A Wikileaks-ügyben is van mit vitatni az információszabadság követelésének naivitásából adódóan, és ehhez adalékul belinkelem egy saját írásomat innen, Csiszár Esztella egy írását pedig innen. A katari bázisú al-Dzsazíra jelenleg zajló kiszivárogtatása az izraeli-palesztin tárgyalásokkal kapcsolatban azonban ennél is alapvetőbb aggályokat vet fel.

Tárgyalások esetében az egyik alapvető kérdés mindig az, hogyan sikerül a tárgyaló feleknek olyan megállapodásra jutniuk egymással, amely végül mindannyiuk számára odahaza is "eladható", elfogadtatható. A tárgyalások sikerességét biztosító megállapodások köre, a nyerési halmaz, akkora, amekkora átfedés a két fél saját nyerési halmaza között van. Tárgyalásokat pedig sokszor úgy kell elkezdeni, hogy még nem feltétlenül látszik a fény az alagút végén, azaz - legalább bizonyos kérdésekben - nem tűnik egyértelműnek, hogy lehet átfedés a felek nyerési halmazai között; az izraeli-palesztin tárgyalások újraélesztésére tett tavalyi kísérlet kapcsán sem volt az.

Ezért az átfedésért tehát dolgozni kell. Gondosan kimunkált kompromisszumokat kellhet megkötni, kreatívan, újszerűen értelmezni kérdéseket, és az újszerű értelmezéseket menet közben odahaza elfogadtatni; vagy akár ideiglenesen titkos lépéseket is lehet tenni azért, hogy később valamilyen elfogadható kompromisszum szülessen. Az izraeli-palesztin esetben egy "békefolyamatról" van szó, vagyis a tét itt nagyobb. Ha a jelenlegi kiszivárogtatások - melyek lényege, hogy a Palesztin Hatóság tett számos, a palesztinok szempontjából fájdalmasnak nevezhető ajánlatot, mellyel az izraeli tárgyalófél nem elégedett meg - tartósan akadályt gördítenek a megegyezés útjába (feltételezve, hogy lehetséges ilyen), az felveti, hogy a kiszivárogtatásokban részt vevőket felelősség terheli. A tegnap Ramallahban, az al-Dzsazíra helyi irodájánál tüntetők ezt a felelősséget kérték számon tulajdonképpen.

Az al-Dzsazíra ezt a felelősséget előre vállalta, amikor a kiszivárogtatás javára döntött, amely - az al-Dzsazíra újságíróiról a legjobb szándékot feltételezve is elmondható - figyelmet és bevételeket generál számukra.

Ezzel együtt nem szabad megfeledkezni róla, hogy a tényleges kiszivárogtatókat is felelősség terheli, csak éppen nem tudjuk, kik voltak ők. A nyilvánosságra került információk szinte mindenki számára jelentenek rosszat is.  De egyéni perspektívától és értelmezéstől függően ez a rossz az érintettek számára akár elfogadhatónak is tűnhet. (Íme, eltérő reakciók figyelemre méltó forrásokból innen, innen, innen és innen.) A tárgyalási folyamatok sikeressége, és az eredmény előnyössége érdekében befolyást gyakorolni vágyók viselkedhetnek kamikázeként és szabotőrként is. Előbbiek önmagukban tesznek kárt, afféle titkos mártírként, utóbbiak - háttérbe húzódók - azokban, akik a balhét elviszik.

A történtek azzal a triviális tanulsággal szolgálhatnak mindenki számára, aki most megpróbálja valahogyan a kedvenc gyanúsítottja fejére húzni a kiszivárogtatás felelősségét, hogy 1) az izraeli-palesztin konfliktus dinamikáját nem "két fél" alakítja; illetve 2) az izraeli-palesztin konfliktus csak egy, számos, kölcsönösen összefüggő konfliktus halmazán belül. Az első tétel jelenségét illusztrálhatja az izraeli "oldallal" kapcsolatban Csepregi Zsolt írása; a palesztin "oldallal" kapcsolatban pedig elég talán a Hamász alapvető érdekeltségére utalni az ügyben. De közben a külső szereplőkről se feledkezzünk meg - lásd a kettes tételt.