Az Operation Flashpoint: Red River jó kis játék lehet, bár én sem azok közé tartozom, akik játszani fogják. Brit termék, a Codemasters cég fejlesztése. A grafikától nem vagyok elájulva az előzetesek alapján, de bizonyos helyzeteket, úgy tűnik, érdekesen szimulál. Nekem, aki a You Tube-ra feltett klipeken kívül mást nem fog belőle látni, biztosan megteszi. Átveszem ide a második trailert a fenti link mentén elérhetők közül, mert külpolitika-elemzési szempontból, illetve a blog egyik visszatérő témájára tekintettel idevág. Lám:
Szóval megint előbukkan Kína, ami a játék előző verziója (a Dragon Rising) után nyilván nem meglepetés a fanoknak. Abban egy Skira nevű szigetet kellett az amerikaiaknak visszafoglalniuk a KNK-tól a kínaiakkal már hadban álló oroszok számára valamiféle szerződéses kötelezettség miatt. Nem ismerem a játékot, de egy picit komolytalanul hangzik a sztori. Mindenesetre a Skira nevű sziget számára mintául állítólag létező terület, egy Kiska nevű sziget szolgált, mely az Alaszkához tartozó Aleut-szigetcsoport tagja, és ilyen szép vulkán van rajta.
De milyen kontextusban kerül elő a Népköztársaság most? Sikerült-e valami életszerűbbel előrukkolnia a brit fejlesztőknek? A választott helyszín ezúttal Tádzsikisztán, 2013-ban, egy gerillaháború közepette, amely munkát ad a gerillákra és terroristákra vadászó, dolgos tengerészgyalogosoknak. Idézzük, mi hangzik el az előzetesben Kína szerepét illetően!
„Ezen a csatatéren jelen van egy másik játékos is. Egy nagyobb, veszélyesebb fenyegetést jelentő játékos, saját prioritásokkal. A távolból figyel. Ez a harcképes erő nem a rejtett hegyi hágókon bújik meg, és nem szorítkozik pontatlan, rajtaütésszerű, gránátvetős támadásokra. Nem antik fegyverekkel harcol. Ez az erő a legnagyobb katonai erő a bolygón. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg. Mint kiderül, a gerillák éppen akkora fenyegetést jelentenek a kínai biztonságpolitika szempontjából, mint Amerikára nézve. Egyik tartományuk közvetlen veszélynek van kitéve. [M.P.: Itt egy mondatot nem hallok, mert elnyomja a zene. Folyt.:] A saját szabályaik szerint játszanak. Nem érdekük segíteni az Egyesült Államokat a céljai elérésében. Többen vannak, mint a tengerészgyalogosok, és nem félnek megmutatni erejüket. Amikor aztán elszabadulnak az indulatok, ahogyan ez mindig lenni szokott, amikor a feszültség a tetőfokra hág…” (Stb.)
Leszámítva a játékkészítők által meghitelezett kínai expedíciós képességeket, az ezek bevetésére késztető, nem jellemző kínai intervencionizmust, a furcsamód hiányzónak tűnő amerikai légifölényt, és a mindennek következtében kirobbanó konfliktust, a felvezetés emlékeztet az afganisztáni helyzetre, pontosabban annak és Kína ottani szerepének nyugati megítélésére, 2009-2011 tájékán. Hosszú ideje visszatérő téma ugyanis, hogy Kína miért nem segíti jobban az ISAF-et Afganisztánban, amikor pedig Xinjiang tartomány vagy éppen a tervezett pakisztáni energiaszállítási útvonal miatt az iszlamisták visszaszorítása az ő közvetlen érdeküknek is felfogható lenne. Mindenesetre egyelőre igazán jó együttműködés nem jött össze. De az Operation Flashpoint biztosan ébresztőleg hat mindenkire :)
