A NATO meglepően nyíltan folytat egyfajta kettős kommunikációt Líbia ügyében, és ebben a pósztban mindössze ennyit kívánok nyugtázni hirtelen.

Egyfelől máig gyakran elhangzik, hogy a civileket védi a beavatkozás Líbiában, az ezt támogató ENSZ BT-határozatnak megfelelően. Másfelől mindenki tényként kezeli, hogy a rezsimváltás is a célok között szerepel, és ennek során jut légitámogatás a felkelőknek bőven, a győzelemre juttatásuk érdekében.

Látszólag a "külpolitikai magatartásban" (= tényleges cselekedetekben) is visszaköszön ez a kettősség. Ez nem kellene, hogy annyira meglepő legyen, hiszen az utóbbi (a külpolitikai magatartás) felfogható egyfajta nem-verbális kommunikációként is. Itt van azonban két kiváló adalék a témában, az első Szlankó Bálinttól, a másik pedig via WaPe. Ha jobban megnézzük, igazából egyik esetben sincs kettősség ténylegesen.

Idézzük először is Szlankó Bálint egy tudósítását júniusból:

"A francia romboló szürke monstruma lassan emelkedik a kis líbiai halászhajó fölé, teljesen kitakarva az eget és a valószínűtlenül kék tengert. Kötélhágcsó szalad le az oldalán, a kötélhágcsón pedig rövid tanácskozás után emberek szaladnak fel. „A NATO pontosan tudja, hogy mit szállítunk ezeken a hajókon. De néha eljátszuk ezt a kis műsort” – mondja a hajó kapitánya, miután a franciák megadják a zöld jelzést, a kis hajó pedig továbbimbolyog a hullámokon Miszráta ostromlott városa felé. / A rakomány több tonna lőszer és fegyver..."

A másik forrás pedig imígyen elmélkedik a "szabad líbiai légierőnek" a jelek szerint fokozódó tevékenységét tapasztalva - minden bizonnyal helyesen (saját fordításban):

"...amennyiben nem ismerik a tranzifolyosókat, a használatos rádiófrekvenciákat, az IFF-kódokat (barát/ellenség azonosítókódokat) stb., vagyis amennyiben a légtérhasználatuk nincsen konfliktusmentesítve, akkor a Szabad Líbia Légierejének gépei nem hogy nem hasznosak, de egyenesen veszélyesek lehetnek a koalíció többi repülőgépére nézve. Ez az, amiért a repüléstilalom eredetileg a Kadafi-párti és a felkelő erőkre egyaránt vonatkozott, amint azt a Szabad Líbia Légiereje egy MiG-23-asának április 9-i elfogása is mutatta."

Az első esetben a NATO éppen a fegyverembargó szelektív betartására ügyelt a minden hajóra kiterjedő ellenőrzéssel; a második esetben pedig a saját műveleti biztonságáról gondoskodott a felkelők korlátozásával, a konfliktus kezdeti szakaszában.