Én magam azt írtam, még január vége felé, hogy ha nem Tunézia miatt, akkor előbb-utóbb más kiváltóok miatt, de elindult volna Egyiptomban egy, a mostanihoz hasonló tüntetéssorozat. Egy diplomáciai sürgöny is kiszivárgott közben - hivatkoztam is rá -, mely szerint az amerikai diplomácia már 2008 vége felé kapott olyan jelzéseket egyiptomi aktivista körökből, hogy készül valami 2011-re.
Azt azonban nevetséges felvetésnek találom, hogy az amerikai Kongresszusban ezek után most egyesek az amerikai hírszerzés kudarcáról beszélnek, mondván, az amerikai hírszerző szervek nem látták előre az egyiptomi fordulatot.
A Danger Room blogban Spencer Ackerman Paul Pillar hírszerzési elemzőt idézi, aki az irónia kedvéért feleleveníti, hogy már a Szadat elleni 1981-es merénylet után nem sokkal voltak kételyek Mubarak túlélőképességét illetően, aztán, puff neki - ez a kudarc igazából! - csak kihúzta mostanáig. De a viccet félretéve, végig előre látható volt az instabilitás lehetősége Egyiptomban, és figyelmeztetések is elhangzottak erre vonatkozóan. Andrew Exum ugyanerről beszél lényegében, és említi, hogy a US CENTCOM-nál (Középső Parancsnokság) a stratégiai tervezésben Mubarak kiesése volt az egyik olyan eshetőség, amelyre rendszeresen próbáltak előre felkészülni.
Persze kérdés, mivel lennének hajlandók elégedettek lenni a most politikai okokból kudarcot emlegető szenátorok és képviselők. És azt is tudni kéne, pontosan miket írtak a hírszerzők a különféle tisztviselőknek, köztük az Elnöknek nyújtott briefingekben azt követően, hogy Tunéziában felpörögtek az események, és azt követően, hogy a Facebookon és egyéb fórumokon beindult az egyiptomi szervezkedés is (azt, hogy figyelmeztettek a tunéziai instabilitás továbbterjedésének lehetőségére, akár Egyiptomba is, egészen biztosan tudhatjuk; elismeri ezt például Robert Gibbs, a Fehér Ház-i sajtótitkár is ebben a cikkben).
Feltételezhető azonban, hogy valamiféle sokkal előrelátóbb és precízebb "jövendölést" kérnek most számon igazából a hírszerzőkön - olyat, amilyennek a lehetetlenségét az ún. Heisenberg-elvvel, pontosabban annak széles körben elterjedt értelmezése alapján lehet magyarázni a legegyszerűbben.
A Heisenberg-elv népszerű olvasata arra hívja fel a figyelmet, hogy a megfigyelés folyamata változást idézhet elő a megfigyelés tárgyában, méghozzá a megfigyelés intenzitásával egyenes arányban. Márpedig ahhoz, hogy az amerikai hírszerzők, akik lényegében kibicek, avagy külső szereplők az egyiptomi kontextusban, meg tudják mondani, mikorra készülnek részben titokban előkészített megmozdulások az emberi jogokat korlátozó Mubarak-rezsim ellenében, olyan intenzitású megfigyelésre lett volna szükség, amely jó eséllyel saját pontosságát lehetetlenítette volna el.
Kapcsolódó anyagok:
