A Wikileaks és hasonló ügyek kapcsán jutott eszembe egy triviális, de az alábbi áttekintés fényében talán érdekes észrevétel. Legelőször is íme, három példa a héten a feedolvasómban felbukkant, ott szóba került "titkokkal" kapcsolatban.
A közelmúltban szó esett itt a kínai előrelépésekről a lopakodótechnológia területén - mint a lemaradásban lévők, avagy hátrébbról indulók általában, természetesen a KNK is élt a kémkedés eszközével a technológiai szintlépések gyorsabb elérése érdekében. Friss, ehhez kapcsolódó hír: most ítélték 32 év börtönbüntetésre minősített információk kiadásáért Noshir Gowadiát, az egykor a Northropnak dolgozott, indiai születésű amerikai mérnököt, aki fontos szerepet játszott a B-2-es bombázó tervezésében is. Amellett, hogy a Northropnak dolgozott, Gowadia titokban segédkezett egy nehezen észlelhető kínai cirkálórakéta kifejlesztésében. Valójában pedig nem csak a KNK-val működött együtt, hanem ezen kívül még hét másik országgal is (legalább) - ezek között volt Izrael, Németország és Svájc. Gowadia mindezt havi 15 ezer dolláros hiteltörlesztésének fedezete érdekében tette; a hitelből annak idején sokmillió dolláros hawaii otthont vásárolt, valahol a parton. 2005-ben tartóztatták le. Súlyos büntetése minden bizonnyal indokolt: aki látott már epizódot a Barátok közt sorozatból, tudhatja, ha egyszer egy titkot továbbmondtak, az jó eséllyel annál is "továbbmondódik".
Eközben Kínából másfajta titkok kerültek ki a napokban. A kínai internettel kapcsolatos diskurzusban gyakran előkerül a Nagy Tűzfal kifejezés: a kínai internetet a rezsimstabilitás szempontjából káros behatásoktól "védő" virtuális határvonalra utalva. Miközben ennek rendeltetése leegyszerűsítő felfogásban annak megakadályozása, hogy kívülről könnyen hozzáférhető legyen az, ami belül van, ezúttal belülről jött ki az, ami a kinti kritika forrása lehet. Az alábbi kínai animációs filmecske Kínán belül állítólag már nem elérhető, de két napig fent volt a neten, és így a külvilágban már szabadon kering. A szerzők az 1994-től máig tartó időszakból felidéznek benne egy csomó, a KNK-ban történt incidenst, amikor így vagy úgy a rezsim (helyi vagy központi, politikai vagy gazdasági) elitjének hanyagsága vezetett emberek halálához. A bemutatásmód groteszk, nyilván túlzó - vigyázat, egy kicsit véres is. A film üzenete talán azért bizonyult aggasztónak a kínai cenzorok (esetleg öncenzorok) szemszögéből, mivel a képileg megjelenített történések felvonultatása a nyuszik felkelését alapozza meg a "harmonikus erdőt" építő, cinikus tigrisek ellen... a nyulak évében, azaz gyakorlatilag a jelenben.
Iránban pedig a héten Catherine Ashton mély és szögletes dekoltázsát cenzúrázták ki, hogy titokban maradjon az újságolvasók előtt - az erkölcseik védelme érdekében, ha jól értjük. Az eredmény az AFP felvételei alapján:
Az én triviális észrevételem mindössze annyi, hogy államok számára jelentős titkok mindennap keletkeznek, a világban mindenütt, és egy részük legalább korlátozottan ismertté válik, nem kell ehhez Julian Assange. Az internet, a modern kommunikáció, illetve az ezekre épülő média nyilván megkönnyíti a titkok áramlását. A titkoknak az átlagosnál nagyobb információértékük van, és amikor határokat lépnek át, a külpolitika-elemzés szempontjából elkerülhetetlenül relevánssá válnak. Ugyanakkor a titkok nem szűnnek meg teljesen titkok lenni - mindig maradnak olyanok, akik nem ismerhetik meg őket, sőt olyanok is, akik még e titkok létezéséről sem tudnak. Ami nem közömbös, az a titkok jellege, nyilvánosságra kerülésüknek a módja, illetve az elért nyilvánosság köre - mindezeket számos változó határozza meg, politikai rendszer, kulturális normák, és még oly sok minden más.
