Ez a kép eddig elkerülte a figyelmemet, és a témában korábban született pósztba nem került be, de most kirakom végre...
Szóval Papandreou miniszterelnököt kikiáltották az IMF legjobb munkaerejének. Robert Putnam klasszikus tanulmányához visszanyúlva mindez nem érheti a mélyre látó szemlélőt nagy meglepetésként. Az otthoni politikai közegben az elvárások lehetnek egészen irreálisak, és akkor bármennyire gondosan igyekezett is valaki kijelölni egy nemzetközi megállapodás helyét a tárgyalási nyerési halmazon belül, kiderülhet, hogy odahaza a nyerési halmaz határain kívülinek bizonyul az általa elért tárgyalási eredmény. Hát még ha valakinek az alkupozíciója kifelé is gyenge, a tárgyalás pedig többkörös mérkőzés... Az otthoni közvélemény egy része Papandreout már a másik oldal részének fogja fel... Nem vezető, nem képviselő, még csak nem is közvetítő, hanem egyenesen az ellenfelek egyike... Ilyen hangulat közepette jön a Papandreou és ugyanakkor az egész EU és még sokak mások számára is fontos holnapi mérkőzés Brüsszelben (EU-csúcs).
Azért kvantifikáljunk is persze, úgy hirtelenjében, legalább a jelenre vonatkozóan. A két nagy görög párt, a PASOK (a kormányzó szocialisták) és az Új Demokrácia (konzervatívok) együttes támogatása 85%-ról 55%-ra esett vissza 2004 óta, a válsággal nyilvánvaló összefüggésben. Ugyanakkor június közepe óta egy felmérés szerint +4% gondolja úgy, hogy a dolgok összességében a jó irányba mennek... és így most "csak" 78% véli, hogy nem.
Thomas Friedman, akire néha allergiás vagyok, írt még néhány érdekes gondolatot a minap, és ezekre lenne reflexióm zárásnak, a fentiekhez kapcsolódóan... A "baby boomers behaving badly" gondolat jegyében Friedman generációs összecsapásként állítja be a mostani eseményeket. Azt mondja, a "mostani" generáció, szemben a "korábbival", már nem kap a tortából, csak a számla jut neki, az elődök herdálása miatt. Persze bele lehetne menni ebbe cizelláltan, meg minden, de van benne igazság - csak attól tartok, hogy a "baby boomers' babies behaving badly" sem megoldás a problémákra, sőt. A következő generáció pedig nincsen itt, hogy tüntessen vagy ratifikáljon.
