Tegnap írtam egy pósztot "A líbiai blowback lehetősége" címmel. A lehetősége szót most inkább elhagyom. Az olvasót bizonyára érdekli ez a nüansznyi kis különbség, úgyhogy nem csigázom tovább az érdeklődést. Annyit még hozzáteszek elöljáróban, hogy ezeket a dolgokat azért nem volt annyira nehéz előre látni - pl. én magam is figyelmeztettem erre úton-útfélen.
A Tripoli Katonai Tanács élére, melynek feladata lenne a jövőre nézve a sok különféle "dandár", azaz egymástól függetlenül ténykedő felkelőfrakció összeszervezése egy egységes erővé, ezt az úriembert választotta a napokban a Tripoli Dandár, az Átmeneti Nemzeti Tanács (TNC) egy részének a támogatásával (Musztafa Abdel Dzsalil, a TNC elnöke Dohában, Katarban már fontos emberként mutatta be al-Hászidit korábban, miközben a TNC-"miniszterelnök" Mahmúd Dzsibril nem volt ilyen lelkes vele kapcsolatban):
Abdelhakim al-Hászidi a Líbiai Iszlám Harci Csoport jelentősebb alakjaként "veteránja" a szovjetek rendszere elleni harcnak Afganisztánban - pontosabban 1988-ban odament, amikorra bin Ladenék elkezdtek szervezkedni, a szovjetek pedig már fél lábbal kint voltak az országból. De veteránja az 1995-1996-os összecsapásoknak is Kadafi erőivel Líbiában, és a tálibok oldalán is harcolt Afganisztánban. 2002-ben, az újabb, Afganisztánban töltött idő után a pakisztáni Pesávárban fogták el. Egy ideig a CIA vendégszeretetében részesült egy thaiföldi speciális fogva tartási intézményben, majd visszakerült Líbiába, továbbra is fogolyként. Kadafi 2010 márciusában engedte szabadon több társával együtt az addigra a líbiai büntetés-végrehajtás meggyőző ereje által elvileg megreformálódott iszlamistaként. A mostani líbiai felkelésben al-Hászidi ezek után úgy 800 embert vezetett egyes hírek szerint Kadafi ellen - a Líbiai Iszlám Harci Csoport embereit; mára ő az LIHCs-ből létrejött Líbiai Iszlám Mozgalom emírje. (Abu Laith al-Libi, a csoport korábbi vezetője egyben az al-Kaida fontos tagja is volt, 2008-as haláláig, mely egy dróncsapásban érte őt, a pakisztáni Mir Ali közelében.)
Fontos emberek lehetnek most al-Hászidi oldalán még Khalid al-Saríf, az LIHCs egykori katonai parancsnoka, vagy például Abu Mundhir al-Szaadi, a mozgalom egyik ideológusa. Azt is érdekes lesz nézni, ők milyen pozícióba kerülnek a friss fejleményeket követően.
A mintegy nyolcszáz harcos között pedig, akikről korábban szó esett, sokan a Multinational Forces-Iraq és az ISAF-Afghanistan koalíció elleni harcok veteránjai az elmúlt évekből, úgyhogy az ő sorsuk sem érdektelen.
Mivel pedig az al-Kaida magszervezetén belül továbbra is jelentős szereplők Abu Jahja al-Libi (különösen ő, meghatározó ideológusként) vagy például Dzsamal Ibrahim Istawi al-Miszrati (aki legalábbis az iszlám harcosainak tolerálására, de lehetőség szerint egy iszlám éra eljövetelének fogadására szólította fel a líbiaiakat egy februári videóüzenetben), azt is érdekes lesz figyelni, az ő befolyásuk hogyan alakul a továbbiakban.
A történet viszont úgy kerek, ha megemlítjük, hogy az iszlamisták térnyerését egyáltalán nem üdvözli mindenki, és Miszrátában már tüntetés is volt al-Hászidi kinevezése ellen.
Update (szeptember 4.): ebből az interjúból alternatív verzió olvasható ki al-Hasidi/Belhadj szeptember 11. utáni sorsát illetően - eszerint Kuala Lumpurban fogták el, nem Pesávárban. Hogy Pesávárban járt-e, azt illetően így most bizonytalan lehetnék, bár éppen al-Hászidi maga mondta ezt is, a Telegraph számára annak idején.
Update (szeptember 5.): az NYT és a WaPo is hozott azóta le cikket al-Hászidiről. És tessék megnézni, egyik sem írja le, hogy pontosan mit csinált 2001-2002 tájékán. Ez azért különös, mert van olyan forrás (a Telegraph már említett cikke), mely éppen őt idézi, miszerint a tálibok oldalán harcolt a "külföldi invázió" ellen. Senki nem kérdez rá, hogy "tényleg harcolt Ön az Egyesült Államok és szövetségesei ellen"? Érdektelen kérdés? Vagy inkább felesleges?
