasonlítva is) kisebb tételt jelentő afganisztáni segélyekből igyekeznek lefaragni.
Ileana Ros-Lehtinen republikánus képviselő asszony és társai többek között a Külügyminisztérium rossz iraki eredményeire hivatkoznak, amikor szándékaikat magyarázzák. Maga Ros-Lehtinen a manapság az európai védelmi diskurzusra jellemző formulát is előcibálja, kijelentve, hogy a segélyköltekezésben ők csak a "zsírból" vágnának (tehát a "feleslegből", "nem az izmokból"). A nézeteik érvényesülését pedig segíti, hogy a demokratáknak nincsenek igazán ellenérveik. A Pentagon és Obamáék hiába hisznek a segélyezés jelentőségében, ha a segélyezés rossz hatékonyságát a segélyezés szükségtelenségével keverik össze a közpénzek sorsáról döntő képviselők. Jim McGovern vezetésével pedig a demokrata képviselők egy csoportja kifejezetten az Afganisztánból való távozásért politizál.
Ezzel együtt a segélyek csökkentésének kérdése nem lefutott ügy. Igazából a demokraták és a republikánusok is megosztottak a kérdésben, és még republikánus körökben sem látják egyértelműen, milyen álláspontra jutnak a teapárti támogatású képviselők - wild cardként, tehát "szabadjegyes versenyzőként" utalnak rájuk.
Az ő szabadságuk abban az értelemben nem korlátlan, hogy aktivista támogatóik "figyelik" őket (itt eszembe jut Robert de Niro az Apádra ütökből). Ám az afganisztáni segélyezés kérdésének megítélése a hívek körében is elsősorban a framing (az értelmezési keret megszabásának) függvénye lehet - illetve azé, hogy ki, mi mellett áll majd ki. Az én tippem az, hogy ha mondjuk Petraeus tábornok (az ISAF koalíció parancsnoka) a győzelmet veszélyeztető tényezőnek minősíti a segélyek csökkentését, a teapártosok valószínűleg inkább vele együtt ellenzik majd azt. Mindenesetre érdekes figyelni, hogy ezúttal kifejezetten külpolitikai kérdés kapcsán lehet "swing voter" a teapárti képviselőkből.
