Barack Obama nemrég azt találta mondani egy alkalommal, hogy Afganisztánban a "harci műveletek" véget értek. Ezek után nem is lepődtem már meg annyira, mikor Hamed Karzai afgán elnök potenciális baklövéséről olvastam, a müncheni biztonságpolitikai konferencia kapcsán (amely most volt, a múlt hét végén). Csak éppen sejtettem, hogy nem Karzai követett el baklövést ténylegesen, hanem inkább valahol az amerikai/nyugati diskurzus mélyén lehet a kutya elásva.

Ezt mesélte a történtekről a New York Times, a "Karzai a NATO újjáépítési csoportjainak felszámolását kívánja" címmel megjelent cikkében (mely egy picit érint bennünket, hiszen nekünk is van olyanunk - mármint PRT-nk - Afganisztánban):

"Karzai úr megismételte a szövetséges kormányokhoz intézett felhívását, hogy hagyjanak fel a magán biztonsági cégek alkalmazásával, azt állítva, hogy ezek, és velük együtt a civil-katonai újjáépítési csoportok országszerte akadályt jelentenek a központi kormány autoritásának a kiterjesztésében.

(...)

Karzai úrnak többször is feltették a kérdést, hogy valóban olyan gyorsan kívánja-e a (tartományi újjáépítési - M.P.) csoportok megszüntetését. - Igen - azt mondta."

Namármost az van, hogy aki ezt írta, az vagy nagyon pontatlan volt, vagy hülye instrukcióknak engedelmeskedve írta, amit írt.

Hogy más is ellenőrizhesse a beszámoló hitelességét, vagy inkább hiteltelenségét, Karzai beszéde és az utána következett rövid panelbeszélgetés is hallható az itt szereplő linket követve (a videó alatti menüből a "Sonntag - Hamed Karzai" és a "Sonntag - Discussion" opciót kell kiválasztani).

Utóbbin belül 8:25-nél kezdődik Karzai válasza két kérdésre, melyek a "párhuzamos intézményi struktúrákkal", azon belül pedig a tartományi újjáépítési csoportokkal kapcsolatos véleményét firtatták, az afgán elnök beszédében elhangzottakra reagálva. A válasz lényege itt is olvasható - gyorsan lejegyzetelem a fontosabb elemeket az élőszóban, interaktív közegben kifejtett gondolatmenetből:

• Az afgán kormány álláspontja évek során formálódott ki ebben az ügyben.
• Most már több tapasztalat és információ alapján formálhatnak véleményt.
• Csak az afgán kormányon keresztülfolyó pénzekért lehet felelős az afgán kormány, mind a donorállamok adófizetői, mind az afgán állampolgárok felé.
• A párhuzamos struktúrák azért vannak, hogy segítsenek Afganisztánnak. Hogy javítsák a kormányzás színvonalát. Ám a hatás sajnos ennek az ellenkezője. Fékezőleg hatnak az afgán kormányzás fejlődésére, kihívást jelentenek számára. Az afgán emberek elbizonytalanodnak azt illetően, ténylegesen kinek a kezében van a döntések hatalma.
• Afganisztán szuverenitása jelenleg megosztott a nemzetközi közösséggel.
• De 2014-hez közeledve az a cél, hogy Afganisztán ebből a felelősségből minél többet vegyen át. Úgyhogy efelé haladva a magán biztonsági cégek alkalmazása, vagy például a Tartományi Újjáépítési Csoportok tevékenysége akadályt jelent a cél elérésében.
• Ezért így kell lennie, ahogy előrehaladunk: több felelősséget és több terhet kell vállalnunk. A 2014-es esztendővel kapcsolatos vízió kötelez erre. Ezért tehát igen, a párhuzamos struktúrák akadályt jelentenek az afgán képességek növekedése szempontjából.

Vagyis az van, hogy ami történt - és ami megfigyelhető ennek nyomán fentebb, a New York Times-féle talalást látva -, az "információs lánc" vagy "Add tovább!" néven is ismert játék logikája szerint alakult. Hozzátéve, hogy a globális médiában az információs lánc alakulását persze nem egyszerűen a továbbmondás során véletlenszerűen elvesztett vagy torzuló információ befolyásolja, hanem sokszor érdekek szűrője diktálja, hogy az eredeti üzenetből mely elemek mennek tovább, melyek torzulnak, és melyek tűnnek el. Itt ennek eklatáns példájával találkozunk: a NYT kiolvasott egy gyors felelősségátadásra szólító, vagyis a jelenlegi amerikai politikai késztetések szempontjából nem is olyan kedvezőtlen olvasatot Karzai válaszából, amikor pedig ez igazából helytelennek nevezhető.

Utóbbi állításomat igazolandó, a következőket érdemes figyelembe venni:

- A párhuzamos struktúrákat az afgán államépítés szempontjából valóban érdemes kritizálni, illetve általában figyelembe venni. Ez alap. A szuverén, "felépített" afgán állam képe és a tőle függetlenül ott pénzt költő, afgánokat és patronázshálózataikat eltartó nemzetközi közösség nem kompatibilisek egymással (mellesleg pont ugyanannyira nem, amennyire ez a posztkoloniális világban másutt is jellemző, ahol ez "nemzetközi fejlesztési együttműködés", és nem "államépítés" címen megy).

- Magyarországon sem tenne jót az állami intézmények legitimitásának igazából, ha az ország egyes részeiben más kormányok, és velük együtt nemzetközi szervezetek és NGO-k elkezdenének a magyar kormányzat szándékaitól függetlenül, a saját céljaiknak megfelelően, nagy mennyiségű pénzt elkölteni különféle projektekre és programokra. Azt kell még hozzáképzelni ehhez, hogy Afganisztánban a kormány által elköltött pénzek aránya és a mások által tőle függetlenül elköltött pénzek aránya alig van az 1:4 felett - ígéret van az arány "javítására" a tavalyi londoni és kabuli Afganisztán-konferenciák óta, csak éppen a korrupció miatt aggódó donorok részéről ezen a téren nyilvánvalóan lassú az előrehaladás.

- A magyar PRT dícséretes tevékenysége mellett is érdemes megfontolni, mennyiben járul hozzá az afgán állam építéséhez a sok, a magyar állam jóakaratát hirdető emléktábla az ott az évek során részünkről lezajlott projektek környékén. Nem mondom, hogy ennek negatív a hozadéka - de túl közel sem visz a távlati célhoz, az is biztos.

- Karzai ennek a helyzetnek a felszámolását - vagy inkább eleve eltervezett felszámolását - ugyanakkor realisztikusan, és nem azonnal "követelte", hanem a 2014-es esztendőre előretekintve gyakorlatilag egyszerűen megemlítette. Akkorra - amennyiben a 2014 reális határidő lenne - valóban ellentmondás lenne a PRT-k megmaradása.