Szeptember 11. után az amerikai szövetségi kormányzat warfare-state funkciója a korábbiakhoz képest is jelentősen megizmosodott, mint köztudott, és a tegnapi bejegyzés után újabb két, ebben a témában is releváns cikket ajánlok itt.

Az AP a védelmi alvállalkozók/beszállítók helyzetét tekinti át (A golden decade for defense companies is ending címmel), és ebből szemezgetek gyorsan először is:

• A védelmi ipar éves tiszta nyeresége a csúcson (mostanában) 25 milliárd dollár körül van. A Top 5 (Lockheed Martin, Boeing, Northrop Grumman, General Dynamics, Raytheon) mellett a Top 10-ben külföldi cég is van, a BAe, és ez egyben persze az amerikai-brit speciális kapcsolat egy fontos eleme is (2010-ben 7,2 milliárd dollár értékben jutottak szerződéshez).
• A védelmi ipari részvények már esnek; az S&P 500 persze általában sem mutat kedvező trendet, ám a védelmi részvények az átlagnál jobban jöttek lefelé, az elmúlt hat hónapot tekintve. Ha a korábbi minták mérvadók, hosszú padlójárat várható - 1985 és 1997 között volt ilyen utoljára, és akkor 33%-kal teljesített alul a piaci átlaghoz képest az átlagos védelmi ipari részvény.
• Magának a Védelmi Minisztériumnak (DoD) a szolgálatában, Afganisztánban, több a biztonsági alvállalkozó által alkalmazott idén márciusi állapotok szerint, mint ahány amerikai katona állomásozik ott jelenleg.

Emellé pedig itt van Chris Hellman írása is (How Safe is the U.S.?) az Asia Timesból. Hellman tapasztalt kutatója a védelmi költségvetési ügyeknek, és itt sok lényeges dolgot vázol az olvasónak az amerikai védelmi költségvetés növekedését illetően. Az egészet érdemes elolvasni, én két dolgot emelek ki:

• A Pentagonnál nincs külső pénzügyi ellenőrzés; gyakorlatilag nincsenek teljes mértékben elszámoltatva a közpénzek felhasználását illetően.
• Többek között ezért, 2003 óta a Pentagon beszerzéseit és egyéb programjait az amerikai szövetségi Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (GAO, Government Accountability Office) magas kockázatúnak minősíti a csalás, pazarlás, gondatlan kezelés és egyebek lehetőségének szempontjából.

Olyan korszak volt ez tehát, mely iszonyatosan sok lehetőséget teremtett a védelmi ipar számára, beruházásokat és nyereséget, állásokat és fogyasztást generált, de közben a költségvetés számára súlyos deficit és eladósodás mellett bizonyult finanszírozhatónak, illetve a közpénzek ellenőrzése szempontjából is visszalépést jelentett. A tágabb értelemben vett külpolitikai mérleg megvonása ennél nyilván még sokkal összetettebb feladat lenne.