Külpraktika

Külpraktika

A nap idézete (Líbia)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2011. március 25. - Marton Péter

Innét - Edouard Guillaud tengernagy nyilatkozata a France-Info számára:

"A líbiai légtér ellenőrzésünk alatt áll, és ezt bebizonyítottuk tegnap, mert Miszrátából felszállt egy repülőgép, a Kadafi-párti erők részéről, hogy bombázza Miszrátát, de egy francia Rafale megsemmisítette."

Esküszöm, ez nem fizetett hirdetés volt - csak érdekesnek találtam kiragadni a hírrengetegből, mert valahogy szemet szúrt.

6 komment
franciaország líbia légierő érdekcsoportok védelmi ipar

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://kprax.blog.hu/api/trackback/id/tr932770714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Politikai Ateista · http://sorkoz.blog.hu 2011.03.25. 15:02:46

Pár napja én is felfedeztem egy hasonló gyöngyszemet. A BBC telefonos interjút készített egy lázadóval aki Miszratából jelentkezett be. Először azt mondta: "The city is under indiscriminate artillery fire" majd hozzátette, " there are pro kadhafi snipers on every rooftop" .
Nem is tudom, ha én egy mesterlövész lennék
ilyen körülmények között biztosan remegne a kezem. Furcsa egy város. Furcsa háború.
Válasz erre 

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2011.03.25. 19:45:24

@Politikai Ateista: vannak arra utaló jelek, hogy még a nevesebb megfigyelők némelyike is belátja a "tiszta háború" elvárásának abszurditását a líbiai körülmények között (kombatánsok effektív megkülönböztethetőségének korlátozottsága, városi környezetben vívott harcok stb.):
bosco.foreignpolicy.com/posts/2011/03/23/can_low_tech_armies_fight_legal_wars

Bár ezzel azért nem akarom egészen relativizálni mindazt, amiért Kadafi konkrétan a jelen konfliktus alapján felelhet. A "zenga-zenga végigmegyünk rajtuk" bejelentés nem csoda, hogy kivert sok biztosítékot, akárcsak a külföldi zsoldosok bevetése (akik végső soron, jelen tudásunk szerint, az elsődleges interveniálók ebben a történetben) - még akkor is, ha a jelenlegi történéseket nem ez hajta legelsősorban.
Válasz erre 

Link Elek 2011.03.26. 15:13:23

katpol.blog.hu/2011/03/23/knn_meg_hogy_a_nepet_nem_lehet_levaltani

nekem ugy tunik, hogy a Kadafi csalad csaladi businessnek tartja a libiát. az libiaiakra munkaerokent nincs szukseguk, megbizhatatlanok, es problemat jelentenek szamukra. legszivesebben emgszabadulnanak toluk, ha tudnanak.
Válasz erre 

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2011.03.26. 17:35:55

@Link Elek: ez így, ebben a formában talán túlzás. Ha ez így lenne, nem kellett volna a beavatkozás a felkelők oldalán. Kadafi sok cinikus dolgot művelt eddigi karrierje során, de mögötte van a népesség egy szegmense. Hanspeter Mattes válaszai ebben az interjúban jó alapozót jelentenek a témában:
www.spiegel.de/international/world/0,1518,747234,00.html
Válasz erre 

Link Elek 2011.03.26. 21:40:46

www.theatlantic.com/politics/archive/2011/03/obamas-hidden-hand/73022/
In 2008, many of Barack Obama's supporters thought they might be electing another John F. Kennedy. But his recent maneuvers increasingly suggest that they selected another Dwight Eisenhower.

That's not a comment on President Obama's effectiveness or ideology, but rather on his conception of presidential leadership. Whether he is confronting the turmoil reshaping the Middle East or the escalating budget wars in Washington, Obama most often uses a common set of strategies to pursue his goals. Those strategies have less in common with Kennedy's inspirational, public-oriented leadership than with the muted, indirect, and targeted Eisenhower model that political scientist Fred Greenstein memorably described as a "hidden hand" presidency.
...
All of these instincts are apparent in Obama's response to the Middle East tumult. He has approached each uprising as a blank slate that demands new assessments and recalibrated policies: Even in the deserts of the Middle East, he resists drawing lines in the sand. Bahrain, an ally, receives quiet exhortation. In Libya, Obama speaks with cruise missiles. "Each of these cases presents a different set of circumstances," a senior national-security official insists. "The distinction between this and the previous administration is, we're not trying to sweep this all into one grand, oversimplified theory ... without understanding the context."

A common thread throughout Obama's responses has been his belief that the U.S. image across the region is so toxic that it could undermine the change it seeks by embracing it too closely. "We can't have this be our agenda," the senior official says. In Egypt, Obama deferred to local protesters; in Libya, he allowed France and England to drive the international debate toward military intervention--and only publicly joined them once the Arab League had signed on.

By stepping back, Obama has effectively denied the region's autocrats the opportunity to discredit indigenous demands for change as a U.S. plot. But this strategy has led to delay, mixed messages, and his unilateral renunciation of the weapon of ringing rhetorical inspiration: There's been no Kennedyesque "Ich bin ein Berliner" moment for Obama.
Válasz erre 

Link Elek 2011.03.30. 11:38:21

In Libya, we have to figure out whether to help rebels we do not know topple a terrible dictator we do not like, while at the same time we turn a blind eye to a monarch whom we do like in Bahrain, who has violently suppressed people we also like — Bahraini democrats — because these people we like have in their ranks people we don’t like: pro-Iranian Shiite hard-liners. All the while in Saudi Arabia, leaders we like are telling us we never should have let go of the leader who was so disliked by his own people — Hosni Mubarak — and, while we would like to tell the Saudi leaders to take a hike on this subject, we can’t because they have so much oil and money that we like. And this is a lot like our dilemma in Syria where a regime we don’t like — and which probably killed the prime minister of Lebanon whom it disliked — could be toppled by people who say what we like, but we’re not sure they all really believe what we like because among them could be Sunni fundamentalists, who, if they seize power, could suppress all those minorities in Syria whom they don’t like.
www.nytimes.com/2011/03/30/opinion/30friedman.html
Válasz erre 
süti beállítások módosítása