A következő másfél hétre ez a blog félaktív üzemmódba megy át, mivel elutazom - bár ettől még elképzelhető, hogy néha sikerül közzétennem ezt-azt. A rendes gyártási folyamat részeként még egy pószt kerül most ki: ez itt az.

A külpolitika-elemzésben az egyik érdekes kérdés leegyszerűsítve annak vizsgálatára irányul, hogyan sikerül a belpolitikai arénában elfogadtatni mindazt, ami a hatékony külpolitika megvalósításához szükséges, ideértve tartalmat és formát egyaránt. Sokak ellenállása felmerülhet lehetőségként bármilyen külpolitikai jellegű lépéssel kapcsolatban - ahogyan így van ez egyébként a politika minden részterületén általában is.

A mai napon a ratifikáció elmaradásának fogalmi kereteit tágító példával szolgálhatok, Izraelből, ahol a külügyminisztérium tisztviselői, diplomatái jelenleg fizetésemelésért sztrájkolnak, látszólag egyre elszántabban. Azért tüntetnek így, hogy a bérezésük és a munkakörülményeik nagyjából megfeleljenek a Védelmi Minisztérium (és például a Moszad és a Sin Bét) alkalmazottai által manapság megszokottaknak. Nem az idei az első alkalom, hogy az izraeli külügyesek részleges munkabeszüntetéssel tiltakoznak különféle okokból; volt már ilyen korábban is, például tavaly (2010 óta a mostanival együtt összesen a harmadik sztrájk zajlik éppen). A diplomatafizetések relatíve alacsonyak, van olyan, aki csak ezer dollárnak megfelelő összeget visz haza, vagyis alig többet az izraeli minimálbérnél; a rés a védelmi és a külügyminisztériumi keresetek között egyes számítások szerint eléri az 50%-ot, miközben egy diplomatának gyakran egyedüli kenyérkeresőként kell gondoskodnia a családjáról.

Egy felületes olvasatban a jóváhagyás elmaradása itt a bérpolitikát érinti: a belpolitika egyik  aspektusának  sikertelensége vezet a napi szintű külpolitika megbénulásához/megnehezüléséhez. Íme, egy kis válogatás, mi mindent csinálnak, elvileg kifejezetten emiatt, az izraeli diplomaták:

• "Szegény diplomata vagyok" feliratú pólót öltenek;
• játszós ruhában (pl. sortban, teniszcipőben) járnak be a munkahelyre;
• megszakítják a munkakapcsolatot más állami szervekkel (nem küldenek például e-maileket);
• ezzel a kormány diplomáciai játékterét veszélyeztetik, hiszen így látogatókat fogadni, vagy külföldi látogatásokat előkészíteni jóval nehezebb - elmaradni látszik emiatt már egy Medvegyev-látogatás is az idén, legalábbis annak izraeli része: Medvegyev január 5-i hírek szerint csak Jerikóba megy majd el, a Nyugati partra, január 17-én;
• senkit nem engednek be a minisztérium épületébe, aki nem a minisztérium tisztviselője, alkalmazottja;
• az állampolgárok konzuli és egyéb védelmét sem látják el az izraeli külképviseleteken jelenleg, a sztrájkhoz kapcsolódóan;
• nem adnak ki belépési vízumokat;
• az érdekképviselet tágabb szüneteltetésének részeként az izraeli  cégek import- és exporttevékenységét - kereskedelmi ügyleteit - sem támogatják; emiatt például az Israeli Aerospace Industries (IAI) Törökországba irányuló szállítmányai is elakadtak.

Érdekes helyzet ez, ilyen körülmények között olyan dolgok is problémát jelenthetnek, amilyenekkel általában nem kell előre számolni. Ha valakinek egy kormánydelegációból lejár például az útlevele, máris jelentős kellemetlenségek adódhatnak - amíg a sztrájk tart.

Azért olyan jelek is vannak, hogy nem pusztán bérharcról van szó, és hogy részben Avigdor Lieberman külügyminiszter személye, személyisége és politikája ellen is irányul a külügyi bürokrácia protestje.